TÜKÖR ÉS A BALTA
Fodor Ákos egyik
haiku átírata.
a mosolygó tükör
mely üvege tiszta
és felragyog rajta
a napnak az arca
a napnak a fényét
tükrözi az arca
a világra vissza
halld bizony az nem más
mint baltának réme
ősi ellensége
baltafokán szárad
milliónyi tükör
nézd beszáradt vére
ártatlan tükröknek
kiket összetörtek
kincset érő élte
mert tükröt tart tükör
és a sápadt balta
zöld véreres szeme
nézd vérbe gyúl rajta
elviselni látni
netán vele élni
nem tudja a fejsze
lelke azt eltűrni
azért van a balta
kézbe kell azt venni
s azzal rendet tenni
tükröket szétverni
Káin lelkű ember
gyorsan döntésre megy
el kell pusztítani
így nem mehet tovább
a tükör nem élhet
és lecsap a balta
a tükör lelkére
rázuhan a foka
a tükör fejére
csendben összetörik
még csak nem is sikolt
még csak nem is csörren
üveg zengő hangja
azt csak Isten hallja
s neírja könyvébe
könnyeit hullatva
eggyel kevesebb lett
a fényes tükrökből
fekete országban
eggyel több nap ragyog
fent a mennyországban
ez a nap a tükrök
vértanúságának
újabb áldott napja
ráeszmél a balta
hogy egyedül maradt
keresi a fényét
fekete világnak
ám de nem találja
önmagát sehol sem
a sötét világban
és keresi a fényt
mely utat mutatna
a fekete világ
keresését unja
keresést nem tűri
keresést ugatja
készül az új balta
rajta baltás keze
hogy lecsapjon arra
aki a fényt újra
hozná a világba
tükör nélkül balta
nézd árva és halott
önmagát elvesztett
reménytelen élet
kiben kobold csahol
ezért ugatják meg
kutyák teliholdat
mert sápadt fényében
koboldok lakoznak
gyászos fények útján
e földre zuhannak
összetörnek tükrök
koboldok vinnyognak
fejsze múzeumban
ott áll egymás mellett
tükör és balta
fejsze most is véres
tükör mindig tiszta
áldozatok vérét
a kobold felnyalja
nyihognak koboldok
vértől erősödnek
tükörnek az éltét
megköszöni Isten
és azt várja tőled
te is tükör legyél
fekete világban
mindig életedben
s megköszöni néked
teremtő Istened
tükör életedet
koszorúzza fejed
Istennek a keze
most és mindörökre!