Fülep Dániel: „Újra megfeszítik Isten Fiát” (Zsid 6,6) A Nagy Újraindítás a történelemteológia fényében
A Nagy Újraindítás a történelemteológia fényében
Előadó: Fülep Dániel r.k. teológus, biológus, tanár
Nemzetstratégiai Konferencia
A Magyar Szent Korona erejével
Budapest, 2021. augusztus 17.
Abstract
A magyarság boldogulásának kulcsa el van rejtve Szent István király intelmeiben, a keresztúri pálosok hitében, a Magyar Szent Koronában, Nagyboldogasszony titkában. Az égig érő fa, Emese álma és Fehérlófia, mint a pásztortűz, elővételezi a hajnalhasadást. S az egek harmatoznak, és az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék. István Sziklára épít, Egyházat emel, Királynőt ad. Beavattattunk, mi a halálnak halála és ki a világnak virága. Tudásunk és tapasztalatunk elegendő a végidők megértéséhez és küldetésünk teljesítéséhez. Az előadás a kinyilatkoztatás fényében tárja fel és értelmezi a vészterhes jelent és a magyar küldetést.
Az egyetemes kinyilatkoztatás
A kinyilatkoztatás (gör. apokalüpszisz, ’feltárás’ lat. revelatio, ’leleplezés’) Isten szeretetből fakadó tevékenysége, szava és tette, amellyel az Atya a Fiú által a Szentlélekben bemutatkozik az emberiségnek, közli önmagát és üdvözítő akaratának döntéseit, feltárja az igazságot: megnyitja az utat a hívő ember előtt a természetfölötti valóság megismerésére és az isteni életre. A természetfölötti megismeréshez, a kegyelmi élethez és az üdvösséghez nélkülözhetetlen, semmi sem helyettesítheti.[1] A kinyilatkoztatás az értelem által belátható isteni valóságok (Isten léte, a szívbe írt erkölcsi törvény, az erkölcsi felelősség) akadálytalan, bizonyos, teljes és minden tévedéstől mentes megismeréséhez is feltétlenül szükséges. Lehetőségi feltétele Isten lényegi megközelíthetetlensége és az ember szellemi természete. A kinyilatkoztatás minden teológiai megismerés hermeneutikai alapszabálya. Megbízott és hiteles őrzője, magyarázója és hirdetője az Anyaszentegyház magisztériuma.
Az ember a maga erejéből nem juthat el az Isten ismeretére, képtelen és méltatlan rá. Istent csak az ismerheti meg, akinek Ő kinyilatkoztatást ad önmagáról (MTörv 4,32-40; Jn 1,18; 6,46; 1Jn 4,20). A kinyilatkoztatás Isten ajándéka: misztériumát az ő mindenhatósága, teljesen szabad akarata, kegyelme és végtelen bölcsessége tervezi el; öröktől fogva benne van elrejtve. Az ember szabad válasza a kinyilatkoztatásra a hit, amely megvilágítja az értelmet, valóságos látás (Jn 6,40; 12,45; 14,19). A kinyilatkoztatás történelemben megvalósuló folyamat, Isten eszkatológikus művének megvalósulása. A kinyilatkoztató személy az Isten maga.
Az egyetemes kinyilatkoztatásnak kezdeti szakasza az ószövetségi kinyilatkoztatás, amely a bálványimádásba süllyedt emberiség történelmében jelenik meg: Isten kiválasztja és elhívja Ábrámot, a választott nép atyjává teszi, és ivadékában áldást ígér minden népnek (Ter 12,3). Elhívása a pátriárkák korában teljesedik be, majd fellép Mózes, aki által az izraelitákból megszületik a zsidó nép, amíg a próféták korában Izrael megszilárdul. Az Ószövetség korszakában Isten irgalmassága tárul fel: az Úr kinyilvánítja nevét, megígéri az Üdvözítő eljövetelét, és szövetséget ajánl. Az Ószövetség Isten szövetségi hűségének, türelmének és szeretetének a története, amely az ember számlálhatatlan hálátlansága, hűtlensége és bűne közepette mindvégig megmarad.
Az egyetemes kinyilatkoztatás beteljesedése az Új és Örök Szövetség. Amikor elérkezett az idők teljessége (Gal 4,4), Isten – aki maga a szeretet (1Jn 4,7) – elküldte Fiát, Jézus Krisztust, akinek megtestesülésével, életével, megváltó halálával és feltámadásával, mennybemenetelével és a Szentlélek eljövetelével beteljesíti a kinyilatkoztatást (Jn 1,14.18; Zsid 1,1-2; Róm 3,25; 16,25; Ef 1,9; 3,9-11; 2Kor 1,20; Kol 1,18.26;). A világ világosságaként (Jn 1,4) elhozza az élet világosságát (Jn 8,2), és kinyilvánítja Isten dicsőségét (Jn 1,14; 2,11). A kinyilatkoztatás teljessége Jézus, akiben Isten mint Atyánk mutatkozik meg (Mt 11,25-27; Lk 10,21-22; Róm 3,25; 16,25k; 1Kor 15,28; Ef 3,6), benne elérkezik Isten Országa (Mk 1,15; vö. Lk 10,9.11; Mt 12,28; Lk 17,20), kiárad a Szentlélek Isten (ApCsel 2), és megszületik az Anyaszentegyház.
Az Egyház Krisztus titokzatos teste, mint mindeneket átfogó misztikus egység (Róm 3,21-24; 16,25; Gal 1,16; Ef 3,3.5; 1Tim 3,16; 2Tim 1,10; 1Pt 1,20), az új választott nép, amelybe mindenki meghívást kap, és amelynek már nem leszármazás szerint, hanem az isteni malaszt által válunk tagjává (Gal 3,27-29; Kol 3,11; 1Pt 2,9). A kinyilatkoztatás folytatódik az apostolokban is (2Kor 2,14); Isten igazsága az evangélium hirdetése útján terjed (Mt 28,19; Róm 1,17). A misztérium az Egyházban föltárul Pálnak (Gal 1,16; Ef 3,3), a Lélekkel eltelt tizenkettőnek és a prófétáknak (Ef 3,5), valamint az összes szenteknek (Kol 1,26). A kinyilatkoztatás kincsét (depositum fidei) tovább kell adni (Mt 28,19; ApCsel 10,41; 1Kor 9,1; Gal 1,15; 1Jn 1,1).
Krisztussal és az apostoli korral a kinyilatkoztatás teljessé válik, amely után várjuk az Emberfia második eljövetelét (Mt 24,38; Tit 2,13; 1Pt 4,13; 5,1; 1Jn 3,2).
„Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” (Mt 11,27) Jézus megismertette az emberekkel Istent, akit senki soha nem látott (Jn 1,18), tanúságot tett a mennyei dolgokról (Jn 3,11-13) és beszélt az Atyáról (Jn 8,38). Jézusban Isten láthatóvá és tapinthatóvá vált (pl. Jn 1,14; 1Jn 1,1). „Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn 14,9; vö. 12,45). Krisztus tehát a saját személyében nyilatkoztatja ki az Atyát: Isten ikonja (2Kor 4,4; Kol 1,15). Tettei a Fiúságát és a Fiúnak az Atyával való egységét tanúsítják (Jn 5,36; 9,4; 10,37; 14,10), szavai (Jn 1,18; 3,11-13; 6,46; 8,28.38; 12,49; 14,10; 17,6-8), az igazságról tesznek tanúságot (Jn 18,37). Csak Krisztusban lett osztályrészünk az igazság (Jn 1,18).
Az őskinyilatkoztatás
Az egyetemes kinyilatkoztatást megelőző őskorszak, valamint az Egyház határain kívül, a világban föllelhető „igazság magvak” (logoi szpermatikoi) létezése a katolikus teológiai gondolkodásban az egyházatyák kora óta ismert. E tudás forrása egyrészt a Szentírás, másrészt a missziós tapasztalat. Jelzi a kinyilatkoztatás, amelyben hallunk a pogány Melkizedekről, Sálem királyáról és El-Eljon papjáról (Ter 14,18; Zsid 5,6.10; 6,20), vagy éppen a Krisztus Királyt megkereső pogány napkeleti mágusokról (Mt 2,1-12). „Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” (Mt 2,2) Másrészt az Egyház igehirdetése kezdettől fogva szemlélteti, hogy a pogány istenkeresés és bölcselet rendelkezik hivatkozható elemekkel (Pál beszéde Lisztrában és az Aeropáguszon, ApCsel 14,16-17; 17,23).
Az igaz Isten ismeretét Ábrahám előtt, a vízözön idejében Noé és családja, majd Sém törzse hordozta. Az Ábrahám előtt és után fennálló pogányságban[2] is van igazolható ismeret arról, hogy Isten létezik, az embernek eredete és küldetése van, továbbá létezik erkölcsi törvény és kötelesség. Ennek oka, hogy mindnyájan egyazon ősszülőktől származunk, Ádám és Éva fiai vagyunk. A halálnak halálát hozó áteredő bűn az értelmünket nem vakította el teljesen, de elhomályosította, míg az akaratunkat meggyengítette, természetünket pedig rosszra hajlóvá tette. Ezért bár homályosan, de kiolthatatlanul képesek vagyunk felismerni, hogy Isten van (Róm 1,18-21), maradt sejtésünk a teremtésről, az emberiség élete hajnalán bekövetkezett törésről, az istenségtől való maradéktalan függésről, a jó és a rossz különbségéről, az ember valamiféle földi küldetéséről, az áldozat és a megváltás szükségességéről. A szenvedés, a halál és az igazságtalanság tapasztalata pedig mindig magával hozta a vágyakozást az élet győzelme és a végső igazságtétel iránt.
Az ember az Istennek vagy az istenségnek a létét, valamint a maga szellemi-erkölcsi voltát egyes helyeken és időkben témaszerűen is számtalanszor megkísérelte tisztázni, amelyből igen eltérő eredmények születtek. Általános vonás azonban, hogy az istenségre és a végső kérdésekre vonatkozóan minden nép kialakított vallásos-rituális magatartási formákat. Az istenkeresés és a vallásosság az ember lényegi tulajdonsága (homo religiosus).
A hagyományos katolikus felfogás szerint az emberiség ősvallása monoteista, lényegében azonos az egyetemes kinyilatkoztatás (Ó- és Újszövetség) egyistenhitével, amely tudás mint hagyomány az ősszülőktől származik. A panteizmus, az animizmus, a politeizmus, a démonizmus, a mágia stb. valójában az ősi istenismeret és vallás idővel megjelenő különböző torzulásai, elfajzásai. A bálványimádás, az emberáldozat, az okkultizmus mind-mind a kiűzetés óta elhatalmasodó dekadencia, a süllyedés és elsötétedés következménye. Valójában minél ősibb forrásból származik egy pogány tanítás, annál tisztábban hozza az ősi istenismeret bizonyos alapelemeit: az egy Istenbe vetett hitet, a teremtettség, az Istennel való kapcsolat diszharmóniája és az emberiség hajnalán bekövetkezett katasztrófa (vízözön) tudatát, az erkölcsi törvény és a kötelesség létezésének elismerését, kereteinek alapvető ismeretét. A hagyomány paradicsomi korra utaló ősisége olykor egészen rendkívüli fokban is megnyilvánulhat, amikor például felsejlik a teofánia, mi több, az inkarnáció valamiféle vágyképe, sőt öntudatlanul már, de a Szentháromságra utaló jelek is kivehetők egyes pogány mitológiákban és vallásokban.
Az eredeti bűn által elveszített isteni malaszt megvilágosító erejének a hiányában tapogatózó értelem, valamint az isteni malaszt ereje nélkül megnyilvánuló akarat jellemzően nem képes feltárni az Isten belső életét, a megtestesülés és a megváltás misztériumát, a bűn és a megigazulás mibenlétét, a végső dolgok pontos valóságát, és nem képes a természetfölötti (kegyelmi) életre. A Szentháromság, a teremtés, a láthatatlan szellemi valóságok (szent angyalok és a bukott angyalok) a megtestesülés, a megváltás, a bűn, a megtérés és a megigazulás, a szentségek, a megszentelődés, a menny és a pokol, a feltámadás és az örök élet csak az isteni kinyilatkoztatásban tárulnak fel számunkra.
Az Egyház hirdeti, hogy az egy igaz Isten, a mi teremtőnk és Urunk, műveiből, az emberi értelem természetes világosságánál biztosan megismerhető.[3] Vándor állapotunk természetes istenismerete nem közvetlen és intuitív, hanem közvetett. Isten természetes megismerése analóg megismerés, ahol a „semper maior” elve érvényesül.[4] Isten léte azonban nem csak az ész természetes ismeretének tárgya, hanem a természetfeletti hité is, amely a kinyilatkoztatás befogadását jelenti.
A magyar őstörténet és hitvilág mint jó talaj
Az ősi magyar hitvilágról szóló hiteles kutatások megerősítik, hogy a Krisztusban beteljesedő egyetemes kinyilatkoztatás és a katolikus keresztény hit számos elemét mintegy előképekben már ismerték eleink: hitviláguk – nem kristály tisztán, de felismerhetően – hordozza az őskinyilatkoztatás számos lényeges elemét.
Eleink a Kárpát-medencébe való többlépcsős visszatérése folyamán az első évezredben vallásilag és világnézetileg igen vegyes hatásoknak voltak kitéve. Több ízben, változatos módon és többféle minőségben is találkoztak a kereszténységgel, az apostoli Egyházon kívül sokféle eretnek és szakadár csoporttal kerültek kapcsolatba az évszázadok során. Érintkeztek az arianizmussal, a manicheizmussal, valamint a talmudista zsidóság és az iszlám különböző irányzataival[5], továbbá a sámánizmussal, az animizmussal, és különböző törzsi vallásokkal. Mindez óhatatlanul formálta azt a hitvilágot, amelyet napjainkban a mesékben, mondákban, legendákban és mítoszokban, szokásokban, nyelvben, hagyományokban és régészeti emlékekben keresnek, és gyakran azonosítanak úgy, mint az ősi magyar vallás maradványait.
Kérdés, hogy a pogány – és a Krisztust megelőző időkből származó – hitvilágunk miben és mennyiben merített az első évezredben jelentkező keresztény hatásokból, és mi vezethető vissza biztosan a Krisztus előtti ősidőkre. Mindenesetre tény, hogy az ősi hit- és hiedelemvilágunk több fontos elemében mintegy őskinyilatkoztatásként hat: rámutat az egyetemes kinyilatkoztatásra, Krisztus evangéliumára és az Anyaszentegyház hitére, kifejeződést nyer benne a Paradicsomból hozott őstudás és az elemi vágyakozás az egy igaz Isten, a megváltás és az örök élet után.[6]
Fehérlófia mondája értelmezhető úgy, mint egyfajta vágyakozás a felsőbbrendű beavatkozásra az igazság győzelme és a szabadítás érdekében. Fehérlófia különleges erővel keresi meg azt, ami elveszett, a gonosz nyomába ered, leszáll az alvilág mélyébe, megöli a három sárkányt, hogy onnan mintegy újjászületve visszatérjen, igazságot szolgáltasson hűtleneknek és hűségeseknek, és nászra lépve elvegye kedvesét.
A magyar krónikák szerint Hunor és Magor egyenesen Nimród leszármazottjai. Nimród (v. Nemrót, Kézai Simonnál Menrót) a Szentírásból ismert alak. A Genezisben az áll, hogy „ő volt az első uralkodó a földön”, „erős vadász is volt az Úr előtt”, birodalom alapítója, amely Mezopotámia déli részének minden nagy városát magában foglalta (Ter 10,8-12), és akinek a földjén épült fel az Isten nagyságával dacolni kívánó Bábel tornya (Ter 11). Nimród nevét Mikeás Asszíriához köti (5,5), Kalach romjai még ma is viselik a nevét.
Az Úr Jézus Krisztus két apostola, András és Fülöp hirdette elsőként az evangéliumot a szkítáknak, akik Anonymus szerint a magyarok őshazájának lakosai. Mindez elégséges magyarázata lehet annak, hogy a szkítáknak volt fogalmuk a lelkiismeretről (szüneideszisz, conscientia), ami az erkölcsiség alapfeltétele, és ezáltal ismerték a természetes erkölcsi törvényt, amit a kinyilatkoztatás alapján az Egyház „szívbe írt törvénynek” (Róm 2,14-15) nevez. Antonio Bonfini jegyzi meg a szkítákról: „Az igazság náluk nem törvényekkel volt elfogadva, hanem jellemükbe volt oltva.”[7] S bár az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a szkítákra nézve számos kevésbé előnyös emlék is létezik, mindenesetre „a két szkíta térítő” emlékezete erős jele annak, hogy a Szkítiából érkező magyarok kereszténységgel való kapcsolata egészen az apostoli időkre visszavezethető.
Attila hun király a magyar történelemben Ábrahám képére emlékeztet. Az Úr megszólította (Ter 17,1-16) Ábrahámot, küldetést adott neki és megígérte: „Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol” (Ter 17,8). Attila Isten kardját kapja meg, hogy Hunor-Magor vére nagy néppé váljon. Ábrahám Kánaán földjén találkozik Melkizedekkel (Ter 14,20), Attila Nagy Szent Leó pápában találkozik a Magasságbeli papjával.
Álmos vezérben Mózes képe tükröződik. Mózes Izrael legnagyobb prófétája (MTörv 34,10), aki által Isten megszabadította népét, kinyilatkoztatta a Törvényt (Kiv 24,3; 34,27) és megkötötte a szövetséget (Kiv 24,8), akit a fáraó leányának szolgálója mentett ki a vízből (Kiv 2,5). Emese álmában[8] kiderül, hogy Álmos is vízből származik. Emese „méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak”. A hét törzsfő, mint elsőszülöttek, vérszerződésben fogadnak hűséget a vezérükké választott Álmosnak, tesznek esküt, majd kelnek át az Etel folyón. Álmos vezérnek Anonymus szerint a Szentlélek segít a harcban, Pannóniába azonban nem léphet be, hanem megölik Erdélyben. Mózes népében minden elsőszülött gyermeket, sőt állatot is – ha hibátlan – Istennek kell szentelni (Kiv 3,2; 13,2.11-16; 22,28; 34,19-20). A szabadítás jele a bárány vére volt a szemöldökfán és az ajtófélfákon (Kiv 12,1-28). Mózes átveszi Istentől a tízparancsolatot (Kiv 20,1-17; MTörv 5,6-21), és átkel a Vörös-tengeren (Kiv 14). Az amalekiták elleni harcban fölemelt karja a győzelem záloga (Kiv 17,8-13). Mózes nem léphetett be Kánaán földjére, hanem meghalt Nébó-hegyén.
Árpád szinte olyan nekünk, mint Józsué. Árpád vezetése alatt a nép végleg hazatalál a Kárpát-medencébe, Józsué az Ígéret földjére vezeti be Izrael népét. A Szentföldön születik a Királyok Királya, Magyarországon az első szent király.
Szent István király a mi Urunk Jézus Krisztus első magyar ikonja
Az Úr Jézus születését hirdető angyali üdvözlet szavaira (Lk 1,26-38) emlékeztet – a Hartvik püspök által jegyzett – Sarolta álma, akinek Szent István protomártír jövendöli meg az ország első koronás királyának születését. S az Úr álomban üzen dicsőséges fiúról a názáreti Józsefnek és Géza nagyfejedelemnek egyaránt. Az Úr Jézus Betlehemben, a Kenyér Házában születik, István Esztergomban, a Csillag városában. István születése és királlyá koronázása – 1000. december 25-e, vagy 1001. január elseje – a magyar világ karácsonya. A magyarság számára István Krisztus király ikonja, az Újszövetség apostola, aki elhozta Isten Országának örömhírét. A napkeleti mágusok – a hagyomány szerint Gáspár, Menyhért és Boldizsár – a csillag által jutnak Betlehembe (Mt 2,1-12), hogy ajándékokat és szívüket adhassák a Kisdednek, míg Esztergomba a három szent főpap, Adalbert, Asztrik és Gellért püspökök érkeznek, hogy elhozzák hódolatukat és szellemi-lelki kincseiket.[9]
A Turulmadár, a kerecsensólyom a Szentlélek mint galamb sajátosan magyar előképe. A Boldogasszony, Magyarok Nagyasszonya pedig a Boldogságos Istenszülő Szűzanya Mária, aki mennybevételének előestéjén, megdicsőüléséhez mintegy Szent István király adományából kap koronát. A csodálatos egyben látás, áthallás folytatható a Krisztus-arcú szent királyaink és a Mária-arcú királylányaink dicsőséges hosszú során.
Gratia supponit naturam[10]
Isten szent malasztja a teremtett természetre épít. A magyarság hagyományában tükröződik az őskinyilatkoztatás, amely az evangélium magvetéséhez jó talajnak bizonyul. (Mt 13,8.23.) A „magyar ősvallásnak” egységesen elismert kánonja nincsen, a vallásgyakorlás térben és időben is mozaikos képet mutat, ezért a tudományos megértéshez az írásbeliség híján a régészeti leletek, egyes feljegyzések és a szokások tanulmányozására támaszkodhatunk. Mindenesetre elmondható, hogy a pogány táltos hitvilág, a zoroasztrizmus, a Mithrász-kultusz és mindenféle egyéb hatások közepette, kezdettől fogva fogékonyság mutatkozik a keresztény tanítás iránt. Az apostoli idők óta megjelenő missziók hatására, bár kezdetben szórványosan, de az eleink sorában mindig vannak, akik felveszik a keresztséget az első évezred folyamán. Mígnem a X. századra Bulcsú vezér, Termecsü (Árpád dédunokája), az erdélyi Gyula, majd Géza nagyfejedelem is megkeresztelkedik.
Egészen biztos, hogy az Anyaszentegyházzal való sokféle találkozás az első évezredben, kezdve András és Fülöp apostolok missziójával, Attila hun király római útján át, Cirill és Metód etelközi tevékenységén keresztül a nyugat-európai kalandozó hadjáratokig, hatást gyakorolt őseink lelkére és szellemére, és előkészítette Krisztus és az Egyház hitének felvételére. Egyre többen ismerték meg Krisztust és vették fel a keresztséget. Szent Piligrim passaui püspök, akit még Géza nagyfejedelem hívott meg, a pápához írt levelében elmondja, hogy a misszió lényegében akadálytalanul halad, a pogányság nyitott és egyetértő a missziós papokkal. Szent István király korával végül elérkezett az idő a megtérésre, a keresztség felvételére, a Megváltó Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz való csatlakozásra, Szűz Máriának való felajánlásra. Szent István király felismerte az idők jeleit, és eszerint igazgatta országát és személyes életét.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pogányság egy része ugyanakkor fegyveres felkeléssel fordult a kereszténység ellen: Orseolo Péter és I. Béla királyok idejében a pogánylázadások fosztogatáshoz, templomok lerombolásához, papok és püspökök – közöttük Szent Gellért csanádi püspök – meggyilkolásához vezetett. Az Egyházra támadó pogány erőszakot végérvényesen csak Szent László király tudta megállítani.[11]
Az emberi lélek természeténél fogva keresztény (anima naturaliter christiana).[12] Az istenismeret a lélekkel együtt adatik, Istentől ered; elhomályosítható, de ki nem oltható. Ezért van az, hogy Isten és a természetes erkölcsi törvény (a szkíták kapcsán is leírt „szívbe írt törvény”) megismerésének lehetősége az ember lényegéhez tartozik. Az ember természete szerint nyitott (potentia oboedientialis)[13] az isteni kinyilatkoztatásra. Amikor pedig szemtől szemben találkozik az igazsággal, képes a felismerésére és a befogadására. A magyarság megtérése és megkeresztelkedése, amely Géza fejedelem alatt kezdődött és Szent István uralkodásának idejében szökkent szárba, az egyetlen következetes és helyes út választásának bizonyult.
Szent István öröksége
Szent István király intelmei Imre herceghez a magyar történelmi alkotmány első alapvetése, a Corpus Juris Hungarici első törvénye. A 10 fejezetből álló mű felerészt kifejezetten vallási kérdésekkel foglalkozik. A legelső fejezet A katolikus hit megőrzéséről címet viseli. E fejezet legelső mondata így szól: „Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre.” A magyar királyi méltóság csak katolikus[14] hittel nyerhető el. A király Isten előtt a népet megtestesítő képviselő, ugyanakkor a nép számára isteni adományok közvetítője, minden javak forrása, ezért az uralkodás minden elemére és mozzanatára meghatározó jelentőségű a kijelentés: „parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre”. Majd rögtön ezután így folytatódik az intelem: „Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; e nélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen.” Szent István király tisztán és világosan kijelenti utódjának, hogy a Magyar Szent Korona csak a példásan megélt szent és igaz katolikus hittel viselhető. Sem tisztességes uralkodás, sem üdvözülés nem lehetséges annak, aki hamisat hisz, és aki nem váltja tettekre hitét. A hit pajzsával és az üdvösség sisakjával felvértezve azonban harcképessé tesz minden ellenséggel szemben, legyen az láthatatlan vagy látható.
Szent István király félreérthetetlenül kijelenti tehát, hogy a Magyar Szent Korona viselője elsősorban és legfőképpen a katolikus keresztény hit megvallója és példás gyakorlója kell legyen. Minden, de minden más, ami a királyi hagyatékhoz tartozik, ennek alapján válik érthetővé és csak ezután következik.
Vajk a keresztség szentségében kapta meg az István nevet, vált Isten gyermekévé és az Anyaszentegyház tagjává. Sacerdos: N., quid petis ab Ecclesia Dei? (N., mit kérsz Isten Egyházától?) Sponsor/Catechumen: Fidem. (Hitet.) Sacerdos: Fides, quid tibi præstat? (Mit ad neked a hit?) Sponsor/Catechumen: Vitam æternam. (Örök életet.)[15]
Valamikor Kr.u. 985–989 között hangzott el a fejedelemgyermek fölött Adalbert püspök ajkáról, miközben a csöppnyi fiú háromszor alámeríttetett a keresztvíz fürdőjében: „Stephanus, ego te baptizo in nomine + Patris, et Filii, +, et Spiritus + Sancti. Amen.”[16]
A katolikus Szent István király a Boldogságos Szűz Mária oltalmában él és uralkodik. Amint a nagylegendában olvassuk: „Ez a férfiú hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e Szűz mennybevitelének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Királyné napjának emlegetik.”[17]
Szent István Király 1038-ban, Szent Imre herceg áldozatos halála után Székesfehérváron, Nagyboldogasszony (Assumptio beatae Mariae) vigíliáján (augusztus 14.) felajánlja a Magyar Szent Koronát és az Országot a Boldogságos Szűz Máriának. A Magyar Katolikus Királyság kezdettől fogva Mária Országa, azaz Regnum Marianum. Magyarország örökös monarchia, égbe vezető hierarchia, amelynek koronázott valóságos[18] királynője a Szent Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya.
A Magyar Szent Korona a Krisztus Egyházához tartozás záloga. A Magyar Szent Korona Szűz Mária tulajdona, és Krisztus Királyságát hivatott jelezni, akinek szeplőtelen jegyese az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház. Ez az Egy Igaz Istennel való kapcsolat a Magyar Szent Korona szentségének a forrása, és nem a személytelen kozmikus világerő.[19]
Szent István király hite
István szavaiból kitűnik Krisztus szavainak – és a katolikus hittannak – a pontos ismerete, amely szerint az üdvösség kritériuma a hit és a keresztség. Jézus így szólt az apostolokhoz: „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,16)
A keresztség szentségét Jézus Krisztus alapítja és rendeli el. Jézus megkeresztelkedik a Jordánban (Mt 3,13-17; Lk 3,21-22): a Szentháromság kinyilatkoztatása; az Úr Jézus megszenteli a vizet. Jézus szavai Nikodémushoz: „… ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.” (Jn 3,5) Jézus mennybemenetele előtt rendeli el az apostoloknak: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28,19-20a) A keresztség a katolikus keresztény beavatás és a szentségi élet kezdete.[20]
A katolikus keresztény hit központi misztériuma, amelynek megvallására az Intelmek legelső része az uralkodás alapvető követelményeként utal, a Szentháromság Egy Isten (Sanctissima Trinitas). Az isteni kinyilatkoztatás beteljesülése az Úr Jézus Krisztus megtestesülése és megváltó műve. A Szentháromság második isteni személye, a Fiúisten magára ölté az emberi természetet: „És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék” (Jn 1,14) Ezt ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony (Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) napján, március 25-én. Ez a nap a megtestesülés (incarnatio), Isten Fiának Mária szűzi méhében történt fogantatásának ünnepe. A kilenc hónapra rá ünnepelt születés-misztérium kapcsolódik hozzá: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” (Lk 2,11) December 25. a karácsony (Festum Nativitatis Domini Nostri Jesu Christi), Jézus Krisztus test szerint való születésének (nativitas) az ünnepe. A megtestesülés a teremtés értelme és célja: „Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön… Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje.” (Kol 1,14-18) A megtestesülés a megváltás alapja: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.” (1Jn 3,8) A megtestesülés az üdvösségünk alapja, ezért vallja a Nicea-konstantinápolyi hitvallás: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett.”
Az Ige testté lett, hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen: „Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért” (1Jn 4,10). „Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül” (1Jn 4,14). „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket.” (1Jn 3,5) Jézus Krisztus a Megváltó (Redemptor), aki az emberiséget kereszthalálával kiszabadította a bűn és a halál hatalmából. „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.“ (Jn 10,11) A Megváltás alapja Jézus kereszthalála (Jn 1,29; 10,11; 12,24; 15,18), ami magában foglalja az ítéletet a Sátán fölött (Jn 16,11), a megtisztulást (1Jn 1,7), a kiengesztelődést (2,2), a bűnök bocsánatát (Jn 20,22), az újjászületést (Jn 3,1), a világosságot (1,4) és az életet (2,16; 17,2).
Ezért imádkozza az Anyaszentegyház nagypénteki liturgiájában: „Ecce lignum Crucis in quo salus mundi pependit Venite adoremus!”
„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19,10) Ezt juttatja kifejezésre az őskeresztényeknek a HAL betűszavába zárt hitvallása: ΙΧΘΥΣ (ichtys) = Ἰησοῦς Χριστὸς Θεοῦ Υἱὸς Σωτήρ, magyarul – Jézus Krisztus[21] Isten Fia Megváltó.
Jézus Krisztus a megváltó. Krisztus az egyetlen és első közvetítő Isten és az ember között, az emberiség legfőbb és örök Főpapja. Jézus Krisztus a mennyei Atya iránti engedelmességből, önként és irántunk való szeretetből vállalta a szenvedést és kereszthalált. Keresztáldozata révén megváltott minket, és kiengesztelt bennünket az Istennel; szenvedésével és kereszthalálával elégtételt adott az emberiség bűneiért.
Szent István király hite az egység hite. „Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.” (Ef 4,4-7) A hit és az Egyház egysége a Szentháromság egységének a misztériumából ered. Egy a Megváltó Krisztus, és egy az Életadó Szentlélek, ezért egyek vagyunk a hitvallásban, a liturgiában és a szentségekben, és egyek az apostoli jogfolytonossággal bíró hierarchikus közösségben.
Az Egyház Krisztus titokzatos teste, Corpus Christi Mysticum, ezért Egyház csak egy lehet. „Sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak” (Róm 12,5) „Igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal” (Ef 4,15)
A keresztségben testvérekké lettünk Krisztusban. „Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.” (Gal 3,27-29)
Krisztusban már nincs többé zsidó vagy szkíta, az Úrban való egység magasabbrendű minden vérségi köteléknél, egységbe hoz, és képes valódi testvériséget kialakítani. „Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.” (Kol 3,11)[22] Az egységet a Fiúban a Szentlélek hozza létre. „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,13)
Szent István hite szent, mert Isten Egyházától származik; az Isten egyszülött Fia, Krisztus önmagát adta érte, hogy megszentelje és megszentelővé tegye; és mert a Szentlélek élteti. Krisztus Egyházában található az üdvösség eszközeinek teljessége. Szent azért is, mert az életszentség minden tagjának hivatása és minden tevékenységének célja. (1Pt 1,16) Ontológiai értelemben a keresztség Istenhez kapcsol és megszentel. (Róm 15,31; 1Kor 1,2; Ef 1,1; Fil 1,1; Zsid 6,10. stb.) A megdicsőült Egyházban első helyen áll a Boldogságos Szűz Mária, az összes Angyalok és a szentek seregei, akik példaképek, közbenjárók és mi a polgártársaik vagyunk Isten házanépében. (Ef 2,19) Az Egyház szentsége gyermekei megszentelésének a forrása, akik itt a földön valamennyien bűnösnek ismerik magukat, ezért mindig szükségük van a megtérésre és megtisztulásra, hogy az erkölcsi tökéletességnek is magas fokára jussunk.
Szent István király hite katolikus: egész szerinti, átfogó, kerek. Először is a katolikus hit a teljes és csorbítatlan apostoli hitletétemény (depositum fidei), a teljes szentségi élet és apostoliság foglalata; másodszor a katolikus Egyház Krisztus egyetlen Egyháza, amely hivatott Isten népének összegyűjtésére minden népből, nyelvből és nemzetből; harmadszor a katolikus Egyház küldetése egyetemes térben, időben és mélységben.
Szent István hitének jellemzője az apostoliság. A keresztény ember hite az apostoli Egyház hite. „Az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja” (1Tim 3,15) Az Üdvözítő az apostoloknak mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21)
A római pápa, mint Róma püspöke, Krisztus földi helytartója (Vicarius Christi)[23], Szent Péter utóda, a katolikus Egyház főpapja.[24] Szent Ambrus (+397) mondja: „Ubi Petrus, ibi Ecclesia” (Ahol Péter, ott az Egyház.) Az apostolok utódai az érvényesen felszentelt püspökök. Szent István király katolikus hite elsősorban ezért római.[25]
A teljes és csorbítatlan apostoli hitletétemény (depositum fidei) a Katolikus Egyházban áll fenn. A katolikus keresztény hiszi és éli mindazt, amit az Egyház hirdet és vall.
A katolikus keresztény ember jellemzői: 1.) Megvallja az Anyaszentegyház hitét, a teljes és csorbítatlan hitletéteményt; 2.) Részesül a keresztség szentségében; 3.) A hit által él (Gal 3,11) és cselekszik (Jak 2,20); 4.) Megtartja Isten és az Egyház parancsait; 5.) Szentségi és imádságos életet él; 6.) Életszentségre törekszik; 7.) Teljesíti a papi, prófétai, királyi küldetését.
Szent István király számára az Egyház a megváltás művének folytatója, az üdvösség hajója. Krisztus megalapította az Egyházat, hogy megváltói munkáját folytassa minden időkre. Rendeltetése és hatékonysága miatt az Egyház egy természetfeletti lelki közösség. Az Egyház tökéletes társaság, mert Krisztuson alapul, a feje Krisztus, és a Szentlélek élteti. Ezért kell hozzá ragaszkodni, ismerte fel István, in illo tempore.
Szent István király műve
Szent István király Szent uralkodó, aki Magyarország életét nem tűnő politikai érdekek mentén alapozza meg, hanem az isteni akaratnak veti alá. Itt az ideje katolikus módon értelmezni Szent István katolikus örökségét, és elvetnünk végre azt a közkeletű tévedést, miszerint István kelet és nyugat között választott volna: ez teljesen hamis, sekélyes és téves megközelítés. István király éppen azért Szent, mert nem a hatalom és érdek mentén eljáró politikusként, hanem Krisztusnak a lelkek üdvösségét kereső hiteles Apostolaként cselekedett, amikor Magyarországot nem a bizánci császárnak, de nem is a német-római császárnak rendelte alá, hanem egyszer s mindenkorra Péter sziklájához horgonyozta le. Nem törékeny keleti és nyugati hatalmak között döntött tehát, nem partikuláris földi előnyöket keresett, nem révedt sem a múltba, sem a jövőbe, hanem mindenek középpontját, értelmét és célját, az örökké uralkodó Királyok Királyát választotta: a jelenlévő Jézus Krisztust, aki Péter által képviselteti magát, és Egyházában jelen van a világ végezetéig. Katolikus (egész, teljes, kerek) lett, és Országát rábízta a Szűzanyára, hogy az üdvösség útját nekünk mindörökre biztosítsa. Szent István király nem keleten és nem is nyugaton, nem földi hatalmaknál, hanem Krisztus Egyházában horgonyzott le: ez volt a legfőbb apostoli tette, és ennek örök pecsétje és garanciája a Magyar Szent Korona felajánlása a Boldogságos Szűz Máriának 1038. augusztus 15. vigíliáján. Szent István király megtalálta az igazi Életfát, Krisztus Keresztjét, amely a történelemben, időben és térben a küzdő és zarándok Anyaszentegyházban ragyog fel, mint valóságos Axis Mundi. Első Szent Királyunk így gondoskodott rólunk, a Szent Korona alattvalóiról, hogy a halálnak halálát legyőző Virágok Világa, Krisztus legyen a mi életünk és feltámadásunk.
Szent István hiteles apostoli küldetést kapott, amelyet az Egyház a megkülönböztetés karizmájával idejekorán felismert és támogatott. II. Szilveszter pápa Asztrik püspök által prófétai jelet, keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: „Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.” (Szent István legendája Hartvik püspöktől, A.D. XII. sz.) II. Szilveszter pápa e prófétai módon juttatja kifejezésre, hogy felismerte Szent István király életszentségét és égből kapott küldetését az Egyház építésére és szervezésére.[26] A kereszt küldése a magyarság engesztelő küldetésének prófétai jele.
A II. Szilveszter pápa a Szent Korona elküldésével – amire angyali utasítást kap[27] – elismeri és megerősíti Szent István messzemenően égi, szent, katolikus és apostoli küldetését.
Szent István király „a jobbik részt” választotta. Isteni jel, hogy első Szent Királyunk legfőbb ereklyéje a Szent Jobb, amely a helyes választás jelképe is (vö. Lk 10,42). Nem keleti és nem nyugati császár között választott, hanem az Örökkévalóba vetette minden bizalmát.
Isten országa (malkut; baszileia tou Theou; regnum Dei) fentről száll alá (mennyek országa), beteljesedett állapota a mennyország, de már jelen van a történelemben és állandóan gyarapodik az Istenhez tartozó emberek lelkében és életében. Isten ajándéka, Ő a kezdeményező, Ő ad indíttatást (Mt 22,1-14; vö. Lk 12,32; 22,29). Krisztusban érkezett el (Mk 1,15; vö. Lk 10,9.11) és benne áll fenn (Mt 12,28; Lk 17,20), és az Egyházban növekszik a világ végéig. Isten Országának legfőbb támogatója a Malaszttal Teljes Boldogságos Szűz Mária. A Magyar Szent Korona felajánlásával Szent István király teret nyit Szűz Mária Szeplőtelen Szíve győzelmének és Jézus Krisztus uralmának, az Atya akaratának, miként a mennyben, úgy a földön is.
A Szent Korona felajánlásával, példájával, egyházépítő tevékenységével és intelmeivel István király az Isten Országába jutás objektív feltételeit biztosítja utódja és népei számára. Lehetővé teszi, hogy az alattvalók számára elérhetővé váljon Krisztus és az Egyház, a hit és a szentségek, az evangélium és az örök élet: a megtérés (Mk 1,15); a szakítás a bűnnel (Lk 9,62) és a világiassággal (Mt 22,1-14); a gyermeki hit és bizalom (Mk 10,15); a minden áldozatra való készség (Mt 13,44); a parancsok teljesítése (Mt 19,17) és az irgalmasság tettei (25,31-46), az igaz vallásosság és jámborság.
A szentmiseáldozat Krisztus engesztelő áldozatának jelenvalóvá tétele. Ebben a valóságos áldozatban a pap Krisztus testét és vérét ajánlja föl, amely valóban engesztelő áldozat élőkért és holtakért.[28] A templomépítés törvényével, a plébániarendszer megalapozásával, a vasár- és ünnepnapok megtartásának biztosításával az Egyház szívét jelentő szentmiseáldozatot teszi elérhetővé valamennyi alattvalója számára.
Szent István király a Szent Korona felajánlásra által Országát Szűz Mária kezébe helyezte, a megváltás művének részesévé és az Ígéret örökösévé tette. A hit és a keresztség révén visszavonhatatlanul beoltotta Krisztusba és a katolikus Egyházba. Megteremtette Isten Országa növekedésének a feltételeit. Életszentségével példát adott-hagyott utódaira és népére.
A felajánlás visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan, eltörölhetetlen; a katolikus Anyaszentegyházhoz való kapcsolódás kifejezetten és hangsúlyosan a Boldogságos Szűz Mária által valósul meg (Ad Iesum per Mariam); az Egyház hitét és életét teszi életünk szerves részévé.
Magyarország Krisztus Titokzatos Testének tagjává vált. Szent István Magyarországot visszavonhatatlanul Péter sziklájához, azaz Krisztushoz, a Mindenség Királyához és a katolikus Egyházhoz kötötte. Utódja első és legfontosabb feladatául a szent katolikus hit megőrzését és táplálását jelölte meg. Személyes példájával nevelt és tanított Krisztus követésére, a hiteles kereszténységre (Χριστιανος, Christianus). A Magyar Szent Korona és az ország felajánlása által Magyarországot István közjogi értelemben is betagozta Krisztus testébe.
Szent István király egyházépítő tevékenységet fejtett ki, melynek a főbb elemei a következők: 1.) Egyházmegyék alapítása: 1000 Esztergom, 1002 Kalocsa érseksége, 1000 Veszprém, 1009 Győr és Pécs, Eger és Erdély, 1030 Csanád és Vác püspökségei. 2.) Plébániarendszer megalapozása: minden 10 falu építsen templomot. 3.) Szerzetesrendek letelepedésének, kolostorok alapításának támogatása. 4.) Törvénykezés alárendelése az isteni törvénynek. 5.) Zarándokházak alapítása (Róma, Ravenna, Konstantinápoly, Jeruzsálem). 6.) Szentföldi zarándokút létrehozása. 7.) A Jeruzsálemi Szent Sír-templom támogatása, két kolostor felépítése. 8.) Székesegyházak, templomok építésének a támogatása országszerte. 9.) Katonai védelem megszervezése.
Stat crux dum volvitur orbis
A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog.[29] Krisztus az alfa és az ómega, övé az idő és az örökkévalóság. Történelmünkben kibontakozik Krisztus követése az ő keresztútján. „Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.” (Jn 12,26) „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” (Mk 8,34b-35) A kereszt vállalása által leszünk egészen krisztusiakká: „Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,19-20) Magyarország történelme a hit égisze alatt zajlik. Történelmünk minden nagy megpróbáltatását – mongol betörés, török veszedelem, szovjet uralom – a hit által voltunk képesek csodálatos módon legyőzni.
Krisztus Keresztje az engesztelés forrása
Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó – hirdeti az Egyház legegyszerűbb kérügmája. „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19,10) „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse.” (1Jn 3.8) Krisztus az örök Főpap (Zsid 3,1; 4,14; 8,1; 9,11), a közvetítő Isten és az ember között (5,1). Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal (2Kor 5,19), Krisztus megszerezte számunkra a kiengesztelődést (Kol 1,19-22; vö. Róm 5,10). „Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jött el.” (Zsid 9,11) Jézus egyszerre Főpap és Bárány egy személyben. „Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,2). Ekképpen dicsőítjük Őt. „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (Jel 7,10)
Az engesztelés Isten szeretetéből fakad. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” (1Jn 4,10) Krisztus szeretetből adta magát érettünk (Ef 5,2.25-27.)
Krisztus bevon minket megváltó művébe. Az apostolok küldetése a kiengesztelődés szolgálata. (2Kor 5,18) Az Egyház apostoli meghívást kap az engesztelésre: „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1Jn 3,16) „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,10-11) „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” (Róm 12,1) „Krisztus szeretete sürget minket…” (2Kor 5,14-15)
A Kereszt vállalásával Krisztus szoros követését valósíthatjuk meg. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.” (Mt 16,24) Az engesztelésben egészen Krisztushoz válunk hasonlóvá. „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20) Ez az alapja annak, hogy a katolikus magyar ember hívő öntudattal veheti fel a Magyar Szent Koronában különösképpen is megerősített keresztény küldetését, az evangélium hirdetésének szolgálatát a pogány világban, hogy kedves áldozati ajándékká legyen Isten szemében. „Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának papi szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.” (Róm 15,15)
Kereszthordozó magyar szentek és boldogok
Árpád-házi Szent István az egyháztörténelem első kanonizált királya. A Kereszt és a Korona méltó örökébe lépett utódai és alattvalói folytatták a megkezdett művet, és Krisztusért és az Egyházért éltek és haltak. Szenvedtek, vezekeltek és engeszteltek, kiegészítve testükben – mint Krisztus misztikus testének tagjai – Krisztus szenvedését, az Anyaszentegyház javára. (Kol 1,24)
Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre herceg, Szent Piroska, Szent László király, Szent Salamon, Szent Kinga, Szent Erzsébet, Boldog Jolán, Szent Margit, Szent Hedvig, és még hosszan sorolhatjuk a magyar királyi családhoz, a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről elnevezett Áprád-házhoz tartozó kanonizált szenteket és boldogokat, ami egyháztörténelmileg is egészen egyedülálló. S hozzá vehetjük a Magyar Szent Koronához kötődő szent püspökök, áldozópapok, szerzetesek szüzek, remeték és hitvallók hosszú sorát: Szent Adalbert, Szent Günter, Szent Gellért, Szent Asztrik, Szent Zoeard András, Boldog Özséb, Kapisztrán Szent János, Boldog Mór, Boldog Sebestyén, Boldog Pál, Boldog Móricz, Boldog Báthori László, Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk…
És szintén a teljesség nélkül meg kell említeni, hogy szentek és boldogok sora napjainkig tart: Boldog IV. Károly király, Boldog Battyány-Strattman László, Boldog Apor Vilmos, Boldog Romzsa Tódor, Boldog Meszlényi Zoltán, Boldog Bogdánffy Szilárd, Boldog Scheffler János, Boldog Brenner János… A boldoggá avatás folyamatában levő tiszteletre méltók listája is igen hosszú, íme néhány név: Csepellényi György, Kelemen Didák, Endrédy Vendel, Orosz Péter, Marton Boldizsár Marcell, Mindszenty József, Chira Sándor…
Hangsúlyozom, a lista korántsem teljes, csupán érzékeltetés. Ami közös mindnyájuk életében: a hősies fokon gyakorolt Isten- és emberszeretet, hitvallás és hűség Krisztus és az Egyház iránt mindhalálig. Ők mindnyájan Követték a Bárányt, ahová csak megy (Jel 14,4), fölvették Keresztjüket (Mt 16,24), és ezért megkapták a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Pt 5,4) Ezért példaképeink és égi patrónusaink ők, a megdicsőült Egyház tagjai.
Magyarország küldetése, hogy Krisztusban éljen, vele osztozzék a keresztben és a feltámadásban. Szentjeink tanúsítják, hogy mi, megigazult és megszentelődött keresztények vagyunk „Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm 8,17) Íme, itt van együtt a Kereszt és a Korona, amelyet a Magyarság Szent Őrzőangyala nyújt a számunkra!
Történelmünkben mindig akkor jártunk a helyes úton, amikor ezt az utat követtük. A Magyar Szent Korona egyszerre a töviskorona és a dicsőség koronája. De csak akkor válhat a dicsőség jelévé, ha előbb a szenvedés jele lesz a számunkra. Áldozatvállalás és felajánlás Krisztus által a Szentlélekben az Atyának, melynek útját és módját az Anyaszentegyház mutatja. A magyar Szent Korona csak katolikus hittel használható rendeltetésszerűen, és léptethető működésbe. Magyar szentjeink ezt pontosan tudták, szenvedésük és áldozatuk ezért hozott életet, maradandó gyümölcsöt Isten nagyobb dicsőségére és az Anyaszentegyház javára, valamint Magyarország boldogulására.
Géza fejedelem a keresztségben felajánlja Istennek fiát. Unokája, Szent Imre herceg felajánlja szűzi életét és tisztaságát. Szent István király fölajánlja a Magyar Szent Koronát. A felajánlások kedvesek az Úrnak, egyiket a másik után fogadja el, és válaszul kiárasztja örök életét. (Róm 2,7) Megfogan Mária Országa, egy szent királyság, és a szent magyar küldetés. Sorra ajánlják fel életüket Istennek a szent királyleányok, veszik fel keresztjüket, amitől terjed a szent hit, növekszik az apostoli Egyház, erősödik a katolikus Királyság, menekül a Sátán. Majd minden szentéletű püspök és pap, szerzetes és szűz, remete és hitvalló ugyanezt teszi. áldozatot hoz és felajánlja életét.
Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, amely napjainkban is fennáll, Első Remete Szent Pál Rendje. Esztergomi Boldog Özséb, az esztergomi érsek kanonok papja, isteni sugallatra lemond minden vagyonáról és rangjáról, majd a Pilis rengetegébe vonul, hogy ott egészen és teljesen az imádságnak és az engesztelésnek szentelje életét. Regnum Marianum a Szent Kereszt köré épült, és a tatár után csakis a Szent Kereszt körül épülhet újjá. Pontosan azt teszi, mint példaképe, Első Remete Szent Pál a thébai sivatagban: barlang, fa és forrásvíz közelében leszúrja a földbe a Szent Keresztet, leborul előtte, és imádságba merül. Solus cum Deo solo. Mert tudta, hogy a Szent Kereszt az Életfa, és amikor minden szétesni látszik – mint a római keresztényüldözéskor,[30] vagy a tatárjárás idején –, újult erővel kell megragadni a történelem szegletkövét, Krisztust. Meg kell térni, és Péter hitéhez kell ragaszkodni, amint Szent Pál apostol tette, és Krisztus keresztjébe kell kapaszkodni, amint mutatta az első remete. A pálosokat kezdetben ezért is hívták keresztúri remetéknek. Mert a Kereszt az Úr! Krisztus Keresztje fogja össze a mindenséget, és köti össze az eget és a földet. Ezért van a Kereszt jele a Magyar Szent Korona csúcsán.[31] Jézus Öt Szent Sebének a tisztelete és kultusza a pálosok egyik legértékesebb hagyatéka.
Kapisztrán Szent János Krisztus Keresztjét emeli magasba, és kiáltja Jézus és Mária nevét. Az Egyházért, Mária Országáért és a saját véreikért harcba álló magyar katonák mindig a hit, a bűnbánat és az engesztelés jegyében arattak diadalt. Szentgyónáshoz, szentáldozáshoz járultak, rózsafüzért imádkoztak, a Szent Kereszt zászlaja alatt vonultak, Jézus és Mária nevét kiáltották, ezért győztek hétszeres túlerő fölött is.
Romzsa Tódor, Meszlényi Zoltán, Gojdics Péter Pál, Endrédy Vendel és oly sok dicsőséges társuk, akik Krisztus Keresztjét vállalták, hitelt érdemlően mondhatják: „ha vele együtt meghaltunk, vele együtt élni is fogunk.” (2Tim 2,11) Így omolhat össze alattuk és általuk a szovjet rémuralom. Bárhová nyúlunk vissza a magyar történelemben, azt látjuk, hogy a kritikus időkben mindig Krisztus Keresztje mentett meg bennünket, és a hűség Szűz Máriához, és általa Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz. És fordítva: az Anyaszentegyház mutatta meg Krisztust, és nevelt a kereszthordozó életre.
Regnum Marianum a forradalmak tengerében
Napjaink megértéséhez szükséges röviden áttekinteni a modernitás közvetlen előzményeit. A modern kort kétségtelenül a nagy forradalmak alapozták meg. A forradalmak lényege mindig azonos: a paradicsomi lázadást, az Isten alkotta renddel való szembeszállást jelenítik meg, a Sátán kísértésére, és a bűnt értelemmel és akarattal elfogadva.
Az 1517-ben elindult protestantizmus az üdvösség hajóját, az Egyházat támadta meg. Kétségbe vonta Krisztus tényleges és hathatós jelenlétét az Egyházban, főként a szent hierarchiában, a Tanítóhivatalban, és különösképpen a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. A Krisztus egyetlen keresztáldozatát jelenvalóvá tévő szentmiseáldozatot kárhozatos bálványimádásnak nevezte. Szétverte a szerzetesi életet és a vallásosságot, megtagadta az Egyház szentségi valóságát, a kereszténységből könyvvallást csinált és gyakorlatilag az egyéni megítélést tette meg a hit mércéjének.[32]
Az 1717-ben megszülető modern szabadkőművesség az Úr Jézus Krisztust vetette el, aki az Isten Fia és Megváltó, aki az üdvösségnek egyetlen útja. Számukra nincsen egy igaz vallás, nincsenek dogmák (hitigazságok), helyette vallásszabadság, szabadgondolkodás, emberközpontúság, relativizmus és indifferentizmus van. A szabadkőművesek tagadják a kinyilatkoztatást és az értelem igazságfelismerő képességét, helyette deizmust, panteizmust, racionalizmust és agnoszticizmust képviselnek.
Az agnoszticizmus az objektív igazság megismerhetőségét, az emberi értelem ajándékát vetette el, de voltaképpen a kinyilatkoztatást távolította el az útból.
A francia forradalom politikailag fogalmazta meg a protestantizmus és a szabadkőművesség egyházellenességét és antiklerikalizmusát, a kéjnőt a notre dame-i oltárra emelte, a kinyilatkoztatást és a teljes és csorbítatlan hitletéteményt (depositum fidei) felváltotta az ember istenítése. Megnyílt az út a hedonizmus és a racionalizmus felé, és megalapozódott az „embervallás”.[33]
Az 1848-as felforgató mozgalmak és forradalmak[34] a társadalmi elégedetlenség kihasználásával és felkorbácsolásával, a szabadság utáni vágy abszolutizálásával nyertek bázist a monarchiák megdöntéséhez és az arisztokrácia elsöpréséhez, szembefordulva mindennel, ami nemes, és előkészítették a háttérhatalmak (mint a szabadkőművesség, a banki szféra) uralomra jutását; továbbá beágyaztak a katolikus királyságokat később végképp széttörő nacionalizmusnak. Kossuth és Petőfi szellemében a Magyar Szent Koronát eltüntették a címerből, a zászlókról, és a Szent Angyalokat babérkoszorúra cserélték. Szent István katolikus királysága dögrovásra került, helyette a köztársaság szellemi alapkövét vetették meg.
Az első világháború véget vetett a hatalmat Istentől eredeztető, szakrális királyságoknak, a trónt elszakította az Oltártól, és ezzel kitárta a kaput az ateizmus akadálytalan előretörésének.
Az 1917-ben bekövetkezett nagy októberi szocialista forradalom és a bolsevik hatalomátvétel az ateizmus démonát szabadította el, és nyíltan istentelen világot kezdett építeni. Politikai eszméje a dialektikus és történeti materializmus volt. E tan szerint egyetlen valóság az anyag a maga vak erőivel. A növényekhez és az állatokhoz hasonlóan az emberi társadalom sem egyéb az anyag egyik megjelenési formájánál, amely az erők örökös harcában ellenállhatatlan kényszerűséggel fejlődik a végső kifejlet felé, ami az osztályok nélküli társadalom.
Ami ezután következett, az emberközpontú világ, társadalom és vallás megszületése. Tényleg csak nagy vonalakban. A XX. század során, a második világháborúban felállított új erőviszonyok közepette következett a demokrácia, a szocializmus, a kapitalizmus kora. Egyúttal globális, gazdasági, politikai, alvilági hálózatok, háttérhatalmi rendszerek épültek ki. A háttérhatalmak szerepe és befolyása megállíthatatlanul növekszik, míg a nemzetállamok szerepe egyre csökken.
Az 1960-as években az Egyházban is gyökeres fordulat következett be. A II. vatikáni zsinatra hivatkozó forradalommal diadalra jutott a modernizmus. A Nouvelle Teologie és a Novus Ordo, amiről a legkevesebb azt mondhatjuk, hogy a Szentet állította félre az ember útjából. A szentmiseáldozatot és a teljes latin liturgiát – amely az Egyház szíve – protestáns elvek mentén újraszerkesztették; az ökumenizmus nevében elhomályosult a hit Krisztus egyetlen Egyházában és szentségében; a vallásszabadság pedig az Úr Krisztus, a hit és a keresztség egységét és egyedül üdvözítő voltát tagadta meg. (Ef 4,5; ApCsel 4,12)
A ’68-as párizsi diáklázadásokhoz már megvolt minden, amivel be lehetett robbantani a közéletbe a neomarxizmus tanait. S nem oldallagosan, sietve igyekeztek a szexualitást is felszabadítani minden „elnyomás” alól. (1Kor 6,19)
Ennek talaján futott be a posztmodern, a feminizmus, a gender ideológia, szárnyra kelt az újpogányság, a New Age mozgalom, az ezotéria és mágia. Napjaink modern embere már nem Egyházban, hazában, családban él, hanem „bolygólakó”, aki legszívesebben a szórakozással, az anyagi jólétével, a kényelmével, a karrierjével és a teste szépségével törődik, önös érdekből manipulálni próbálja nemcsak a természet erőit, az embervilágot, de még a természetfelettit is.
Nem ismerni sem Istent, sem embert
Ha nincsen Isten, akkor nincsen örök törvény (lex aeterna); nem beszélhetünk minden törvényhozás isteni forrásáról, az isteni bölcsességről, amely mindent a helyes cél felé állít be, illetve mozgat. Nincsen továbbá természettörvény (lex naturalis), amely az emberi szívnek és értelemnek az örök törvényből való részesedése. Ennek mentén Értelmetlenné válik minden emberi törvény (lex humana), hiszen nincsen lex naturalis, amit az embervilág törvényekbe konvertálhat, és végképp nincsen örökérvényű vontkoztatási rendszer, a lex divina, ami az Ó- és Újszövetségben kinyilatkoztatott törvényt jelenti, sem pedig lex Christi, amely a hegyi beszédben (Mt 5–7) összegzett evangéliumi törvényt jelentené.
A törvény negligálása végső soron azt feltételezi, hogy minden szubjektív. Minden viszonyítás és egyéni döntés kérdése. Az isteni, az emberi, a természeti törvény is. A mindenre kiterjedő „liquiditás” nézetének az időszerűségét a „felvilágosultak” szerint a megváltozott társadalmi környezet teszi lehetővé, mint több, parancsolja, hiszen szellemi táptalajuk, a marxizmus szerint a lét határozza meg a tudatot.
A Nagy Újraindítás programja
A világ átalakítása zajlik, amelynek célja egy új világrend felépítése. A Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke, Klaus Schwab, valamint Thierry Malleret kendőzetlenül beszél erről, és írja meg tanait a COVID-19: The Great Reset című, 2020 nyarán megjelent koprodukciós művében. A COVID-19 globális méretűvé tette az egészség és a jólét elvesztése miatt való félelmet. Az emberek a félelem okán olyan dolgokat is megengednek a hatalomnak, amit biztonságérzet mellett nem tennének. A Schwab úr által megfogalmazott grandiózus terv a járvány következményeit kívánja orvosolni úgy, hogy egy az élet minden területére kiterjedő, új világrendet építsen fel. Mindezt marxista-szocialista eszmerendszer szerint, technokrata-transzhumanista eszköztárral felvértezve képzeli el megvalósítani. Kína mintául szolgál mindehhez, ahol már régóta élesben fejlesztik, amit most már világszerte akarnak elterjeszteni.
A Nagy Újraindítás meghirdetett programja szerint eljött az ideje a negyedik ipari forradalomnak, ami a mesterséges intelligencia és a robotizáció diadala lesz.
A béke és a biztonság érdekében szükség van biometrikus ellenőrzési rendszerek bevezetésére, valamint a világgazdaság rendjének teljes átalakítására. A javak újraelosztására, sőt a magántulajdon tulajdonképpeni eltörlésére, ami választ kínál a világ problémáira, nemcsak a pándémiára, hanem a klímaváltozásra és a társadalmi igazságtalanságra is. Ezért sürgetik a digitális adatfelhők fejlesztését, a digitalizációt, bővítik az adatkereskedelmet. Ezért fontos dollármilliárdokért kiépíteni az 5G-hálózatot, ezért beszélnek egyre többet az alapjövedelemről, és ezért engedik bedőlni vállalkozások millióit szerte a világon. S ezzel a grandiózus tervvel függ össze az ún. „Ábrahámita világvallások” egyesítésének[35] és a világkormány felállításának egyre sűrűbben emlegetett gondolata is.
A 2020 június elején Davosban megszervezett világgazdasági fórumon Klaus Schwab vezetésével már ismertették az egybegyűltekkel a „The Great Reset” programot.
Klaus Schwab volt az, aki a WHO főigazgatójával együttműködve a járványt 2020 márciusban globális veszélynek nevezte és támogatta, hogy a világgazdaságot „Lockdown“ lezárásokkal megbénítsák. A Schwab által nyilvánosan is összefoglalt, szervezett folyamat zajlik, a világpolitika új jelszava: „Build Back Better” – építsd vissza jobban. A „szép új világ” emberének nincsen már identitása, hite, csak egy teljes megfigyelés alatt tartott, és minden tekintetben irányított, kiszámítható rabkutya, aki a Sátán uralmát építi és szolgálja.
Karl Marx és Friedrich Engels 1848-ban mutatta be a Kommunista Kiáltványt (Manifest der Kommunistischen Partei). Folyományaként 1917-ben kitört a bolsevik forradalom. Adolf Hitler 1925-ben publikálta a Mein Kampf című művét. 1939-ben kitört a második világháború. Mindkét esetben hosszú-hosszú évek teltek el, értelmes emberek millióinak kellett észrevenni, hogy sátáni terv van kibontakozóban. Az élet, a javak és a lehetőségek elvesztése miatt való félelem miatt azonban a többség mindvégig hallgatott, sőt ilyen-olyan szinten kollaborált, együttműködővé vált. A kommunizmus és a nácizmus egy tőről fakadó kísértése a politikai meggyőződést és a világnézetet rabolta el, minden nyilvánosságot kontroll alá vett, a tanúságtevő, hitvalló életre tört, hittagadásra kényszerített, és leuralta a fél világot.
Klaus Schwab és Thierry Malleret 2020-ban kiadja a COVID-19: The Great Reset című programot. Ismét minden a szemünk előtt zajlik. Napjainkban soha nem látott méretű, ténylegesen globális, kormányok fölötti háttérhatalmi gépezet építi fel azt, amit megint megírtak és közzétettek. A kovid diktatúra már nemcsak a meggyőződést és a hitet, de az emberi testet és az egészséget is közvetlen uralma alá vonja, kontroll alá veszi a szót és a gondolatot, a teljes magánéletet, a sátán imádatára szólít és ellenőrzése alá vonja az egész világot. Carlo Maria Viganò érsek szerint a Great Reset programjának a célja nem kevesebb, mint az Új Világrend kialakítása és az Antikrisztus fellépésének az előkészítése.[36]
„Legyetek állhatatosak a hitben” (1Kor 11,13)
A Sátánnak valójában egyetlen igazi ellenfele van a földön: Krisztus és az Anyaszentegyház. Az egyetlen tényleges szellemi, lelki és politikai tényező, amely térben és időben valódi akadályt képez a Sátán programjának, a katolikus Egyház.
A Sátán módszerei a történelemben egyre finomodnak. Célja, hogy bűnbe vigyen, és a kárhozatba juttassa az embert.[37] Ennek érdekében mindent megtesz az Egyház és az egyes lelkek ellen. Kezdődött a nyílt, véres üldözéssel.[38] Aztán fegyveres lázadásokkal akadályozta az Egyház és a keresztények állam épülését. Majd rászabadította a keresztény világra a külső ellenségeket, a tatárt és a törököt. Viszályokat szított az uralkodók között, elterelte a figyelmet és botrányokat generált. Reformáció néven deformálta és szétzilálta a hitet és a vallást. A felvilágosodással aztán betiltott, megszüntetett, racionalizált. Aláásta a szakrális monarchiát, és elkezdte dicsérni az embert és műveit. Elűzte a királyt és kitárta a kaput az ateizmus és a materializmus démonának. Liberizmust, köztársaságot, demokráciát hirdetett. Az ember Istennel és a teremtett világgal való kapcsolatát mindenben elvágta, lélekben és testben egyaránt. Az ember immár kézbe vette a történelmét, sorsát, életét, testét és a lelkét. S most nem történik más, mint a gyeplő átadása a Sátán kezébe.
A Sátán szembefordult a Megváltás és a Teremtés művével egyaránt. Immár nemcsak a bűn valóságát, a megváltás szükségességét, Jézus Krisztus istenfiúságát tagadja, hanem a teremtés alapvető rendjét, az emberi természet elemi adottságait is. Nem kell sem a Megváltó, sem a Teremtő. De nem kell a Gondviselő sem, mert az ember beképzeli, hogy maga irányítja életét és történelmét. A Sátán autonómiát ígér, valójában rabszolgájává teszi az embert.
A Nagy Újraindítás programját arcátlanul új történelmi súlyponttá kívánják tenni, hogy új időszámítás alapja legyen Jézus Krisztus helyett. Az Új Világrend hajnala, amelyet a hamis próféta jelez elő és az Antikrisztus teljesít be. Az egyházi hierarchia kollaborációjának a megszerzésével, a templomok bezárásával, a szentmiseáldozat megszüntetésével majd a kézbeáldoztatás kötelezővé tételével, továbbá a test, az egészség és a jólét bálványozásával, mindenek előbbre való helyezésével Krisztus és az Egyház hite soha nem látott mértékű támadás alá került.
„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
A katolikus Egyház a történelem legmélyebb válságát éli. E téma rövid áttekintése is szétfeszítené e szimpózium kereteit, ezért csak néhány alapvető megállapításra szorítkozhatunk. Robert Sarah bíboros rámutat arra, hogy az Egyháznak végig kell járnia Krisztus útját. Meglehet, hogy most érkeztünk el nagycsütörtök éjszakájába, amikor a tanítványok elaludtak, majd szétfutottak, amikor a sötétség hatalmának az órájában eljöttek a Mesterért. (Lk 22,53)
Az Egyházban a második vatikáni zsinattal elkezdődött forradalom napjainkra a hitehagyás és a meghasonlás korábban elképzelhetetlen formáihoz vezetett. Egyértelmű, hogy az ellenség immáron bejutott az Egyház belső köreibe, megfertőzte a hierarchiát, mi több, eljutott annak csúcsáig. Ferenc idejére az Egyház olyan csapdába jutott, ahonnan emberi erőből kijutni aligha lehet képes. A hívő lélek megrendülve áll ma Krisztus keresztje tövében, látva az Úr szenvedését és gyötrelmét az Ő Egyházában. Mindez sejteti a közvetlen isteni beavatkozás közelgő napját, amit a hívő katolikusok imádkozva kérnek.
„Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” (Mk 4,38) – ébresztették Jézust a megriadt tanítványok a Genezáreti-tavon a tajtékzó hullámok közt hánykolódó bárkában. Az Úr Jézus fölkelt, és lecsendesítette a vihart. Majd a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4,40)
A magánkinyilatkoztatások korunk eseményeiről
Krisztus, Isten fia, aki emberré lett, az Atya egyetlen, tökéletes és felülmúlhatatlan Igéje. Ez az isteni üzenet a nyilvános kinyilatkoztatás, amely minden embernek szól és minden ember számára kötelező, ez az utolsó apostol halálával lezárult. A Szenthagyományon és a Szentíráson kívül azonban Isten közvetlenül is szól egyesekhez, amellyel megerősíti az adott személyt és mindazokat, akik meghallgatják a tanúságtételét. Ezek a magánkinyilatkoztatások már nem gazdagítják az Egyház hitét, inkább csak hitélési módot, magatartást közölnek. Non ad novarn fidem deponendam, sed ad hurnanorum actuurn directiones.[39] A magánkinyilatkoztatás tehát sem az apostoli hitletétemény (depositum fidei) kiegészítése, sem annak illetékes, hivatalos magyarázata, hanem emlékeztető a nyilvános és egyetemes kinyilatkoztatásban foglalt igazságra. A magánkinyilatkoztatás gratia gratis data, ingyen adott kegyelem, mégpedig charisma, vagyis a Szentlélek ajándéka az Egyház javára. A hívő hirtérzéke (sensus fidei)[40] az egyházi Tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei (Szűz Mária, Szent Angyalok és a Szentek) hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára.
Az Úr Jézus Krisztus, valamint a Boldogságos Szűzanya, a Szent Angyalok és a Szentek az egyháztörténelem során megszámlálhatatlanul sok magánkinyilatkoztatásban erősítik a zarándok és küzdő Egyház tagjait.[41] Ezek gyakorisága és eloszlása nem egyenletes. Ennek alapján különösen is szembetűnő, ami az utóbbi kétszáz évben megfigyelhető. A magánkinyilatkoztatások, és különösen is a Mária-jelenések száma és egyházi jelentősége 1830-tól fogva – az egyházellenes és felforgató mozgalmak hatalomra törésével parallel módon – ugrásszerűen megnövekedett. 1830 – Párizs, Labouré Szent Katalin, csodás érme átadása; 1836 – La Salette, figyelmeztetés két pásztorgyermeknek az Egyház hányattatásáról, a hitehagyásról és a büntetésről; 1850 körül – Róma, XIII. Leó pápa látomása a Sátánnak az Egyház elleni erőfeszítéséről és a XX. századról; 1858 – Lourdes, Sourbius Szent Bernadett találkozik a Szeplőtelen Fogantatással, intés a bűnbánatra és buzdítás a rózsafüzér imádságára, és zarándoklásra; 1862 – Bosco Szent János látomása az Egyház jövőjéről; 1917 – Fatima, három pásztorgyermek, figyelmeztetés a végítélet és a kárhozat valóságáról, a bűnbánat és engesztelés szükségességéről, az Egyházra leselkedő veszedelemről, kifejezett utasítás Oroszország felajánlása; 1968 – Kairó-Zeitun, sorozatos megjelenések; 1973 – Akita, Szűz Mária könnyezése stb.
Jelenések, üzenetek és csodák gazdagon kísérik a magyar egyház történelmét is. Ízelítőül lássunk néhányat csak az 1830 utáni időkből:[42] 1905 – Máriapócs, a Szűzanya 3. könnyezése; 1930-as évek – Budapest, a Világ Győzelmes Királynője utasítást ad Natália nővéren keresztül az engesztelésre és a Szent Anna-réten engesztelő kápolna építésére; 1961 – Budapest, a Sátánt megvakítani képes Szeretetláng üzenete, 2008–2013 – Gyergyószentmiklós, a Szűzanya folytonos könnyezése stb.
Az Egyház egészére közvetlenül is hatást gyakorló, a Tanítóhivatal által – többféle okból – meg nem erősített jelenések és üzenetek közül például vehetjük Garabandal (1961) látomásait, Medugorje eseményeit (1981–), Nagy Figyelmeztetés üzeneteket (2011–). Az ég üzenetei között olyan különlegeseket is találunk, mint Helmut Lungenschmid úr 1973-as halálélményét, amelynek során a Szűzanya megmutatta neki a menny, a pokol és a tisztítótűz valóságát, sok mindent az Egyház megpróbáltatásairól, az idők végének közeledéséről, és buzdítást adott a hívőknek a szorongattatások közepette való helytálláshoz.
A különböző magánkinyilatkoztatások roppant munkát adnak a hitnek és az értelemnek egyaránt: bűnbánatra indítanak, megerősítenek, felélesztik az isteni erényeket, a Szentségek és az életszentség utáni vágyakozást.
Korunkra vonatkozó közös üzenetük, hogy valóságos csata zajlik a lelkünk üdvösségéért. A Sátánnak az Egyház elleni támadása, valamint a bűn elhatalmasodása korábban nem látott mértéket és módokat öltött, ezért bűnbánatra, megtérésre, a hithez és a szentségekhez való haladéktalan visszatérésre van égető szükség. harc dúl a lelkekért, és sokan elvesznek, az igazaknak pedig nagyon sokat kell szenvednie. Imádság, vezeklés és engesztelés, segítségül hívása a Szűzanyának, a Szent Angyaloknak és a Szenteknek. Élet a szentségekkel, a szentelményekkel. Az Egyház ortodox, igaz katolikus hitéhez való rendületlen ragaszkodás. Szűz Mária Szeplőtelen Szíve végül győzedelmeskedik.
A magyar hivatás és küldetés
Ebben a helyzetben a dolgunk nem lehet más, mint a harc az Igazságért és a hűség mindhalálig. A hitvalló élet. A felismert igazság kötelez minket, és bíznunk kell, hogy a kegyelmével erősít meg az, aki maga az Igazság. Mindenre képesek vagyunk abban, aki nekünk erőt ad. Aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Azon az úton kell járnunk, amit Szent István király mutatott nekünk. A Boldogságos Szűz Mária által katolikus hitben meg kell valósítanunk az életszentséget Isten nagyobb dicsőségére és az Anyaszentegyház javára. Így válhatunk a Magyar Szent Korona példás alattvalóivá. Szűz Mária gyermekévé és lovagjává kell válnunk ahhoz, hogy méltóképpen megőrizzük és terjesszük Isten Országának örömhírét.
Ellene kell mondanunk a Sátánnak és minden cselekedetének, minden csábításának és cselvetésének. Ellene kell mondanunk minden hamis tanításnak: a manicheizmusnak,[43] az arianizmusnak, a materializmusnak, az animizmusnak, a panteizmusnak, a pogányság minden megnyilvánulásának és minden mágiának. Vegyük komolyan Szent István apostoli tekintélyét, és miután rámutatott nekünk az igazságra, a katolikus hitre, egyszer s mindenkorra el kell vetnünk a hamis tanítókat, akik mást hirdetnek.[44]
Hitvallást kell tennünk a teljes és csorbítatlan apostoli hitletétemény (depositum fidei) mellett. Meg kell vallanunk Krisztust és követnünk kell őt az ő Szent Egyházában. „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12) A hitet és a tanítást maradéktalanul el kell fogadnunk és életté kell tennünk. Vissza kell térnünk az Egyház liturgiájához, legfőképpen a szentmiseáldozathoz, valamint a szentségi élethez, különösképpen a szentgyónáshoz és a szentáldozáshoz, imádattal és hódolattal, tiszta szívvel, térdelve és nyelvre fogva az Élet Kenyerét (Jn 6,48). Hallgatnunk kell a Szent Evangéliumot és az Egyház tanítását (Lk 10,16; Róm 10,17; 1Tim 3,15), és imádkozunk kell szüntelenül (Lk 21,36). Egyetlen vágyunk és kincsünk az életszentség kell legyen, buzgón kérve a Szűzanya hathatós segítségét, a Magyarság Szent Őrzőangyala és az összes Szent Angyalok vezetését, valamint a Védőszentjeink és valamennyi Szentek égi közbenjárását.
Korunk lánglelkű, szentéletű püspöke, Athanasius Schneider a következőket mondta nekem: „Remélem, a magyarok hűségesek lesznek Mária országához, hogy valóban Miasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária uralkodhasson benne. Krisztus uralma pedig mindig Márián keresztül valósul meg. És ha Önök Mária országa (Regnum Marianum), akkor egyben az Oltáriszentség országának (Regnum Eucharisticum) is kell lenniük. Bárcsak növekedne Magyarországon az eucharisztikus Úr szeretete, tisztelete és óvó védelme!”[45]
Szent István király együtt szól az apostollal, aki mondja: „Mint gondos építőmester, Isten nekem adott kegyelmével alapot vetettem, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat. Azt pedig, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít, kinek-kinek munkája fogja megmutatni. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája.” (1Kor 3,10-13)
„Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását. Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi. Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle. A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül. De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik. Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat föltételeztünk, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget. Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.” (Zsid 6,1-12)
Mert mindenki, aki részesült a katolikus Egyház hitében, aztán mégis elpártol, újra keresztre feszíti az Isten Fiát! Az utolsó ítélet napján a dicsőségében eljövő Emberfia szétválasztja a juhokat és a kosokat (Mt 25,31-46). A Magyar Szent Korona mellett való választás a Boldogságos Szűz Máriának és az Ő Szent Fiának és a katolikus Anyaszentegyházának a választása. Dönteni kell, kinek-kinek személyesen!
Hozzánk szól Péter apostol szava: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” (1Pt 2,9)
Bemutatkozás
FÜLEP DÁNIEL római katolikus teológus, biológus MSc, biológia szakos tanár. Miskolcon született, egyetemi tanulmányait a Debreceni Egyetem TTK-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem HTK-n végezte. Mint gimnáziumi tanár és hittanár-katekéta, másfél évtizedes tapasztalattal rendelkezik. Számos teológiai és lelkiségi cikk, tanulmány szerzője, valamint előadó. Kutatási területe a tradíció és a modernitás kapcsolata. Elérhetőség: fulepdaniel@dominusest.hu
[1] Fontos itt megjegyezni két hittételt: Istent semmilyen teremtmény nem képes kimerítően megismerni, továbbá Isten lényege az üdvözültek számára is felfoghatatlan. Isten ismeretéről szólva tehát sohasem kimerítő, teljes és végérvényes megismerésre gondolunk.
[2] A pogány (a latin paganus szóból) a katolikus szóhasználatban egyrészt az Izraelen kívüli idegen népek gyűjtőneve, akik a végső időkben mind összegyűlnek a Megváltó körül (vö. Iz 2,2; 11,10; 55,5; 60,3; 62,2; Jer 3,17; vö. Mt 25.32); másrészt az Egyházon kívül álló, meg nem keresztelt személyeket jelenti. A pogány tehát nem valami szitokszó, amint manapság sokan használják, nem is feltétlenül jelent panteizmust, politeizmust vagy ateizmust, hanem alapvetően a Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz viszonyított kívülálló státuszt jelöli. Az Egyház missziós küldetése, hogy a pogányoknak hirdesse az apostoli hitet, a szent evangéliumot, és vezesse el őket az Egyház szentségi és kegyelmi életébe.
[3] I. Vatikáni Zsinat, Dei Filius (DH 3004).
[4] Hippói Szent Ágoston óta használt formula, hogy Isten mindig nagyobb, mint amit róla gondolni képesek vagyunk. A IV. Lateráni Zsinat megerősítette. (DH 806)
[5] Napjainkban népszerű arról értekezni az „akadémiával szemben”, mi szerint a kereszténységet nem is Szent István király mutatta be a magyaroknak. Értelmetlen szalmabáb-érvelés ez, hiszen nyilvánvaló, hogy Krisztussal és az Egyházzal sokszor és sokféleképpen találkoztak eleink. Téves az a megközelítés is, amelyik a „nyugati egyház” mellett való elköteleződésként értékeli István művét. István korában az Egyház a keleti és nyugati rítusokban és teológiában egymást kiegészítve, de hitben és fegyelemben még teljes egységben volt, Péter mindenkori utódának fősége alatt. Szent István döntésének a jelentősége valójában abban áll, hogy a kereszténység hiteles forrásához, Péter sziklájához és a katolikus Egyházhoz horgonyozta le életünket és sorsunkat, és a katolikus hitet a királyság bázisává tette.
[6] Nagyszerű éleslátással állít fel párhuzamokat a bibliai alakok és a magyar történelem jeles képviselői között Gál Péter József Szentlélek és Turul című művében. (Kairosz, Budapest 2008). Ebben a részben részint ennek a szerzőnek a meglátásait használom fel módosításokkal.
[7] Rerum Hungaricarum decades, 1497 (?); Werbőczy István a szkítákról, Tripartitum, 1514.
[8] Anonymus, Gesta Hungarorum
[9] „Elhozták hát az apostoli áldás levelét a koronával és a kereszttel együtt” (Szent István legendája Hartvik püspöktől, A.D. XII. sz.
[10] Szent Bonaventúra híres mondása: Az isteni malaszt a természetre épít.
[11] A pogánylázadások véres és erőszakos történelme a legszembeszökőbb bizonyítéka annak, az őseink egy része a kereszténységet kifejezetten elutasította. Teljesen hamis illúziókeltés a XI. századi magyarokról úgy beszélni, mintha azok mind-mind eleve keresztények lennének, mi több, „magasabbrendű szeretetvallást” követnek, ahogy egyesek állítják.
[12] Tertullianus, Apologeticum 17,6.
[13] Engedelmességi lehetőség a teremtésben kapott fejlődési lehetőség megvalósítására. Az emberben, a teremtésben kapott szellemi természete alapján nyitva áll Isten önközlő befogadására, benne van a képesség és lehetőség, hogy Isten kegyelme fölemelje a természetfölötti rendbe. Krisztus emberi természetében is megvan a képesség, hogy személyes egységbe lépjen az örök Atyával, ami minden kegyelmi fölemelés ősmintája.
[14] A katolikus görög eredetű kifejezés, katholikosz, eredeti jelentésében egész szerinti, egészet átfogó. A katolicitásnak többféle értelme van. Először is a katolikus hit a teljes és csorbítatlan apostoli hitletétemény (depositum fidei), a teljes szentségi élet és apostoliság foglalata; másodszor a katolikus Egyház Krisztus egyetlen Egyháza, amely hivatott Isten népének összegyűjtésére minden népből, nyelvből és nemzetből; harmadszor a katolikus Egyház küldetése egyetemes térben, időben és mélységben. A kifejezés Antiochiai Szent Ignác vértanú (+120) Szmirnaiaknak írt levelében fordul elő első alkalommal: „Ahol Jézus Krisztus, ott a katolikus egyház”.
[15] Részlet a hagyományos római rítusú keresztelési szertartásból.
[16] A keresztelési szertartás lényegi szavai közvetlenül a Feltámadott szájából valók. Mt 28,19-20a.
[17] Szent István király nagy legendája 1080 körül
[18] Szűz Mária királynői volta közjogi értelemben is messzemenően kinyilvánított tény. Mi magyarok Szűz Máriára nem csak Patrónusként, hanem Reginaként is tekintünk.
[19] A Magyar Szent Korona a kozmikus és égi harmóniát magasrendűen kifejezi, de szentségének forrása nem valami világerő, hanem a transzcendens Örök Isten maga. A Magyar Szent Korona a Boldogságos Szűz Mária által a Megváltó Krisztushoz és a Szentháromságos Egy Istenhez tartozik.
[20] A katolikus Egyház hite és tanítása az apostoli ősegyház hite és tanítása. Ezt igazolják az ősegyház idejéről tanúskodó dokumentumok is. A Didakhé (Kr.u. II. század) részletesen leírja a keresztség kiszolgáltatását. Jusztinosz (+165) elbeszéli a keresztelésre való felkészülés mozzanatait. Tertullianusz (+220) írja az első önálló teológiai művet a keresztség teológiájáról. Ireneusz (+202) tollából származik a keresztség katekézise, a regula fidei kifejtése. A Traditio apostolica (~215) teljes részletességgel ismerteti a katekumenátus rendjét, és a keresztség szentségének a kiszolgáltatását.
[21] Jézus Krisztus nevét a katolikus Egyház a kinyilatkoztatásból veszi. „Jézus a Krisztus” (ApCsel 18,28) Krisztus görög neve (Χριστός – Chrisztosz) a héber Messiás (משיח – Mosiah) megfelelője, aminek a jelentése: Fölkent. Krisztus követője a „krisztusi”, görögül chrisztianosz (Χριστιανος), latinul Christianus, ennek magyar megfelelője a keresztény elnevezés. „… a tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek.” (ApCsel 11,26)
[22] ὅπου οὐκ ἔνι Ἕλλην καὶ Ἰουδαῖος, περιτομὴ καὶ ἀκροβυστία, βάρβαρος, Σκύθης, δοῦλος, ἐλεύθερος, ἀλλὰ πάντα καὶ ἐν πᾶσιν Χριστός
[23] A pápa hivatalos titulusa tehát a Vicarius Christi, és nem pedig a Vicarius Filii Dei. Utóbbi leginkább azoknak kedves, akik Péter székét a betűérték számítás alapján mindenáron a 666-tal szeretnék összefüggésbe hozni.
[24] A római pápa további hivatalos címei: Nyugat pátriárkája, Itália prímása, a római egyháztartomány érseke, Vatikán állam államfője, Isten szolgáinak szolgája.
[25] A néphagyománnyal foglalkozó néhány népszerű előadónál sajnos divattá vált értetlenkedni és gúnyolódni a római katolikus kifejezés fölött („Ha katolikus, hogy lehet római?”), ami leginkább a beszélő tájékozatlanságát leplezi le. A római katolikus kifejezésnek kettős értelme van: először is hangsúlyozza a Péter székéhez – és a hiteles apostoli Egyházhoz – való ragaszkodást, másrészt utal a rítusra. A római katolikus hívő a teljes és csorbítatlan apostoli hitletéteményt vallja, amit a latin liturgikus és teológiai hagyományok mentén gyakorol.
[26] II. Szilveszter pápa idézett szavait egyesek úgy értelmezik, mintha a pápa István spirituális hatalmának valamiféle „felsőbbségét” ismerte volna el. Azon túl, hogy a pápa hatalma a Péternek adott krisztusi parancsokon és ígéreteken állnak, és a kinyilatkoztatás alapján a Krisztus képviseleténél nagyobb földi hatalom nincsen a földön, értelmetlen ezen spekulálni azért is, mert éppen a pápa az, aki Koronát küld és egyházi közigazgatási jogokkal ruházza fel Istvánt, és nem fordítva. Ha István királysága „magasabbrendű” volna a pápai hatalomnál, akkor nem szorulna rá a Pápa áldására.
[27] Szent István király legendája Hartvik püspöktől. (12. század eleje)
[28] DH 938, 962, 940, 850, 997.
[29] A Megváltás mindenséget átfogó és meghatározó valóságát kifejező jelmondat (Karthauzi Rend).
[30] Első Remete Szent Pál Decius (259–261) és Valerianus (253–260) császárok keresztényüldözése idejében vonul imádságba.
[31] Ennyiben érdekes megjegyezni azt is, hogy a magyar keresztény kifejezés sajátos módon magában hordozza nemcsak Krisztus nevét, de közvetlenül utal megváltásunk jelére, a Szent Keresztre is. Sajnos ezt az összefüggést, áthallást a protestantizmus inkább lekicsinyli, semmint a magyar nyelv újabb szép megnyilvánulásának tartaná.
[32] A protestáns szekták száma a világon jelenleg körülbelül 40 ezer körül van.
[33] „A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.” (1Kor 3,11)
[34] A „népek tavasza” az 1848-49-ben zajló forradalmi mozgalmak sorozata volt az európai országokban.
[35] Az „Ábrahámita vallások” állítólagos egysége a szabadkőműves ideológia része, sátáni tévtan. Elkendőzni igyekszik a különbséget Krisztus Egyháza és a mohamedán hit, valamint a talmudista zsidóság között. Ellentmond Keresztelő Szent János tanúságtételének, aki figyelmeztet arra, hogy az Ábrahámtól véréhez tartozás nem ér semmit, pusztán erre hivatkozni Isten előtt elégtelen. (Mt 3,9) Az Üdvözítő szerint Ábrahám igazi leszármazottai azok, akik hisznek a Fiúban és megteszik az Atya akaratát. (Jn 8,37-49) Ezért mondja Pál: „Értsétek meg jól: Aki a hitből él, az Ábrahám fia.” (Gal 3,7) „Az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. … S ez Krisztus. … Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.” (Gal, 3,16,29) Krisztus után a vérszerinti származásnak nincsen értéke, egyedül a hitből való megigazulásnak van Krisztusban.
[36] Viganò érsek a katolikus főpapok közül talán a legélesebben és legvilágosabban tárja fel a Sátánnak a katolikus Egyház ellen folytatott háború valóságát, az elhatalmasodó hitehagyás tényét és a világban zajló folyamatok spirituális hátterét és lényegi összefüggéseit.
[37] Az ember a rosszra hajló emberi természet és meggyöngült akarat, a világ csábítása, valamint a Sátán kísértése miatt esik bűnbe.
[38] Tertullianus: „Semen est sanguis christianorum!” A véres üldözés ma is tart, sőt arányaiban és lélekszámban is napjainkban adja a legtöbb vértanút az Anyaszentegyház.
[39] Nem új hit létesítésére, hanem az emberi cselekedetek irányítására.
[40] A hitérzék (sensus fidei) a keresztény ember adottsága, mellyel a Krisztushívő képes eligazodni a hit dolgaiban, és a Tanítóhivatallal egységben képes megkülönböztetni az igazat a hamistól. (1Kor 2,16; 1Jn 5,20). A Krisztus-hívőket a Szentlélek tanítja és vezeti be a „teljes igazságba” (Jn 16,13), azaz részesednek a kinyilatkoztatott igazság megértésében és továbbadásában.
[41] „Valljuk a szentek egyességét” – imádkozzuk a hitvallásban, aminek értelme, hogy a megdicsőült, a küzdő és a tisztuló Egyház tagjai (a mennyországban, a földi Egyházban és a tisztítótűzben levő hívek) Krisztusban valóságos egységben vannak.
[42] Néhány fontosabb helyszín a régiek közül: Pálosszentkút, Mátraverebély-Szentkút, Márianosztra, Máriaradna, Máriaremete, Sajópálfalva, Csíksomlyó, Máriavölgy stb.
[43] A manicheizmus távol áll a kereszténységtől. A manicheizmus zarathustrai dualista szemléletű, híveit „kiválasztottakra” és „hallgatókra” felosztó, bálványimádó kultuszgyakorlatokkal rendelkező, a testet megvető pogány világnézet. A manicheizmusban Jézus Krisztus nem Isten Fia, a manicheizmus tagadja a Szentháromságot. Sajnálatos, hogy a magyar néphagyomány iránt érdeklődő körökben sokszor „szeretetvallásnak” nevezve kimondottan népszerűsítik.
[44] „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2Tim 4,3-4)
Közlés forrása:
orvosokatisztanlatasert.hu/…ncia-budapest-2021-augusztus-17-18/video_hu/fulda/
