A ferencesek rendi hagyománya őrzi a következő kedves történetet: Sziénai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János idejében élt egy ifjú, aki a mennyország Királynője iránt különös áhítattal viseltetett. Ennek bizonyságául gyakran kötött virágkoszorút, és azzal ékesítette a boldogságos Szűzanya képét. Ez az ifjú belépett Szent Ferenc atyánk rendjébe, ahol szerzetesi elfoglaltsága miatt nem gyakorolhatta mindennap szép szokását.
Ez nagy fájdalmat okozott neki, ezért elhatározta, hogy kilép a rendből. Bánatosan borult le a Szűzanya előtt, mielőtt tervét megvalósította volna. A Szent Szűz megjelent az ifjúnak, és a következő rózsafüzér elmondására tanította, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a koszorú sokkal kedvesebb neki, mint a hervadó virágok füzére, amellyel eddig tisztelte.
Ennek a rózsafüzérnek hét tizede és hét titka van. Minden másban megegyezik az öt tizedes rózsafüzérrel.