09:17
Ralfi
147
MOST BÚCSÚZNI JÖTTEM EZT A VERSET ÍRTAM ARRA AZ ESTRE HA ELSZÓLÍT ISTEN S ELVISZ A DAGANAT MOST MÉG UTOLJÁRA OLVASHASD VERSEMET MOST MÉG UTOLJÁRA HALLGATHASD HANGOMAT IGYAD BORDALOMAT EGYÉBKÉNT JÓL …több
MOST BÚCSÚZNI JÖTTEM
EZT A VERSET ÍRTAM
ARRA AZ ESTRE
HA ELSZÓLÍT ISTEN
S ELVISZ A DAGANAT
MOST MÉG UTOLJÁRA
OLVASHASD VERSEMET
MOST MÉG UTOLJÁRA
HALLGATHASD HANGOMAT
IGYAD BORDALOMAT
EGYÉBKÉNT JÓL VAGYOK
NINCSEN SEMMI BAJOM
EGYHÁZBAN IS ÍGY VAN
IDŐNKÉNT ÍRNI KELL

ÚJ VÉGRENDELETETS.D.G.!

HÍRÖS EZ A VÁROS
benned lelkem jár most
ismeretlen fiad
szépséged csodálja,
hírödet dalolja
csilingel a harang
búcsúzik a harag
Zeneszerző nevet
harang nyelve remeg
zengenek harangok
szállnak a galambok
turisták hallgatják
dallamát csodálják
azért jöttek ide
még nem láttak ilyet
harang lelke nevet
nem hallották hangját
csengésnek bongásnak
Kodály sok dalának
hírös játékának
viszik a jó hírét
e zenebonának
isszák a dallamát
ennek a csodának
szórják a jó hírét
Kodály városának
mert Hírös a Város
ahol megszülettem
Kodálynak műveit
lassan megszerettem
vígan énekeltem
szeretem e várost
ahol lelkem jár most
kedvelem utcáit
a macskaköveit
ahol még kopognak
cipőknek sarkai
ahol még lobognak
a szélben forognak
asszonyok szoknyái
szeretem házait
faragott tégláit
rakott ablakait
hátsó udvarait
benne a Lakóit
szeretem az utcát
az illatos hársfát
ismerem a rózsát
ismerem a házat
ahol nevelkedtem
és felcseperedtem
falusi volt akkor
még a környezete
lovas kocsin jártak
a paraszt emberek
bricsesz volt nadrágjuk
csizmájuk fekete
benne a bicskájuk
éles a pengéje
szelték a szalonnát
hozzá a kenyeret
itták borocskát
ám sosem vedeltek
tudták a mértéket
kicsi is elég lesz
a tiszta jókedvhez
kövidinkát ittak
az eperfa alatt
mi meg csak hallgattuk
kockás asztal alatt
nagyokat fociztunk
porlepte grundokon
és jókat szánkóztunk
hólepte halmokon
majd ingyen koriztunk
a kubik gödrökben
mígnem betemették
lassan mindegyiket
sárkányt eregettünk
a fényes felhőkig
nyáron künn játszottunk
egészen sötétig
elmúlt a gyermekkor
a Piárban serdültem
majd ott is végeztem
elvittek a szelek
messze a Várostól
mindig hazatértem
ha bennem hangod szólt
Óh, te Hírös Város
Hozzád szól a vándor
halld meg most a szavam
búcsúzni jött fiad
még mielőtt engem
elvisz a daganat
felvettem a lantot
megírtam a versem
elmondtam most Néked
mit bennem hordoztam
amit Tőled kaptam
köszönöm, hogy szép vagy
s engem széppé tettél
múzsáid emlőjén
engem felneveltél
a tejedből ettem
a tejedből ittam
azt hiszem most mindent
Néked halld el mondtam
és megírtam mindent
mit Rólad hallottam
emlékezz meg rólam
mondj egy fohászt értem
imádkozzál csendben
mikor elhantolnak
HÍRÖS EZ A VÁROS
benned lelkem jár most
ismeretlen fiad
fényes felhő alatt
szépséged csodálta,
hírödet dalolta!