Az ingyenes IVF nem növeli a termékenységet

Trump elnök nemrégiben azt javasolta, hogy a biztosítótársaságok legyenek kötelesek fedezni az in vitro megtermékenyítést (IVF vagy lombikbébi program), ezért érdemes feltenni a kérdést: vajon az IVF támogatása növeli-e a termékenységet?
Amint ebből a rövid ismertetőből kiderül, a válasz nemleges. Az ingyenes IVF nincs hatással a termékenységre.

Miért nem működik az IVF-szubvenció?
Mielőtt rátérnénk a kérdés lényegére, fontos egy háttérkérdéssel foglalkozni: mi a célja az IVF anyagi támogatásának? Sokféle cél lehetséges. A feleségem és én meddőséggel küzdöttünk, amit végül a modern orvostudomány csodáinak köszönhetően sikerült legyőznünk (de történetesen nem az IVF segítségével). A meddőségben szenvedő emberek segítése fontos törekvés. Ha a cél a szenvedés enyhítése, akkor az IVF-támogatás lehet ennek egyik módja.

Trump elnök megjegyzéseiben azt mondta, hogy azért javasolja ezt „mert nagyszerű gyerekekre, gyönyörű gyerekekre van szükségünk”, ami - különösen J. D. Vance alelnökjelöltnek a pronatális politikával kapcsolatos nyilvános megjegyzéseivel együtt - arra a meggyőződésre utal, hogy az IVF fokozza a termékenységet. Sajnos az IVF-támogatások nem jelentenek megoldást e cél elérésére. Ugyanis nem működnek, és pontosan azért nem működnek, amiért népszerűek: az ilyen politikák túlnyomórészt az idősebb nőknél segítik az első szülést. Ez dicséretes eredmény, de a termékenységi kihívásokkal küzdő idősebb nők nem alkalmasak arra, hogy a társadalom egészének termékenységét növeljék. 2022-ben a 25-29 éves nők szülésének mindössze 0,5%-a történt IVF által, míg az 50 éves vagy annál idősebb nők szülésének 55%-a. Míg a 40 éves vagy idősebb nőknél a nem IVF szüléseknek mindössze 4%-a történt, addig a negyvenes vagy idősebb nőknél az IVF-es szülések 23%-a történt. Ráadásul a legtöbb IVF-et alkalmazó nőnek nincs nagy esélye arra, hogy több gyermeket vállaljon: míg 2022-ben az első szülések 2,3%-ában volt IVF, addig a második szüléseknek csak 1,8%-ában, a harmadik szüléseknek pedig 0,9%-ában. Az egész társadalom termékenységét valószínűleg nem növelik az első gyermeket vállaló, 40 év feletti nőkre irányuló beavatkozások.

Az IVF-támogatás által leginkább érintett másik csoport természetesen a meleg és leszbikus párok. De egy nagy, még nem publikált felmérésben, amelyet nemrégiben végeztünk az IFS-ben [Családtudományi Intézet], a meleg és leszbikus egyének 36%-a jelezte, hogy nulla gyermeket szeretne, míg a heteroszexuális egyéneknek csak 14%-a; sokkal kisebb arányban jelezték azt is, hogy 3 vagy több gyermeket szeretnének. Más szóval, azok az egyének, akik valószínűleg a legtöbbet használnák az IVF-et, általában alacsonyabb termékenységi vágyakkal is rendelkeznek. Tehát az IVF-támogatás ismét nem tűnik a társadalom egészére kiterjedő termékenységnövelés hihető útjának.

Végezetül meg kell vizsgálnunk, mi történik akkor, ha az IVF könnyebben elérhetővé válik. Míg több ember, különösen az idősebbek, új lehetőségeket kapnának termékenységük fokozására, a fiatalabbak is megkapnák ezeket a lehetőségeket, és ennek eredményeként esetleg megváltoztatnák termékenységi viselkedésüket, arra számítva, hogy a jövőben IVF-et fognak használni. Képzeljük el, ha hirtelen lehetővé válna, hogy az egyének 60 évesen is gyermeket vállaljanak. Néhány 60 évesnek lehet, hogy lesz gyereke, de néhány 39 éves is halogatná a gyerekvállalást, mert azt hiszi, hogy még rengeteg ideje van (különösen, ha a munkáltatója agresszívan reklámozza nekik az ingyenes petesejt lefagyasztást). Az IVF nemcsak az idősebbeknek segít a gyermekvállalásban, hanem a fiatalabbaknak is megkönnyíti a gyermekvállalás elhalasztását.
Az empirikus bizonyítékokat vizsgálva tehát fel kell tárnunk, hogy mi történik a termékenységgel a különböző életkorokban.

Mi történik, ha az állam támogatja az IVF-et?
Számos állam már támogatja az IVF-et, így kiváló minőségű empirikus tanulmányok állnak rendelkezésünkre e támogatások valós hatásairól. Az alábbi táblázat összefoglalja ezeket a tanulmányokat:

Az IVF biztosítási fedezetére vonatkozó vizsgálatok összefoglalása

Négy tanulmányban hat különböző, családdal kapcsolatos eredményt mértek, egy tanulmány nem számolt be általános hatásról, de a 35 év alatti és a 35 év feletti nők termékenységi arányaiban körülbelül kiegyenlítődő változásokat talált. Egy másik tanulmány a késleltetett házasságkötésre gyakorolt hatást állapított meg. Két tanulmány nem talált általános hatást az első születési arányszámokra: az egyik a 35 év feletti nők esetében emelkedő arányszámot, a 35 év alatti nők esetében pedig nem talált hatást; a másik a 35 év alatti nők esetében csökkenő arányszámot, a 35 év feletti nők esetében pedig nem talált hatást. Ne feledjük azonban: az első szülés nem jelent minden szülést, és ha csak az első szüléseket vizsgáljuk, akkor az IVF javára teszünk, mivel az IVF aránytalanul nagy hatással van az első szülésekre. Az egyetlen tanulmány, amely a végpontok széles körét elemezte, nem talált hatást az első szülések általános arányára vagy az első szüléskor betöltött életkor növekedésére, és nem talált hatást a befejezett termékenységre.

Összességében azt látjuk, hogy amikor az USA szövetségi államok támogatást nyújtanak az IVF-hez, az általános termékenységi arányszámokra ez általában nincs hatással, mert míg az idősebb nők esetében a termékenység nő, a fiatalabb nők esetében csökken.

Újabb esetek
Ami azt illeti, könnyen belátható, hogy ezeknek a politikáknak egyszerűen nem lehetnek nagy hatásai. A fenti tanulmányok mindegyike 2018 előtt készült, amikor Delaware [állam] bevezette az átfogó IVF-lefedettségi törvényt, így Delaware nem szerepel az IVF-lefedettséggel rendelkező államok mintájában. Mi történt a termékenységgel Delaware-ben az IVF-lefedettség előtt és után? Nos, megnézhetjük a Delaware-beliek életkor-specifikus termékenységi arányszámaitt 2016-2018 kontra 2019-2022 között, és megnézhetjük, hogyan változtak a közeli államokhoz képest (Pennsylvania, Maryland és New Jersey).

Amint az ábrán látható, a hatások rendkívül csekélyek. A 35 év alatti nők születési arányszámai csökkentek Delaware-ben és a környező államokban, de valamivel nagyobb mértékben Delaware-ben ezekben az időszakokban. A 35 év feletti nők születési rátája mindkét területen emelkedett, de Delaware-ben valamivel nagyobb mértékben. Nettó értékben a Delaware IVF-törvény valószínűleg legfeljebb átlagosan 0,005 gyermekkel növelte a termékenységet. Nem 0,5 gyermekkel: hanem 0,005-tel.

Ezeket a kis hatásokat azért tudjuk ellenőrizni, mert Delaware beszámol az IVF eredményeként született gyermekek számáról. A 35 éves kor előtti becsült teljes termékenységi arányszámok az IVF nélkül 0,002 gyermekkel nagyobb mértékben csökkentek a 35 év alatti nők esetében, mint az IVF-et is beleértve, és a 35 éves kor után született gyermekek száma 0,003 gyermekkel nőtt, ami azt jelenti, hogy az IVF növekedése 0,005 gyermek növekedéssel jár Delaware termékenységében. Két különböző módszer ugyanazt az eredményt adja: az ingyenes IVF olyan kis mértékben növelte a termékenységet, hogy az gyakorlatilag kimutathatatlan.

Megnézhetünk egy másik esetet is. Quebec 2011-ben drámaian megemelte az IVF-hez elérhető állami támogatást, aminek eredményeképpen az IVF-felhasználás majdnem megháromszorozódott. Összehasonlíthatjuk a quebeci születési arányszámokat életkor szerint 2007-2009-ben a 2011-2013-as évekkel, és megnézhetjük, hogy milyenek lettek volna, ha hasonló tendenciát mutatnak, mint Kanada többi része, és hogy a különbség mekkora része magyarázható az IVF-ből származó élveszületésekkel.

Quebecben a 35 év alatti nők szülései sokkal jobban csökkentek, mint azt a szélesebb kanadai trend alapján sejteni lehetett volna, még akkor is, ha a 35 év alatti IVF-ciklusokból származó valószínűsíthető szülések mintegy 400 születéssel nőttek. Eközben Quebecben a 35 év feletti nők szülései szintén sokkal nagyobb mértékben emelkedtek, mint amire számítani lehetett volna: de ismét csak mintegy 400 születés származott IVF-ből. Ha feltételezzük, hogy ezek közül a valószínűsíthető IVF-szülések közül egyik sem helyettesíti a nem IVF-szüléseket, akkor Quebecben az IVF-támogatások növekedése csak 0,005 gyermekkel növelte a termékenységet minden nőnél, hasonlóan Delaware-hez. Természetesen ez azt feltételezi, hogy az IVF-támogatásoknak köszönhető teljes növekedés olyan extra szüléseket foglal magában, amelyek egyébként nem történtek volna meg, ami nem biztos, hogy így van.

Következtetés
Ha a cél a születések számának növelése, akkor az IVF-támogatások sajátos szakpolitikát jelentenek. A támogatásokat aránytalanul nagy arányban kapják azok, akiknél nem valószínű, hogy az első után további szüléseket vállalnának, és csak az egyének és családok nagyon specifikus értékrenddel rendelkező csoportjait támogatják (pl. azokat, akiknek nincsenek etikai kifogásaik az IVF ellen), és a fiatalabb párok körében a termékenység késleltetésére ösztönözhetnek.

Egyfelől nem meglepő, hogy az IVF-támogatások egyre népszerűbbek: a meddőség legitim, kezelést érdemlő orvosi állapot. Azok a politikusok, akik attól tartanak, hogy a lakosság nem fogja megemészteni a családi élet közvetlen támogatását, arra játszhatnak, hogy a lakosság támogatni fogja az egészségügyi beavatkozásnak álcázott termékenységi támogatásokat. Ráadásul a meddőséggel küzdő párok nyilvánvaló és jól megérdemelt szimpátiát váltanak ki, és a tudományos kutatások azt mutatják, hogy a meddőségnek jelentős mentális egészségügyi költségei vannak. Mivel a termékenységi ipar egyre inkább vonzza a Szilícium-völgyből a befektetéseket a drága eljárásokba, beleértve az eugenikus embriószelekciót az IVF által, nincs hiány lobbistákból, akik hajlandók arra bíztatni a politikusokat, hogy támogassák ezeket a politikákat.

Az IVF-támogatás azonban lényegében a Potemkin-pronatalizmus egy formája: lehet, hogy pronatálisnak [születést támogató] hangzik, de az állítólagos előnyök valójában nem léteznek. Az IVF-támogatások fő hatása csupán a pénz átcsoportosítása bizonyos típusú családoktól (különösen a fiatalon házasodó, általában alacsonyabb jövedelmű emberektől) más típusú családok felé (különösen a későn házasodó, általában magasabb jövedelműekhez, vagy a széles jövedelmi skálán mozgó LMBT-párokhoz) anélkül, hogy az általános termékenységre bármilyen nettó hatást gyakorolnának, és talán a termékenység késleltetését fokoznák. Az IVF-támogatás lehet indokolt egészségügyi okokból, vagy azon párok támogatása alapján, akiknek más módon nem lehet gyerekük, vagy lehet, hogy erkölcsi vagy etikai okokból nem igazolhatóak, vagy azért, mert a gazdagabb családokat jobban támogatják, de ezek a kérdések nem tartoznak a pronatalizmus hatáskörébe. Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy „növeli-e az IVF támogatása a termékenységet?”, az egyszerű válasz: „nem”.

Lyman Stone a Családtudományi Intézet vezető munkatársa és a Pronatalizmus Kezdeményezés igazgatója. Emellett a Demographic Intelligence tanácsadó cég informatikai igazgatója.

Forrás angol nyelven