NEM VAGYOK MAGAMÉ
nem magamnak írom
naponta a verset
csak az Isten tudja
hogy még meddig élek
ezért nem henyélek
kihozom magamból
minden tartalékom
kiírom szívemből
mindazt mi benne van
mindazt mit megéltem
majd ha hazamentem
idő lesz próbája
és az megmutatja
volt e súlya versnek
vele életemnek
ha könnyű lesz mérleg
megkérem az angyalt
törölje ki mindet
ne legyen hát nyoma
hogy itt verset írtam
én majd nem búsulok
tisztulok a tűzben
s felejtve a verset
dicsérem az Istent
ám hogy ha nem így lesz
mégis csak azt kérem
engem felejtsenek
adják ki versemet
lesz verses köteted
felteheted polcra
és lapozgathatod
nem vagyok magamé
az Istené vagyok
Istenről, életről
családról, békéről
galádról és szentről
írom mindig dalom
mennyből majd meglátom
ki volt ellensége
a verseimnek
ki volt olvasója
szerelmes verseknek
kinek tért meg lelke
az IGÉT követve
istenes versemre
nem voltam magamé
az Istennek éltem
lettem a tiedé
fogadd a versemet
csak az Isten tudja
hogy még meddig élek!