BETLEHEMI REGE
találtam e regét
hajnalban ébredve
zörgött rege első
sora a szívemben
örömmel keltem fel
örömmel küldöm el
köszönve Istennek
köszönve Léleknek
most és mindörökre,
a hallgatag csacsi
fáradt kapaszkodik,
lassan fel a dombra
terhét mégis csacsi,
nézd boldog hordozza
kelengyét takarót,
és áldott Máriát
ki már fogja hasát,
mert nehéz a terhe
s már cseppen a teje,
József szinte alig
fogja kantár szárát,
úgy vezeti csacsit
ki most engedelmes,
lépked József mellett
mint egy szelíd bárány,
és nem tiltakozik
a nógatás ellen,
mert nógatja József
gyorsabban lépkedjen,
a Baba érkezik
sietni kell éjben,
bezár a fogadó
nem lesz szálláshelyük,
alhatnak odakünn
hideg sivatagban,
ahol reggelenként
zúzmarás a puszta,
füve és homokja
s van, hogy jéghideg van,
e gondolat után
megszólalt a remény,
Józsefnek lelkében
és biztatta ismét,
a nagy fáradt csacsit
gyorsabban baktasson,
gyorsabban lépkedjen
hogy még zárás előtt,
elérjék fogadót
Mária is látta,
fáradt csacsi buzgón
kapkodja a lábát
és nevén szólítva
gyöngéd megpaskolta
a szamár oldalát,
simogatta fejét
simította haját,
s a csacsi boldogan
mondott hálás iáát,
vitte tovább terhét
boldog szelíd szamár,
amikor felértek
a domb tetejére,
halld még hangosabb lett
a szamár öröme,
és az iáázása
mert látta Betlehem,
takaros házait
szeme előtt állat,
tudta hogy véget ért
az út fáradalma,
tudta, hogy ez a cél
jöhet e pihenés,
leteheti málhát
leteheti terhét,
itt fogja Mária
megszülni Gyermekét,
és boldog iáákolt
házak kapujában,
zörgetett szent József
iááákolt a szamár,
ám mindenütt zárva
tálták fogadók,
veretes kapuját
hiába zörgettek,
veretes kilincsen
a hideg szíveken,
nem nyíltak a kapuk
nem nyíltak az ajtók,
sem fogadós lelke
hideg és rideg volt,
embereknek lelke
bár odakünn utcán,
lehetett hallani
bent szól a hegedű,
hangos a dáridó
szomorú lett szamár,
lógatta az orrát
és lógatta farkát,
ekkor József látta
hogy prancsszó nélkül,
önmagától indul
hirtelen el szamár,
valami irányba
s szimatol az orra,
boldog iáákolva
mert a csacsi nózi,
közelről érezte
illatát szénának,
szagát a szalmának
s boldogan trappolva,
dobbant a patája
s értek istállóba,
még éppen időben
köszönte Mária,
és köszönte József
állat ügyességét
s a figyelmességét,
és a tehetségét
enni akart volna,
éppen éhes csacsi
a szénás jászolból,
mikor egy gondolat
jutott az eszébe,
fogta tolta szamár
Józsefnek a kezét,
Józsefnek derekát
szénás jászol elé,
orrával kitúrt nézd
szénát a jászolból,
mutatta a szeme
oda fektesd Babát,
mert ott jó meleg lesz
gyors megértett mindent
Józsefnek a feje,
jót mosolygott lelke
szamár okosságán,
és a szeretetén
és ezen a szóra,
lélek rebbenésre
József mosolyára,
megindult a teje
áldott Máriának,
született Gyermekét
jászolba fektette
szalmával takarta,
úgy ahogy azt szamár
boldogan mutatatta,
betöltötte béke
tej és szeretet,
mennyei illata
falut az istállót,
s az egész környéket
s végén a világot,
ez illat titkára
e fényes titokra,
vágyik egész világ
vágyik minden ember,
ami megadatott
a volt csökönyösnek,
már boldog szamárnak
aki mindig ott áll,
jászol bölcső mellett
a boldog ökörrel
s meleget lehelnek,
jászol Gyermekének
kezére lábára,
most és mindörökre
nekünk is adatik,
szamár boldogsága
ökör és a csacsi,
nézd szent szolgálata
ha visszük terheink,
úgy, mint szamár vitte
zúgolódás nélkül,
boldog iáákolva
boldog engelmes,
hálás glóriával
most és mindörökre
glóri hallelujah!
Ezen szent regével
kíván az én lelkem,
Csendes csendülőből
Szent boldog Karácsonyt
kegyelemmel teljes
áldott ünnepeket,
halld most Mindenkinek
áldással és szeretettel
Csendülő nyugdíjas
és halld boldog papja!