ZOROÁRD A POSTÁS
Alföldön születtem
a síkság nevelt fel
bíbicek kergettek
ha tojást kerestem
az alföldi rónán
künn borókás pusztán
mezítláb szaladtam
szőlősorok között
talpam ha megszúrta
bogáncs vagy a tüske
s a lábam kivérzett
szőlő levelével
tapasztottam azt be
fecskefűnek nedve
fertőtlenítette
ha elfáradt lábam
elfeküdtem csendben
hársfa lombja alatt
a szép selymes fűben
hálát adtam azért
hogy én itt születtem
és itt nevelődtem
szeretem akácot
szeretem illatát
akác virágának
játszik rezgő nyárfa
levelével a szél
künn száraz pusztán
falevél és élet
ágak és gyökerek
mind Istenről beszél
csodálom a platánt
a szép gesztenyefát
pálinkás borókást
és a sok gyümölcsfát
hol cinke madarak
rejtőzve nevelnek
sok éhes fiókát
ideköti szívem
százezernyi emlék
boldog és bús húrja
mégis az a vágyam
ha én fa lehetnék
én Zoroárd lennék
aki t rég ismerek
én Lázár Ervinnek
hírös meséjéből
Zoroárd a fenyő
nézd olyan magas volt
hogyha mozdult a fa
és ha egyet lépett
egyetlen lépéssel
hét mérföldet haladt
Zoroárdnak lába
mindenki csodálta
a magas fenyőfát
a környékbeliek
mind őt választották
így lett ő gyorspostás
Zoroárdnak lába
nézd három lépéssel
gyorsan kipostázta
az összes levelet
hát ezért szeretnék
én fenyőfa lenni
gyors három lépéssel
a lelkek levelét
betegek kérését
könyörgő imáját
a mennybe felvinni
trónja elé tenni
elhagynám én ezért
szeretett pusztámat
lennék magas fenyő
idegen országban
a havas hegyeken
vinné a gyors lábam
nézd a sok levelet
mit lent az emberek
írtak és küldenek
könnyekkel áztatott
fájó üzenetet
mennybe az Istenhez
és egyetlen levél
veszne el úton
mindet megcsókolnám
szívből megáldanám
mindet felpostáznám
Istennek trónjához
leülnék lábához
és sírva olvasnám
az összes levelet
és addig olvasnám
és addig tartana
az én sírhatnákom
míg nem teljesítné
kegyelmes jó Isten
irgalmas Szentlelke
a beteg emberek
mind összes kérését!