TI VAGYTOK LELKEMNEK
NYOLCADIK FÁJDALMA!
PÜNKÖSD FELTÉTELE
MÁRIA ERÉNYE - AUG.15.
Bíró püspök atya
járt nálunk vasárnap,
gondolataiból
a címben olvasottat,
idézem most vissza,
köszönettel kapva
köszönettel írva,
néktek továbbadva!
KEDVES JÓ TESTVÉREK
Pünkösdre gondolva
hát sok minden juthat
az ember eszébe,
ezen szent ünnepen
lelkemben azonban,
egy gondolat állt meg
s most arról beszélek,
tudjuk, hogy Mária
együtt imádkozott,
az apostolokkal
fent a felső házban,
együtt várták a Lelket
Kit Jézus megígért
hogy eljön hozzájuk,
vigasztaló Lélek
Akire nagy szükség,
lenne most gyászukban
hisz Jézus halva van,
nézzünk előbb bele
pünkösd előtt bele,
Mária lelkébe,
mivel van az tele,
Ki szerette a Fiát
annak úgy fájt szíve,
meghasadt a szíve
meghasadt a lelke,
hét tőr fájdalmától,
nagyon fájt a lelke
az Édesanyánknak,
a fájdalma mellett,
küzdött a haraggal
küzdött csalódással,
küzdött bizalmával
s azon kísértéssel,
hogy otthagyja őket
érzéketlen hűtlen
halász legényeket,
mert az apostolok,
mind elhagyták Fiát
volt aki elfutott,
s ruháját elhagyva
meztelen menekült,
hogy élve maradjon
Péter megtagadta,
Jézust háromszor is
eltűntek, mint kámfor
mind az apostolok,
egy sem állt mellette
mikor kihallgatták,
egy sem kísérte el
Őt a keresztútján,
idegen segített
vinni a keresztjét,
a fáradt Jézusnak
mikor földre zuhant,
és most itt van velük
itt kell lenni velük,
egy szobában vannak
ők mind összezárva,
hát itt az alkalom
be kéne olvasni,
a tanítványoknak
szemükbe mondani,
sikítva kiáltva
és toporzékolva,
miféle emberek
vagytok ti halászok,
menjetek el innen
erről a szent helyről,
nem vagytok rá méltók
itt tartózkodjatok,
ahol Fiam nektek
kenyeret s bort adott,
nincs arra jogotok
hogy ti itt legyetek
hűtlen elhagytátok,
még miattatok is
keserű a lelkem,
oly nagy a lelkemnek
a kínzó fájdalma,
ha nem tűrtőztetném
lelkemet magamban,
én jól megszidnálak
hangosan titeket,
pörölnék veletek
miért ezt tettétek,
Fiammal és velem
elhagytatok minket,
nem segítettetek
szenvedéseinkben,
a halálánál is
csak a János volt ott,
még a temetésén
sem jelentetek meg,
miféle társaság
miféle emberek,
vagytok itt köröttem
vagytok ti halászok,
és éppen veletek
kell most imádkoznom
ahogy Fiam kérte,
tévedhetett Fiam
hogy éppen titeket,
választott ki arra
hogy Őt kövessétek,
s ezen gondolatok
és biz más egyebek,
hemzsegtek fejében
hétfájdalmú Asszony,
megsebzett lelkében
ha mi jártunk volna,
épp így mint Mária
mi mit tettünk volna,
hasonló helyzetben
megállok egy percre,
hagyok időt arra
hogy nézz a szívedbe,
őszintén mélyébe
……………………..
nem lett volna Pünkösd
és nem jött volna el,
Hozzájuk a Lélek
hogyha a Szűz Anya,
hétfájdalmú Anya
nem bocsátott volna,
meg tanítványoknak
ezért lett versemnek,
a már látott címe
Pünkösd feltétele,
Mária erénye
ez a fájó szívű,
Özvegy ki siratja,
az egyetlen Fiát
nézd féretesz mindent,
minden rossz érzelmet
bántást és a sértést,
csalódás és vádlást
átkot és bírálást
pletykát és megszólást
és mindent megbocsát,
az apostoloknak
s imádkozik velük
a Szentlelket várva,
ez volt tehát a Lélek,
eljövetelének
előfeltétele,
tanuljuk csak mi meg
ezt a lelkületet,
ezen erényeket
a mi Szent Anyánktól,
hasonló helyzetek
hasonló emberek,
oly gyakran adódnak
a mi életünkben,
családban, Egyházban
közösségeinkben,
nincsen növekedés
a Szentlélek nélkül,
nem jön el a Lélek
megbocsátás nélkül,
lehet imádkoztok
továbbra is együtt,
lehet összejártok
ima közösségbe
de nem növekedtek,
együtt a Lélekben
és az erényekben,
befullad közösség
megbocsátás nélkül,
befullad közösség
a Szentlélek nélkül,
és szeretet nélkül
imádkozó Egyház,
plébánia csoport
csak üres kirakat
és hamisan pengő,
eltörött cimbalom
ezeket gondoltam,
ezen szép ünnepen
elmondani néktek,
a végére értem
mondanivalómnak
adom a püspöki
áldásom Reátok,
s ha innen elmegyek
imádkozom azért,
hogy mind úgy tegyetek
mint Mária tette,
első Pünkösd előtt
utolsó vacsora,
áldott szép termében
legyetek áldottak,
ti most mindannyian
Jézus és Mária,
áldott Szent Szívében
most és mindörökre!