Hálásan köszönjük a fordítást, és a VÉSZHARANG megkongatását! A többi mindenkinek a személyes döntésén, állásfoglalásán múlik! Minden "jel" azt igazolja, hogy az Ó-Szövetség vezérkarának végzetes tévedését, az "első eljövetelkor", megismétli az Új-Szövetség csúcsvezetősége is! Mégpedig a második - DICSŐSÉGES - vissza-jövetelkor!
Az imádságban nem a szavak a fontosak, hanem hogy sikerüljön elhallgatnunk, és hagyjuk beszélni a Szentlelket, halljuk sóhajtását és értünk való közbenjárását. Ha belépünk a Szentlélek titokzatos csendjébe, bizonyára meghallgattatunk, mert így szívünk Istent hallgató szív lesz. Isten nem úgy válaszol, ahogyan szeretnénk, annál is inkább, mert gyakran lehetetlen dolgokat kérünk, mint a gyerekek, akik rengeteg ajándékra vágynak. Ez azonban nem szabad hogy elfordítson minket Istentől. Főleg amikor a problémák valóságosak és kínoznak minket, és amikor megtapasztaljuk a kétség mélységes éjszakáját. Végül is az imádság nem rendkívüli cselekvés, hanem egy gyermek csendje, aki teljesen Istenre fordította tekintetét. Az imádság abban áll, hogy egy kissé szabadon hagyjuk magunkban Istent. Tudni kell csendben, ráhagyatkozásban és bizalomban, határozottsággal és állhatatosan várakozni, még akkor is, ha sötét van a mi belső éjszakánkban. Az imádság olyan, mint …több
ELADTA A LELKÉT… ÉS A SZŰZ VISSZASZEREZTE Eladta a lelkét az Ördögnek… de egy éjszaka a Szűzanya leszállt, hogy kitépje a pokol karmaiból. Az adanai Szent Teofil esete a mai napig megrendíti a világot: a szerzetes, aki a sötétségbe zuhant… és a Rózsafüzér által feltámadt. A sötét középkor évszázadaiban, amikor a pokoltól való félelem szabta meg a hit ritmusát, egy férfi mert megtenni valami elképzelhetetlent: hatalomért és dicsőségért cserébe átadta a lelkét az ördögnek. A neve Adanai Teofil volt, egy tisztelt pap, egy ragyogó egyházigazgató… és az első írásban rögzített Sátánnal kötött paktum főszereplője. Éveken át ismétlődött Teofil története a kolostorokban és a falvakban, figyelmeztetésként és rejtélyként: hogyan zuhanhat valaki ilyen mélyre, és mégis megmentheti az ég? A válasz, az ősi bizánci kéziratok szerint, névvel és arccal bír: Szűz Mária. MEGALÁZOTT PAP, ÁTKOZOTT ALÁÍRÁS Teofil Adana püspökségének főesperese volt, a mai Törökország területén …több
Damaszkuszi Szent János püspök „Az igaz hitről” szóló értekezéséből (Lib. 4, cap. 15. PG 94, 1166-1167) Tisztelnünk kell azokat, akik Istennél értünk imáikkal közbenjárnak Az Úr Krisztus a szentek ereklyéit üdvösséges forrásul adja nekünk, amelyből sok áldás fakad. Ne legyen senki, aki nem hisz bennük! Ha ugyanis a pusztában a kemény és érdes sziklából, és ha Sámson szomjának enyhítésére Isten akarata szerint a szamár állkapcsából víz fakadt, miért lenne hihetetlen, hogy a szent vértanúk ereklyéiből édes illat fakad? Legkevésbé azok számára hihetetlen ez, akik megélték és megtapasztalták Isten hatalmát és kitüntető jóságát, amelyben szentjeit részesíti. Az ószövetségi törvény szerint mindaz, aki halottat érintett, tisztátalanná vált. A szenteket azonban nem szabad a halottak közé számítani. Krisztustól ugyanis, aki az Élet és az élet Szerzője, és akit a halottak közé soroltak, megtanultuk, hogy azok, akik a feltámadás reményével és a Krisztusban …több
Sulpicius Severus leveleiből (Epist. 3, 6. 9-10. 11. 14-17. 21: SC 133, 336-340) A szegény és alázatos Márton Márton jó előre tudta halálának idejét, és meg is mondta a testvéreknek, hogy közeleg már életének vége. Közben a candes-i egyházmegyét mégis meg kellett látogatnia. Egyenetlenkedő papjai között ugyanis helyre akarta állítani a békességet. Bár tudta, hogy földi életének napjai meg vannak számlálva, mégsem vonakodott e nemes cél érdekében útnak indulni. Úgy gondolta, hogy méltó megkoronázása lesz erényeinek, ha sikerül helyreállítani a békét az egyházmegyében. Egy ideig ott tartózkodott tehát az egyik faluban, illetve egyházban, ahová ment. Miután pedig helyreállította a békét, és amikor már visszatérni készült a monostorba, hirtelen elhagyta testi ereje. Erre összehívta a testvéreket, és jelezte nekik, hogy nemsokára meghal. A szomorúsággal és gyásszal eltelt testvérek ekkor így siránkoztak: „Miért hagysz itt minket, atyánk? Elhagyatottságunkban …több
Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt. Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába. A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a címre. Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az Ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult. Fia berohant …több
Rázza az erdők színes rokolyáját a szél, dúdol is hozzá az öreg legény öreges nótákat. No, még egyszer szűzies nyírfák, nyárfák, maradi tölgyek! Sose halunk meg! Áll a búcsúbál az erdőn. Napok óta. Az ősz hányaveti szélsíposai újra megfújják a jajgató instrumentumokat. A fészekrejtő lombok táncra perdülnek, és suhogva vetkőznek. Nem kell az ékesség, nem kell a kaláris, a dércsípte sárga-piros levél. Némelyik már meztelenül mered a szürke ég felé, és ujjával megfésüli a felhőket, melyek a tengerről jöttek a szél parancsára. Hajnalra aztán kifárad a szél is. Kivel táncolna a kopasz erdőn? A tölgy, meg a cser zörgő, barna rokolyáját csak szokásból tartja fenn, de álomra készülnek azok is, mint a többi. Ezután már a szél egyedül járhatja, ha éppen kedve szottyan. Megmozdulnak ugyan az alvó fák, de már nem törődnek vele. Álmos, csendes reggeleken aztán felkúszik a köd a völgyekből, és üzenetet hoz a vén csonkafejű füzektől, égerfáktól és más völgyi …több
Utaztam én erre régen is! Fiatalon, mégis kevés kedvvel, sok elfojtott szomorúsággal, keserű miérttel. Nem is akarok rá visszaemlékezni, mégis elmondom, mint a nagy álmot, hogy soha többé vissza ne jöhessen. Debrecenből indultam akkor. Vízum kellett és lej. A vízumot Pesten adták, a Corvin Áruház mellett egy kis szobában, hol balkáni szag tanyázott, a lejt pedig Debrecen egy zugkávéházban, hol - ha már ezzel kezdtem - a szag semmivel se volt enyhébb. Csak itt nem kellett sorba állni. És Érmihályfalvánál elkezdődött az „új világ”, mint egy lidérces, nehéz álom. A „polgári” ellenőrök feltúrták a koffert, belenéztek a zsebembe (oda ugyan nézhettek; magam is sokszor kotortam beléjük tökéletes hiábavalósággal) és undorral reám, mert rajtam aztán igazán nem lehetett keresni. És elindultunk Erdély felé. A pályaudvarokon franciaszabású vasutasok álltak, rengeteg arannyal sapkájukon, de az éttermekben nagy-népszövetségi gyűlés volt, az asztalon kéthónapos lepedő …több
(Acta Ecclesiae Mediolanensis, Mediolani 1599, 1177-1178) Ne légy olyan, aki mást mond, mint amit cselekszik! Be kell vallanunk: mindannyian gyengék vagyunk, de az Úristen adott nekünk annyi segítséget, amennyit, ha felhasználunk, könnyen segíthetünk magunkon. Felhasználhatja ezt az a pap is, aki belátja, hogy milyen feddhetetlen életet követelnek meg tőle, önmegtartóztatónak kell lennie, és mint illik is, angyali módon kell élnie, de még nem határozza el magát arra, hogy felhasználja ezeket a segítségeket: a böjtölést, az imádkozást, a rossz beszédek meg az ártalmas és veszélyes barátkozások elkerülését. Panaszkodik a másik, hogy midőn a kórusba lép zsolozsmára vagy amikor misézni megy, rögtön ezer olyan dolog jelenik meg a gondolatában, ami őt Istentől elvonja. De kérdem, mielőtt ez a pap a kórusba lép vagy misézni indulna, mit csinál a sekrestyében, hogyan készül elő, és figyelmének megőrzésére milyen eszközökhöz folyamodott, és mit használt fel? Akarod, …több
A reggel csendes volt, kicsit ködös, de a fák levelei között élesedő világosság ígérgette a későbbi fényességét. A laza felhőket még a hajnal hagyta a kertek felett, hogy foga ne legyen a hidegnek, mert még nem volt itt az ideje. A kémények ímmel-ámmal füstölögni kezdenek, s a füst úgy megy felfelé, mint Ábelé annak idején, jelezve a jó időt és a jó embereket. Nincs itt semmi baj, de nem is lehet, mert az égi naptárban erre a napra általában ragyogó szomorúság van előírva: közeli ragyogás és távoli szomorúság. Mindenszentek napja ez, amelynek ragyogása átvilágít a holnapba, a tenyerébe hajtott arcú, örök másnapba, a Halottak napjába. De ez a nap még Mindenszentek napja, s az öregasszony körülnéz az őszirózsák között, amelyekből koszorú lesz. Szép, na! Fehérek, lilák, halványak és elmosódott színűek, mert az őszi nap bágyadt festékes ládájában már csak ilyen színek vannak. Az öregasszony már le is hajol a nagy ollóval, amikor megkattan a kiskertajtó …több
(Sermo 2: Opera omnia, Edit. Cisterc. 5 [1968], 364-368) Siessünk a testvéreinkhez, akik várnak ránk! Mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk, mit érnek el azzal, ha mi dicsérjük őket, és jelent-e számukra valamit ez a mai ünneplésünk? Ugyan mit számít azoknak a földi dicsőítés, akiket Fiának biztos ígérete szerint már maga a mennyei Atya dicsőít meg? Mit is számít nekik a mi magasztalásunk? A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik a magasztalásunk. Csupán csak a mi hasznunk – és nem az övék – származik abból, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket. Ami engem illet, meg kell vallanom, hogy a róluk való megemlékezés hő vágyat gyullaszt bennem. Az első ilyen vágy, amelyet ez a szentekről való megemlékezés bennünk felkelt, vagy még jobban megerősít, az, hogy élvezzük boldogító közösségüket, és méltók legyünk az üdvözült lelkek társaságára égi otthonukban: találkozzunk a pátriárkák karával, a próféták soraival, az apostolok …több
Barna volt és kutya. Olyan féldakszli-félfoxi, nem rövid és nem hosszú szőrű, és mindent tudott, amit egy városi kutyának tudnia illik. Tudott szolgálni, elhozta a gazdája papucsát, a vendégeket szaguk szerint rangsorolta, és csak éppen hogy nem beszélt velük. Tudta, hogy asszonya lusta sétáltatni, ez okból nyöszörögni kell, hogy a szegény kis kutyának is vannak „emberi” dolgai, melyek néha halaszthatatlanok. Gazdái gyermektelenek voltak, és Szivar töltötte be az űrt, amibe pár gyerek szépen befért volna. Szivar családtag lett. Bizonyos időben tért nyugovóra, bizonyos időben ébredt, és megkövetelte, hogy ilyenkor mindenki ébren legyen. Ha a háziak lustálkodtak, Szivar erélyesen ugatott, amit gazdái ébresztésnek véltek, holott csak a reggelit követelte. – Szivar a legjobb vekker – mondta gazdája, és csodálatos történeteket mesélt kutyájáról a hivatalban kollégáinak, akik unták már Szivart gazdájával együtt, mert nem tudták, hogy minden ember költő egy kicsit …több
(Puskás László: Megalkuvás nélkül című könyve alapján) „Krisztusért meghalni annyi, mint örökké élni” Romzsa Tódor mint szemináriumi spirituális nem tett különbséget ruszin, ukrán, orosz és magyar kispap között. Számára mindegyik növendéke: leendő apostol és lelkipásztor volt. Rajongásig szerette népét. Ezért arra biztatta a ruszin papnövendékeket, hogy népük felemelkedésén fáradozzanak. Mint a filozófia tanára, érdekfeszítően magyarázott, és a nehéz szövegeket sokszor humoros megjegyzésekkel oldotta fel. Mintha megsejtette volna a jövőt, növendékeit az ateizmus elleni harcra készítette fel. Minden egyes filozófiai tételnél megemlítette azt az ellenvetést, amely az ateisták részéről felmerülhet, és egyúttal megadta rá a választ. Tanítás közben biztos tudás sugárzott róla. Erre a biztos tudásra nevelte a növendékeket is, s azt akarta, hogy a katolikus világnézetet szakértelemmel és magabiztosan képviseljék. A szeminárium kápolnájának szószékéről …több
Vadlibák Ősz kezdett lenni. A patakon hideg ráncokat vetett a szél, az öreg fűzről leszakadt egy-egy levél, és tántorogva elrepült. Hajnalban sót hintett a rétre a dér. A zsilipnél alig susogott a víz, a nagy kerék állt, s a malomablak mellett egy asszony szíjat varrt. A szíj varrás nem asszonyi munka; kemény marok kell hozzá és durva tenyér. Néha kinéz az ablakon, de hiszen úgyse jön senki, szétvetett lábakkal ült a bakon, ha nadrág van rajta, akárki férfinak nézhette volna. Feje szorosan be volt kötve, lábán csizma, és lisztporos kabátja is - férfikabát. A malomszoba emeleten van, s az alsó malomban patkányok verekednek. Néha kinéz az ablakon, de hiszen úgyse jön senki. A faluban gőzmalom épült, és esős időben idehallatszik reggeli fütyölése. Nem baj! Akkorát ránt a szíjon, majdnem elszakad, s egy másik mozdulattal megtörli a poros ablakot. Az árokparton az erdő felől jön valaki. Nem siet, s a bokrok között el-eltűnik. - Valami facér - gondolja az asszony -…több
- egykori Romhányi József feledhetetlen tolmácsolásában ... -"Állapíts meg bátran bármilyen bajt, a beteg előbb-utóbb majdcsak beszerzi" -"Tartsd szem előtt: az erős szervezet még az egészséget is képes legyőzni!" -"Jó, ha minél többen kapják meg a bajt, mert annál nagyobb lehet a gyógyultak száma." -"Az elmegyógyász csak akkor tévedhet nagyot, ha nem állapít meg semmit." -"Sosem szabad a lázat annyira enyhíteni, hogy a beteg kihűljön!" -"A baj akkor válik jelentéktelenné, ha a beteggel egy nagyobbat is sikerül beszereztetni." -"Feltűnési viszketegséged akkor múlik, ha a másikét kell vakarnod." -"Ne terjessz el egy ragályt csak azért, hogy legyen mit megfékezned!" -"Egy rövidlátó politikus mindig győz az ellenfelén, ha az vak." -"Ha az amputálást akarod gyakorolni, próbálkozz a százlábúval!" -"Némely betegség akkor gyógyítható a legjobban, ha távol tartod az orvost." -"Sok esetben már az is számottevő, ha az orvos életben marad!" —weddinghírek— fb