Clicks80

Egyedül az szükséges, hogy üdvözüljünk

„Csak egy a szükséges; nem szükséges, hogy itt e földön gazdagsággal, dicsőséggel egészséggel, örömekkel rendelkezzünk, de szükséges, hogy üdvözüljünk, mert a mennyországon és poklon kívül nincs harmadik hely és mi, ha ez a rövid földi élet bevégződik, vagy örökké boldogok leszünk a mennyekben, vagy örökké boldogtalanok a pokolban.

Oh Istenem! mi lesz belőlem? Meg leszek-e mentve? Vagy örökre el fogok veszni? A kettő közül az egyik lesz az én sorsom. Remélem, hogy meg fogok menekülni, de ki nyújt nekem bizonyosságot efelől... tudván azt, hogy oly sokszor megérdemeltem a poklot. Jézusom, Megváltóm! A te halálod az én reménységem.
Hány világfi van már a pokolban, aki a földön a legnagyobb gazdagságot bírta, aki nagyra becsültetett, az első hivatalokat töltötte be, sőt trónon is ült... most talán a pokolban van, ahol minden nagyság és pompa, amit élvezett, csak arra szolgál, hogy a fájdalmát és kétségbeesését növelje. Halljuk csak, mit mond nekünk az isteni Megváltó: Ne gyűjtsetek magatoknak földi kincseket, hanem gyűjtsetek mennyei kincseket, amiket sem a moly, sem a rozsda meg nem emészt. A halál minden földi javaktól megfoszt minket, de a mennyei javak, melyek ezerszer becsesebbek, örökké tartanak.”

(forrás: Ligouri Szent Alfonz: Az üdvösség útja, 18. fejezet, Kapisztrán Szent János Kiadó, Budapest, 2018, kapisztrankiado.hu/kiadvanyaink/az-udvosseg-utja/)