A SZÜRKE EMBER
szürke színben ébredtem fel
szürke szemmel körülnéztem
körülöttem minden szürke
eddig nem is vettem észre
szürkévé vált pizsamám is
szürkén dalolt a lelkem is
lelkemben már a versem is
honnan jött lám e sok szürke
hova lett a fény sok színe
megláttam a szürke embert
festék vödör volt a lelke
szájában az ecset nyelve
nyelvében a betegsége
beszédével és lelkével
mindent átfest szürkévé tesz
megtudtam a festő nevét
nevében múzsája lelkét
közömbösség volt a neve
szürkére volt az is festve
semmi más nem érdekelte
csak, hogy szürke legyen minden
szürke lélek szürke szívvel
szívében a szürke hittel
mégis vágyik az Istenre
sejti, hogy a Teremtőben
eleven és minden színes
színesedjél kedves lélek
imádkozzál kicsit többet
Ő megáztat menny esővel
rád süt majd a SZÍVE fénye
szivárványos lesz az élted
szürkeséged elfelejted
meglásd vidám lesz a szíved
Vele nevetsz önfeledten
mert a hit az mindig ilyen
elevenen színes tüzes
boldogságod mint a lángos
a hitedben megtalálod
messziről is illatozik
mert a LÉLEK benned lakik
megirigyel Picasso is
mert oly színes mert oly gazdag
mindaz amit a LÉLEK ad
ne késlekedj drága lélek
szürkeségbe belegebedsz
add át szíved az Istennek
Ő a lelkek átfestője
színes lesz az egész élted
szürkeséged elfelejted
szebb leszel mint őszi erdő
dalol benned az esztendő
színesen látod a jövőd
tanítod majd szürke embert
hogyan legyen lelke színes
én is voltam szürke ember
kobold engem is elmeszelt
Boldog Isten megkeresett
megtalált és színesedem
épp ezért írtam e verset
engedd, hogy Ő megkeressen
meglátod, hogy megszereted
új szívedben új színedben
boldog leszel mindörökre!