Jézusnak nem a saját szenvedése fáj, hanem ha érted hiába szenvedett :( A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Máté szerint Abban az időben: Jézust Poncius Pilátus helytartó elé állították …több
Jézusnak nem a saját szenvedése fáj, hanem ha érted hiába szenvedett :(
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Máté szerint
Abban az időben:
Jézust Poncius Pilátus helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' Jézus ezt felelte: ,,Magad mondtad!'' S miközben a főpapok és a vének vádaskodtak ellene, ő nem szólt egy szót sem. Pilátus végül megkérdezte: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?'' Ő azonban neki sem válaszolt egyetlen szóval sem, és a helytartó nagyon csodálkozott ezen.
Szokásban volt, hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet a foglyok közül, akit a nép kíván. Volt akkor egy Barabás nevezetű, hírhedt rabjuk. Amikor összegyülekeztek, Pilátus megkérdezte: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak is neveznek?'' Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták őt a kezébe.
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne avatkozz annak az igaznak a dolgába! Ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta!''
De a főpapok és a vének felbiztatták a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. Amikor tehát a helytartó feltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?'', ők ezt válaszolták: ,,Barabást!'' Erre Pilátus megkérdezte: ,,És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?'' Mindannyian ezt felelték: ,,Keresztre vele!'' Ő újra kérdezte: ,,De hát mit követett el?'' Mire azok még hangosabban kiáltozták: ,,Keresztre vele!''
Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt, csak fokozódik a zavargás. Ezért vizet hozatott és a nép szeme láttára megmosta a kezét ezekkel a szavakkal: ,,Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vére ontásában. Ez a ti dolgotok!'' Erre az egész nép így kiáltott: ,,A vére rajtunk és a gyermekeinken!'' Ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és elrendelte a keresztrefeszítést.
A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész helyőrséget. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből koronát fontak és a fejére helyezték, a jobbjába pedig nádszálat nyomtak, azután térdet hajtva előtte így gúnyolták: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!'' Közben leköpdösték, elvették tőle a nádat, és a fejét verték vele. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruháiba, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Amint kifelé haladtak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel: őt kényszerítették, hogy vigye (Jézus) keresztjét. Végül odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponyák helyének hívnak. Itt epével kevert bort adtak neki. Ő megízlelte, de nem kért belőle. Azután keresztre feszítették. Sorsot vetve szétosztották egymás között a ruháit, majd letelepedtek ott és őrizték. Feje fölé odaírták elítélésének okát: ,,Ez Jézus, a zsidók királya.''
Ugyanakkor két rablót is keresztre feszítettek vele: az egyiket jobbról, a másikat balról.
Akik arra jártak, káromolták őt, bólogattak a fejükkel és ezt mondták: ,,Le akartad rombolni a templomot és harmadnapra fölépíteni? Szabadítsd hát meg önmagadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!'' Ugyanígy gúnyolták őt a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt: ,,Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha Izrael királya ő, hát jöjjön le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja! Hiszen azt mondta: Az Isten Fia vagyok!'' Ugyanígy gyalázták őt a vele megfeszített rablók is.
Hat órától sötétség borult az egész földre kilenc óráig. Kilenc óra körül Jézus nagyot kiáltott: ,,Éli, Éli, lámá szábáktáni!, azaz: Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?'' Az ott állók hallották ezt, és egyesek megjegyezték: ,,Ez Illést hívja!'' Egyikük mindjárt odafutott, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra és inni adott neki. A többiek azonban ezt mondták: ,,Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?'' Jézus pedig még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
És ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. A föld megmozdult, a sziklák megrepedtek. Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Az ő feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megrémültek, és így szóltak: ,,Ez valóban Isten Fia volt!'' Mt 27, 11-54
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Máté szerint
Abban az időben:
Jézust Poncius Pilátus helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' Jézus ezt felelte: ,,Magad mondtad!'' S miközben a főpapok és a vének vádaskodtak ellene, ő nem szólt egy szót sem. Pilátus végül megkérdezte: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?'' Ő azonban neki sem válaszolt egyetlen szóval sem, és a helytartó nagyon csodálkozott ezen.
Szokásban volt, hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet a foglyok közül, akit a nép kíván. Volt akkor egy Barabás nevezetű, hírhedt rabjuk. Amikor összegyülekeztek, Pilátus megkérdezte: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak is neveznek?'' Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták őt a kezébe.
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne avatkozz annak az igaznak a dolgába! Ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta!''
De a főpapok és a vének felbiztatták a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. Amikor tehát a helytartó feltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?'', ők ezt válaszolták: ,,Barabást!'' Erre Pilátus megkérdezte: ,,És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?'' Mindannyian ezt felelték: ,,Keresztre vele!'' Ő újra kérdezte: ,,De hát mit követett el?'' Mire azok még hangosabban kiáltozták: ,,Keresztre vele!''
Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt, csak fokozódik a zavargás. Ezért vizet hozatott és a nép szeme láttára megmosta a kezét ezekkel a szavakkal: ,,Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vére ontásában. Ez a ti dolgotok!'' Erre az egész nép így kiáltott: ,,A vére rajtunk és a gyermekeinken!'' Ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és elrendelte a keresztrefeszítést.
A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész helyőrséget. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből koronát fontak és a fejére helyezték, a jobbjába pedig nádszálat nyomtak, azután térdet hajtva előtte így gúnyolták: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!'' Közben leköpdösték, elvették tőle a nádat, és a fejét verték vele. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruháiba, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Amint kifelé haladtak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel: őt kényszerítették, hogy vigye (Jézus) keresztjét. Végül odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponyák helyének hívnak. Itt epével kevert bort adtak neki. Ő megízlelte, de nem kért belőle. Azután keresztre feszítették. Sorsot vetve szétosztották egymás között a ruháit, majd letelepedtek ott és őrizték. Feje fölé odaírták elítélésének okát: ,,Ez Jézus, a zsidók királya.''
Ugyanakkor két rablót is keresztre feszítettek vele: az egyiket jobbról, a másikat balról.
Akik arra jártak, káromolták őt, bólogattak a fejükkel és ezt mondták: ,,Le akartad rombolni a templomot és harmadnapra fölépíteni? Szabadítsd hát meg önmagadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!'' Ugyanígy gúnyolták őt a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt: ,,Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha Izrael királya ő, hát jöjjön le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja! Hiszen azt mondta: Az Isten Fia vagyok!'' Ugyanígy gyalázták őt a vele megfeszített rablók is.
Hat órától sötétség borult az egész földre kilenc óráig. Kilenc óra körül Jézus nagyot kiáltott: ,,Éli, Éli, lámá szábáktáni!, azaz: Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?'' Az ott állók hallották ezt, és egyesek megjegyezték: ,,Ez Illést hívja!'' Egyikük mindjárt odafutott, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra és inni adott neki. A többiek azonban ezt mondták: ,,Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?'' Jézus pedig még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
És ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. A föld megmozdult, a sziklák megrepedtek. Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Az ő feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megrémültek, és így szóltak: ,,Ez valóban Isten Fia volt!'' Mt 27, 11-54