SZENT JÓZSEF BORDALA
halld hosszú volt az út
Názáretből ide
pici Betlehembe
elfáradt az ideg
és fáradt a teste
boldog Máriának
látta tudta József
a lánglelkű ember
így szólt Máriához
pihenjél le Kedves
én majd gondoskodom
és meg is etetem
lepihent Mária
elaludt azonnal
József betakarta
meleg szeretetnek
lángtakarójával
majd így szólt Fiához
tudom, hogy éhes vagy
szereted Anyádat
hadd pihenjen Mami
ma este én foglak
megvacsoráztatni
és meg büfiztetni
bólogatott Gyermek
nevetett a szeme
kacagott a lelke
örvendezett teste
repdesett a keze
úgy rúgott a lába
szállt a szalma szála
és miután mindezt
Szent József megtette
hálát adott érte
feltette a sábeszt
elmondta a kiddust
altatót énekelt
és dúdolt a ritmus
ekkor már ébren volt
a Boldog Szűzanya
belekarolt csendben
Józsefnek karjába
puha puszit adott
Szent József arcára
megáldotta őket
a Gyermeknek szeme
tűzben égett sábesz
és Józsefnek lelke
leszállt az éjszaka
és ragyogott az ég
halld Betlehem felett
minden lángos csillag
szeretetről zenélt
szólt a balalajka
és a kis jászolban
aludt s mosolygott
az Istennek Fia!