Január 20. Szent Fábián pápa - ragyogó mérce, mely (ismét) leleplezi "Ferenc pápát"
Fábiánt 236-ban választották meg pápának a vértanú Szent Antér (Anterus) pápa utódjául, miután a pápaválasztás idején egy galamb szállt a fejére, amit isteni jelnek tekintett a nép.
Híres volt a vértanúk tiszteletének előmozdításáról, sokuk sírját hozatta rendbe.
Az afrikai egyház vitáiba is beavatkozott, amennyiben az eretnek Privatus püspököt megfosztotta hivatalától.
A Legenda Aurea szerint „megtiltotta Fülöp (Philippus) császárnak, hogy részt vegyen a húsvéti vigilián és a szentségekben részesüljön, míg bűneit meg nem vallja, és nem áll a bűnbánók közé”. (Fülöp császárt és fiát ő maga keresztelte meg.)
Az igaz hit hűséges őre végül elnyerte a vértanúk hervadhatatlan koszorúját: 250-ben Decius császár parancsára lefejezték.
Íme, Szent Péter méltó utóda!
S manapság? „Ferenc pápa” nem a vértanúkat tiszteli és az eretneket fosztja meg széküktől, hanem ő maga népszerűsít főeretneket (olyan felületen, mely addig a szenteknek volt fenntartva).
A bűnbánat szentségének fontosságát nem következetesen hirdeti, hanem azt egyre inkább kiüresíti.
A világi hatóságnak nem bátran ellenáll, amikor kell, hanem teljes mértékben és nyíltan behódol neki.
Ez még ugyanaz a vallás?