ÖREG HÁZ EMLÉKE
ÉLETNEK ILLATA
tudd kedves barátom
élet és szeretet,
szent örök törvénye
így szól a lelkedhez,
most ezen versemben,
hogy téged tanítson
s lelked örvendezzen,
bármerre visz élted
bárhová visz lépted,
el a nagyvilágba
bármilyen úton jár majd
lelked a világban,
mindig hazavágyik
szíved kis faludba
azon öreg házba,
ahol megszülettél
első alkalommal,
látta meg a szemed
a szép napvilágot,
s anyádnak mosolygó
ragyogó orcáját,
mikor szülés után
érkezésed után,
először nézett rád
hálás nagy örömmel,
ragyogó szemekkel
a te Édesanyád,
meghallgatta Isten
szívének kérését,
és gyermeket adott
néki a Szent Isten,
majd a keblére vett
itatott etetett,
jó anyádnak keble
simogatott keze,
és megbüfiztetett
ha fájt a pocakod,
reggelente s este
oly mélyre bevéste,
tested és a lelked
emlékezetébe,
a szeretet Lelke
bőrének, s tejének
áldott szent illatát,
ha becsukod szemed
még most is emlékez,
minderre a tested
minderre a lelked,
a tejnek ízére
bőre illatára,
s beleremeg lelked
beleremeg tested,
emlék zsongásába
emlék illatába,
s ajkadhoz emeled
a hüvelykujjadat,
titokban csendesen
hogy ne lássa senki,
felnőttként mit teszel
a belső szobádban
vagy munkahelyeden,
és jóllakik lelked
e csendes örömmel,
naponta naponta
messzi tenger partról,
ahol most éldegélsz,
sétálsz a pároddal
italt kortyolgatva,
sétány bazárjából
ahol most válogatsz,
neked való függőt
és arany nyakláncot,
e gazdag országból
ezért vágyol haza,
a kicsi faludba
és az öreg házba,
hazafut a lelked,
a szülői házba
ahol te meztelen,
és szegényen jöttél
erre a világra,
a világnak minden
kincsét, gazdagságát,
szívesen odaadnád
csak még egyszer újra,
te megölelhetnéd
drága Édesanyád,
csak még egyszer újra
egyetlen órácskát,
Ővele tölthetnél
nádfedeles zsuppos
kicsi öreg házban,
óh, milyen jó lenne
s milyen áldás lenne,
e röpke szent óra
ez a boldog óra
ám tudja a lelked
ezért sír a szemed
hogy ez a kívánság,
hogy ez ez imádság
bár hallik az égig,
nem adható az meg,
bánatos lelkednek
még az Istennek sem,
egyetlen egy vigasz
marad a lelkednek,
s ha becsukod szemed
s hittel imádkozva,
hívod a Szentlelket
megtörténik újra,
veled az a csoda
hogy látod Anyádat
őt az öreg házban
hogy hallod a hangját
érzed az illatát,
a te jó anyádnak
és nagy békességet,
kap majd a te lelked,
és te úgy fekszel le
s úgy alszol esténkét,
mint a pici baba
alszik telve tejjel,
Anyjának emlőjén
Anyjának karjában
telve békességgel
telve anyatejjel,
íme ily titkokat
ím ily áldásokat
rejteget öreg ház
s a szoptató szoba,
ezért járunk vissza
messzi tengerpartról,
gazdag országokból
tudd mi mindannyian,
emberek kik élünk
veszteségek között,
öreg házainkba
a szülői házba
nádfedeles házba,
hogy mind emlékezzünk
s a szép emlékektől
gyógyuljon a lelkünk,
ezért járok én is
vissza öreg házba
gyógyulni, lelkemben
békülni élettel
csendben megpihenni
csendben szenderülni,
emlékeim között
Jézus Szent Szívében!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Köszönet és hála
azon jó embernek,
aki ezt a képet
feltette a netre,
mert ez ihletett meg
s ihlet alatt írtam,
meg emlékeimet
és megáldva versem
teszem fel a netre,
imádkozom azért
kérve a Szentlelket,
nektek is gyógyuljon
lelketek sebektől
a Szentlélek által
most és mindörökre!