Magyar szentek és boldogok emléknap
Damaszkuszi Szent János püspök „Az igaz hitről” szóló értekezéséből(Lib. 4, cap. 15. PG 94, 1166-1167)
Tisztelnünk kell azokat, akik Istennél értünk imáikkal közbenjárnak
Az Úr Krisztus a szentek ereklyéit üdvösséges forrásul adja nekünk, amelyből sok áldás fakad. Ne legyen senki, aki nem hisz bennük! Ha ugyanis a pusztában a kemény és érdes sziklából, és ha Sámson szomjának enyhítésére Isten akarata szerint a szamár állkapcsából víz fakadt, miért lenne hihetetlen, hogy a szent vértanúk ereklyéiből édes illat fakad? Legkevésbé azok számára hihetetlen ez, akik megélték és megtapasztalták Isten hatalmát és kitüntető jóságát, amelyben szentjeit részesíti.
Az ószövetségi törvény szerint mindaz, aki halottat érintett, tisztátalanná vált. A szenteket azonban nem szabad a halottak közé számítani. Krisztustól ugyanis, aki az Élet és az élet Szerzője, és akit a halottak közé soroltak, megtanultuk, hogy azok, akik a feltámadás reményével és a Krisztusban való hittel hunytak el, semmiképpen sem nevezhetők halottaknak. Hogy lehet holttest az, amely csodákat tesz? Milyen alapon űznek ezek ördögöket, szüntetnek meg betegségeket, gyógyítanak betegeket, adják vissza a látást vakoknak, tisztítanak meg leprásokat, űznek el kísértéseket és szomorkodásokat, és végül hogyan kapnak meg általuk minden jó adományt a világosság Atyjától azok, akik rendíthetetlen hittel hisznek? Ugye, minden áldozatra kész vagy, hogy egy olyan pártfogót szerezhess, aki téged a földi királynak bemutat, és érdekedben jó szót szól? Nemde inkább kell tisztelni azokat, akik az emberi nem pártfogói, és Istennél értünk imáikkal közbenjárnak?
Bizony tisztelnünk kell őket, éspedig úgy, hogy nevükben Istennek templomot építünk, adományokat ajánlunk fel, emléküket tisztelettel övezzük, és példájukat örömmel követjük, azzal az örömmel, amely belőlük felénk sugárzik, belőlük, akik hívnak minket, hogy míg érdemeiket követni törekszünk, nehogy megsértsük és ingereljük az Urat. Istent ugyanis azokkal a dolgokkal tiszteljük, amelyekben szolgái is örömüket találják; ami viszont az Urat sérti, az az ő harcosainak is kárára van. Ennélfogva nekünk, akik hívők vagyunk, a szenteket tisztelnünk kell nemcsak a zsoltárokkal, himnuszokkal és lelki énekekkel, hanem a szív Isten előtti megrendültségével is, és a szükséget szenvedők iránt az irgalmasság gyakorlásával, hiszen ezekben leginkább az Isten iránti tiszteletünk nyilvánul meg. Látható szobrokat és képeket készítünk róluk, de még inkább erényeiket követve igyekezzünk elnyerni, hogy élő szobraik és képeik lehessünk.
Zsolozsmából