Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony - "Ferenc pápa" a katolikus hagyomány szöges ellentéte!

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe régebbi, mint a karácsony. Jeruzsálemben már a IV. században megünnepelték és csakhamar Nyugaton is elterjedt. Eredetileg II. 14-én ülték meg („Epiphania után a 40. napot”), majd a karácsony decemberi 25-i ünnepének kialakulásával átkerült II. 2-ára.

(Az ünnep kapcsán a gyertyáról Simon Gábor atya elmélkedik előadásában.)

Az ünnep tartalma kettős: egyszerre az Úr ünnepe és Szűz Anyjáé.
Az Úré, mert a mózesi törvények értelmében minden elsőszülött fiúgyermeket születése után 40 nappal kellett a templomban bemutatni és érte áldozat bemutatni. Jézus így találkozott először a papsággal és a prófétákkal – a maga örök papságának előképeivel. Ezért a keleti liturgiában Hypapanie (találkozás) az ünnep neve.

De Mária ünnepe is, mert Mária Jézus születése után 40 napra a Mózes törvénykönyvében meghagyottak szerint bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban.

Milyen fontos az ünnep üzenete a hagyomány- és törvénytiszteletről! Máriának egy olyan törvény iránt tanúsított alázatos engedelmességét dicsőíti; amely mindenki másra érvényes volt, de őreá nem (l. Mária hármas szüzességének dogmáját)!

Milyen szomorú (vagy sokatmondó?), hogy „Ferenc pápa” éppen ezen az ősi ünnepen hirdeti, hogy nem szabad a régi hagyományokhoz alázatosan ragaszkodni.

Nem különös?