Lenga érsek esete: szájkosár egy gondatlan gyóntatóra?
Lenga érsek lengyel származású, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása Máriás Atyák Kongregációjának rendjéhez tartozik, amelyet Lengyelországban és Litvániában alapítottak. Nyugdíjba vonulása után visszatért hazájába, ahol a püspököknek nem sok örömük van a konfráterrel, mert nyilvánosan kifejezte Ferenc pápa kijelentéseivel, tetteivel és mulasztásaival szembeni kritikáját, és végül egy hosszú interjúban még fokozta is azt. Ez lehetőséget adott arra, hogy fellépjenek ellene, ami azonnal meg is történt. Az elmúlt hónapban eltiltották a prédikálástól és a misézéstől egész Lengyelországban. Rendkívül kemény intézkedés.
A szájkosarat Włocławek püspöke, Msgr. Wiesław Mering adta neki. Az ő egyházmegyéjében található a Licheńi Szűzanya Mária-kegyhely, amelyet a mariánusok gondoznak, az a rend, amelyhez Lenga érsek is tartozik. 1994-ben kezdődött a mai, a Boldogasszony tiszteletére emelt bazilika építése, amelyet 2004-ben fejeztek be.
Szovjet időkben a föld alatt
Lenga, aki 1950-ben egy lengyel családban született az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság nyugati részén, 1974-ben, a szovjet időkben a Lett Szovjet Szocialista Köztársaságba ment, amikor megérezte a hívást a papi hivatásra. Ott vasúti munkásként dolgozott, miközben titokban találkozott egy máriás pappal, aki tanította őt. Ez volt az ő noviciátusa. Ezután a Litván Szovjet Szocialista Köztársaságba költözött, ahol a Szovjetunió két titkos szemináriumának egyike volt Kaunasban. Ez idő alatt egy múzeumban dolgozott, és titokban a szemináriumba járt. 1980. május 28-án Vincentas Sladkevičius érsek titokban, az éjszaka közepén pappá szentelte. Msgr. Sladkevičiust 1957-ben XII. Pius pápa kinevezte Kaunas segédpüspökévé. Amikor Teofilus Matulionis érsek 1963-ban meghalt, ő lett az utódja, de nemsokáig gyakorolhatta hivatalát, mert a kommunista hatalom 1982-ig házi őrizetbe vette. János Pál pápa 1988-ban bíborossá kreálta, majd 1989-ben hivatalosan is Kaunas érsekévé emelte.
Néhány hónappal felszentelése után Lenga atyát elöljárói a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságba küldték. A Sztálin alatti nagy deportálások óta számos katolikus, lengyel, német, litván és ukrán élt Közép-Ázsiában. A szovjet titkosszolgálat, a KGB azonban felfigyelt a fiatal papra. Bizonyítani nem tudtak semmit, de gyanúsították, és ez elég volt ahhoz, hogy lakhelyelhagyási tilalmat rendeljenek el ellene. Így Lenga atya 1981-ben a szomszédos Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságba ment, ahol tíz évig pasztorális feladatokat látott el.
Püspök Kazahsztánban
A Szovjetunió megszűnése után II. János Pál kinevezte őt Kazahsztán és egész Közép-Ázsia apostoli adminisztrátorává, 1991. április 13-án pedig Arba címzetes püspökévé. Egy hónappal később P. Lengát püspökké szentelte az Orosz Föderáció apostoli küldöttje, a Szentszék első hivatalos diplomáciai képviselője Moszkvában. A kommunista diktatúra idején a Szovjetunió és a Vatikán között nem voltak hivatalos diplomáciai kapcsolatok.
Az apostoli adminisztrációk egyházmegyékké való átalakításával Lenga Karaganda egyházmegyés püspökévé lett kinevezve. Ott 1997-ben szemináriumot alapított, 1998-ban pedig a Karmelita Nővérek Rendjének első Karmelét.
II. János Pál 2003-ban különleges személyes megbecsülését fejezte ki azzal, hogy Lenga püspöknek ad personam érseki rangot adott. 2006-ban XVI. Benedek pápa Athanasius Schneidert (ORC, a Szent Kereszt Rendje), a katolikus egyház egyik legkiválóbb lelkipásztorát nevezte ki Lenga segédpüspökévé.
Lenga társszentelő volt Msgr. Schneider, valamint Henry Theophilus Howaniec OFM, Almaty apostoli adminisztrátora és a nemrég elhunyt Nikolaus Messmer SJ, Kirgizisztán apostoli adminisztrátora püspökszentelésén.
2011. február 5-én XVI. Benedek pápa Msgr. Schneidert kinevezte segédpüspökké az Asztanai érsekségre, egész Kazahsztán metropolitájának székhelyére. Ugyanezen a napon nyugdíjazta Lenga érseket, aki akkor még csak 60 éves volt. A szokatlan lépést nem indokolták. Hivatalosan a pápa elfogadta Lenga lemondását, amely szerint az emeritus státuszt az ő kérésére kapta. Ez azonban egy előírt gyakorlat, amely aligha enged következtetéseket levonni.
'A lelkiismeret nem engedi, hogy hallgassak'
Nyugdíjba vonulása után Lenga visszatért Lengyelországba, és a licheńi (Nagy-Lengyelország) bazilikában lévő Mária-kolostorban telepedett le.
A most 69 éves érsek többször is megszólalt Licheńből, valahányszor úgy érezte, hogy fel kell emelnie a szavát Ferenc pápa kijelentései és döntései ellen. Emeritus püspökként erre több lehetőséget látott, mint hivatalban lévő rendtársai.
2015 májusában nyílt levelet tett közzé a jelenlegi egyházi válságról. Ebben leírja személyes tapasztalatait és a Szovjetunióban más papokkal való találkozását:
Személyes tapasztalataim voltak olyan papokkal, akiket sztálini börtönökbe és táborokba vittek, és mégis hűségesek maradtak az egyházhoz. Az üldöztetés idején szeretettel végezték papi szolgálatukat. A katolikus doktrínát hirdették, és ezáltal méltóságteljes életet éltek Krisztus, mennyei Mesterük követésében. Papi tanulmányaimat egy földalatti szemináriumban végeztem a Szovjetunióban. Titokban, éjszaka szentelt pappá egy jámbor püspök, aki maga is szenvedett a hite miatt. Papságom első évében megtapasztaltam, hogy a KGB kiutasított Tádzsikisztánból.
Így folytatta:
Ezek az én nézeteim, és ezeket az Egyház iránti szeretetem és [az egyház] Krisztusban való igazi megújulásának vágya határozza meg. Kénytelen vagyok a véleménynyilvánításnak ehhez a nyilvános eszközéhez (az internethez) folyamodni, mert attól félek, hogy más úton a hallgatás és a semmibe vétel falába ütköznék. Tisztában vagyok a nyílt levelemre adott lehetséges reakciókkal. De lelkiismeretem hangja nem engedi, hogy csendben maradjak, miközben Isten munkáját rágalmazzák. Jézus Krisztus alapította a katolikus egyházat, és szavakban és tettekben megmutatta nekünk, hogyan teljesítsük Isten akaratát. Az apostolok, akiknek hatalmat adott az Egyházban, buzgón teljesítették a rájuk bízott feladatot, és szenvedtek a hirdetendő igazság szeretetéért, mivel „jobban engedelmeskedtek Istennek, mint az embereknek".
További „elmélkedéseiben” fájlalta, hogy a vatikáni államtitkárság „egyre világosabban a politikai korrektség útjára lépett.” A nunciusok „a liberalizmus és a modernizmus terjesztőivé” válnak, és „sub secreto Pontificio” [pápai titoktartás alatt] befolyásolják az egyes országok püspökeinek magatartását, és „elhallgattatják” a nemkívánatos hangokat. Mert amit a nuncius mond, az a püspökök és a nyilvánosság számára úgy tűnik, mintha maga a pápa beszélne.
Ez megosztja az egyes országok püspökeit, mivel egyesek a nuncius vonalát követik, hogy tekintélyt szerezzenek nála és Rómában „ahelyett, hogy buzgón terjesztenék a hitet, bátran hirdetnék Krisztus tanítását, állhatatosan védelmezve az igazságot és az erkölcsöt.” Ehelyett a püspöki konferenciák ülésein a püspökök „gyakran olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyeknek semmi közük az apostolok utódainak feladatainak természetéhez.”
A püspökök „hallgatnak” a valódi problémákról és „cserbenhagyják a juhokat.”
„A világot megkísérti az ördög, és elutasítják Krisztus tanítását. Ennek ellenére a pásztorok kötelesek tanítani a teljes igazságot Istenről és az emberről, ’akár alkalmas, akár alkalmatlan’ időben.”
Az Egyházban azonban „a legnagyobb rendetlenség figyelhető meg a tanítás tisztasága és a liturgia szentsége tekintetében.”
„Sok püspöki konferencián a legjobb püspökök minősítése 'persona non grata' [nemkívánatos személy]. Hol vannak napjaink apologétái, akik világos és érthető módon hirdetnék az embereknek a hit és az üdvösség elvesztésének veszélyét?”
Ez nem marad következmények nélkül:
Napjainkban a püspökök többségének hangja inkább olyan, mint a bárányok hallgatása a dühös farkasokkal szemben - a hívek védtelen bárányokként maradnak hátra.
Aztán még mélyebben nyúlt ujjával a sebbe, és rátért a püspöki kinevezési eljárásokra, ami alatt a nunciatúrákat, a Püspöki Kongregációt és természetesen Ferenc pápát értette:
Véleményem szerint sok püspök gyenge hangja annak következménye, hogy az új püspökök kinevezése során a jelölteket nem vizsgálják meg kellőképpen a hit védelmében tanúsított megkérdőjelezhetetlen állhatatosságuk és félelem-nélküliségük, az Egyház évszázados hagyományaihoz való hűségük és személyes jámborságuk tekintetében. Az új püspökök, sőt bíborosok kinevezésének kérdésében egyre nyilvánvalóbb, hogy időnként előnyben részesítik azokat, akik egy bizonyos ideológiát osztanak, vagy bizonyos, az Egyháztól távol álló csoportokat, amelyek megbízást adtak egy bizonyos jelölt kinevezésére.
Lenga érsek egy nuncius nyilatkozatát idézte:
Egy nuncius egyszer azt mondta nekem: a pápa [II. János Pál] személyesen nem vesz részt a püspökök kinevezésében. A pápa megpróbál valamit megváltoztatni a Római Kúrián, de nem jár sikerrel. Öregszik, és a dolgok visszatérnek a megszokott kerékvágásba.
Msgr. Lenga írt XVI. Benedeknek:
Benedek pápa pontifikátusának kezdetén írtam neki egy levelet, amelyben kértem, hogy nevezzen ki szent püspököket. Elmeséltem neki egy német laikus történetét, aki országában a II. vatikáni zsinat után az egyház szétesésével szemben hű maradt Krisztushoz, és fiatalokat gyűjtött össze imádságra és imádságra. Ez az ember 2005-ben közel állt a halálhoz, és amikor hallott az új pápa megválasztásáról, azt mondta: "Ha Benedek pápa arra használja fel pápaságát, hogy méltó, jó és hűséges püspököket nevezzen ki, akkor teljesítette a feladatát. Sajnos nyilvánvaló, hogy XVI. Benedek pápa ebben a tekintetben gyakran sikertelen volt. Nehéz elhinni, hogy XVI. Benedek pápa önként lemondott Péter utódjának hivataláról. XVI. Benedek pápa az egyház feje volt, de követői aligha ültették át tanításait a gyakorlatba, gyakran csendben megkerülték azokat, vagy akadályozták az egyház, a liturgia, a szentáldozás módjának valódi reformjára irányuló kezdeményezéseit.
Továbbá:
A szabadkőművesek szándéka egyre nyíltabban valósul meg, nemcsak az Egyház deklarált ellenségeinek köszönhetően, hanem az Egyház hierarchiájában valamilyen magas tisztséget betöltő hamis tanúk hallgatólagos beleegyezésével is.
'A legjobb fiakat és szolgákat feláldozzák'
Az érsek „az ördögnek az egyház aláásására irányuló kísérletei” ellenszereként azt mondta:
Ennek elkerülése érdekében vissza kell térni az Evangélium pontos és világos hirdetéséhez az egyházi szolgálat minden szintjén, mert az Egyház rendelkezik mindazzal a hatalommal és kegyelemmel, amelyet Krisztus adott neki: Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,18-20), „Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32) és „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.” (Mt 5,37).
Az egyház nem tud és nem is szabad alkalmazkodnia a világhoz, hanem át kell alakítania a világot Krisztus Lelke felé. Lenga ebben az összefüggésben sajnálatát fejezte ki, hogy a Vatikánban „nyilvánvaló tendencia” van arra, hogy „alávetik magukat a tömegmédia zajának.”
Nem ritka, hogy a legjobb fiakat és szolgákat feláldozzák a kifürkészhetetlen béke és nyugalom nevében, hogy a tömegmédiát lecsillapítsák. Az Egyház ellenségei azonban nem adják át hűséges szolgáikat, még akkor sem, ha cselekedeteik nyilvánvalóan rosszak.
Az egyházi válságok idején Isten gyakran használta fel az Egyház valódi megújulására az Egyház azon gyermekeinek és szolgáinak áldozatait, könnyeit és imáit, akiket a világ és az egyházi bürokrácia szemében jelentéktelennek tartottak, vagy akiket Krisztushoz való hűségük miatt üldöztek és marginalizáltak. Hiszem, hogy még a mi nehéz időnkben is megvalósul Krisztus törvénye, és az Egyház megújul mindannyiunk belső megújulásának köszönhetően, melyet a hit tart meg.
A vitatott Amoris Laetitia poszt-szinódusi levél 2016 áprilisi, vitatott megjelenése óta Lenga érsek védelmébe vette a szentségi házasság felbonthatatlanságát. Az „újraházasodott elváltak” kifejezést szándékos megtévesztésnek minősítette, mert az egyháznak nem kell úgy beszélnie, mint a világnak, hanem nevén kell neveznie a dolgokat. Ebben a konkrét esetben házasságtörésről van szó, ami az érintetteket súlyos bűnös helyzetbe hozza, ami kizárja őket a szentségekhez való hozzáférésből.
Most magát Lenga érseket is szigorú fegyelmi intézkedések sújtják, melyek a testvéreitől származnak, akik Rómára való tekintettel vetették ki őket. Ez mindenekelőtt a rendben, amelyhez Lenga tartozik, kialakult nyugtalanságot érinti. Ferenc pápa 2016. június 5-én szentté avatta a rend alapítóját, Stanisław Papczyńskit. Ezt figyelembe véve egy olyan rendtag, aki az egyházi hierarchia legmagasabb rangú tagja, de ugyanakkor kritizálja ugyanezt a pápát, nem tekinthető különösebben előnyösnek.
Lenga érsek más püspökökkel együtt az elmúlt három évben többször is „gyóntatóként” jelent meg a nyilvánosság előtt, például 2017 januárjában azzal a felhívással, hogy „a perifériáról” imádkoznak azért, hogy „Ferenc pápa megerősítse az egyház változatlan gyakorlatát a házasság felbonthatatlanságának igazságáról.” Így ezek a püspökök közvetve támogatták négy bíboros Amoris Laetitia-val kapcsolatos kételyeit.
Amikor egy év elteltével Ferenc pápa még mindig nem válaszolt, 2017. december 31-én ugyanezek a püspökök, köztük Lenga érsek, „hitvallást tettek a házasság szentségének igazságai mellett”, megerősítve az Egyház hagyományos tanítását.
Lenga érsek is az egyik aláírója Raymond Burke bíboros és Athanasius Schneider segédpüspök „Igazságnyilatkozatának”, amelyet ők és más püspökök 2019 júniusában tettek közzé. Ezzel az „Igazság kiáltvánnyal”, amely a pápa kritikájának tekinthető, és a pápa környezetében kevés helyeslésre talált, az aláírók megvédték az egyház hagyományos tanítását a korszellemmel szemben.
Elhatárolódás és szankciók
Január 22-én a Lengyel Püspöki Konferencia szóvivője szigorú nyilatkozatban határolódott el az érsektől, noha Lenga nem is tartozik a püspöki konferenciához. Kijelentette, hogy az érsek „nem képviseli a lengyelországi katolikus egyházat.” Lengát „a hívek félrevezetésével” vádolják. További részleteket nem közöltek.
Mering włocławeki püspök azzal vádolja Lenga érseket, hogy a YouTube-on is közzétett interjúban, amelyet eddig 135 ezren néztek meg, „eretneknek és a trónbitorlónak” nevezte Ferenc pápát. Mivel Ferenc „bitorló”, ő, Lenga, továbbra is XVI. Benedeket tekinti a törvényes pápának. Ezért nem Ferencért, hanem a legitim pápáért imádkozna a mise főimádságában.
„Bergoglio nem erősítette meg a hitet, és nem adja tovább másoknak. Tévútra vezeti a világot. ... Igazságtalanságokat és bűnöket hirdet, nem pedig a 2000 éve fennálló hagyományt. ... Ennek a világnak az igazságát hirdeti, ami pontosan az ördög igazsága.”
Így idézte Lenga érseket a lengyel interjúból a Tablet című progresszív brit hetilap február 24-én, hétfőn.
Ilyen szavakkal Lenga érsek nyitott oldalt kínált, mert megkérdőjelezte a Péterrel való közösséget. Az oldalszárnyat azonnal támadás érte, noha maguk a lengyel püspökök az Amoris Laetitia elleni ellenállásuk révén nem ápolnak felhőtlen viszonyt a jelenlegi római hivatalban lévő püspökkel. Vigyáznak azonban, hogy Ferenc pápával szemben ne fogalmazzanak meg közvetlen kritikát. A szintén lengyel Lenga érsek, aki Lengyelországban él, ezért maga is „persona non grata” lett, ahogy azt 2015-ös nyilatkozatában bírálta.
A LifeSiteNews munkatársa, Martin Bürger fordításában. Ez a cikk először a Katholisches.info oldalon itt jelent meg. A szerző engedélyével újra közöljük.
Forrás angol nyelven
