TRUBADÚROD LETTEM
ÉN A BOTOR LÉLEK
ma már ritka mint a holló
lantos állna ablak alá
ahol lakik legszebb leány
kinek szívét elrabolná
énekével szép versével
trubadúr a gáláns lovag
kinek arca és alakja
olyan sármos olyan csinos
nincs oly leány aki tudna
sármosságnak ellenállni
szép szemében öröm csillog
ha meglátja a balkonon
fehér ruhás csodás leányt
várakozik ablak alatt
erre a szent pillanatra
megjelenik virágot dob
trubadúrnak a balkonról
kap utána a trubadúr
s ha elkapta megcsókolja
és elrejti inge alá
igyenöst a szíve fölé
látszik rajta nagyon boldog
úgy hallatszik a szívének
verése és dobogása
mint csalogány szép éneke
vagy éppen mint fülemüle
ki énekel szerelmesen
már hajnalban boldog nászban
mint csalogány csattog boldog
énekel a rekettyésben
úgy énekel szerelmének
a szerelmes szép trubadúr
szál a dallam szól az ének
lant zenéje a kezében
szomorkásra válik hangja
és leteszi keze lantot
és trubadúr könnyes szemmel
majd elköszön a leánytól
inge alatt a virággal
búcsú csókot dob a lánynak
és kiáltja, hogy csak pár nap
s oly virágot hoz a lánynak
amilyet még sosem láttak
sehol kerek szép világon
se jak földön se alföldön
sem a hegyek magasában
lány lesz első aki kapja
lány lesz első aki látja
bejárja a fél világot
de nem talál ily virágot
nem adja fel tovább keres
megleli a hegyeken túl
és énekel a trubadúr,
zengőn dalol szerelmesen
és e daltól ébred a hold
fénye vetül az ablakra
hol szobában alszik a lány
simogatja leány arcát
mint trubadúr kedves keze
és felriad a szép leány
siet a lépcsőn gyors lefelé
találkoznak lépcső alján
nevet süvölt sárga sármány
vele együtt a zöld cinke
szállnak puszik szállnak csókok
a szerelmes ölelésben
visszatért a szerelmese
vándorútról keresésben
nem veszett el trubadúrja
ki szívének olyan kedves
kívánná, hogy férje legyen
ezen vágyra e sóhajra
angyalt hív a balalajka
trubadúrnak a kezében
angyal után papot hívja
s kezdődik már a szertartás
majd utána a szentmise
nász mollban zúg nagy orgona
szerelmével házasodik
a templomban most trubadúr,
csak egy villanást hallottam
csak egy hangot látott szemem
megremegtem s felébredtem
megértettem hogy csak álom
volt az amit én most láttam
és átéltem a lelkemben
ámde mégsem volt az álom
mert megláttam önmagamat
és arcomat a szobámban
nagyalakú szép tükörben
homlokon mint egy billog
ott égett az egyik csókja
olyan volt mint vörös rózsa
a másik meg szívem fölött
vöröslött a fehér ingen
és elöntött a zokogás
boldog öröm túláradás
mint orgona zúg szent misén
úgy énekelt és úgy zúgott
lelkemben tudd a szerelem
azon órán pillanatban
eljegyeztél pecsételtél
Uram Jézus tenmagadnak
így lettem a trubadúrod
Tied minden dalom versem
miket írok énekelek
és Tied lett az életem
odaadtam Néked mindent
pap szívemet és a lelkem
szerelmemet mindörökre
halleluja énekelem
mindörökké szeretlek én
Tőled való minden kincsem
életem és a hűségem!