charisma
392

Öt fontos tanulság a Roe kontra Wade ügy okozta felháborodás kapcsán

2022. június 24. | John Horvat II

A Roe kontra Wade ügynek vége.
A hatályon kívül helyezéséről szóló döntés többet jelent, mint egy rossz törvény végét. Megváltoztatja a mai Amerika erkölcsi vitáját. A döntést megelőzően kiszivárgott vélemény miatti felzúdulás és annak drámai utóhatása öt olyan döntő tanulságot tartalmaz, melyeknek a Roe utáni jövőt kell meghatározniuk.
A tanulságok a kiszivárgott véleménnyel kezdődtek. Bárki is szivárogtatta ki, valószínűleg az volt a szándéka, hogy előkészítse a terepet a dühödt reakciókhoz. Egy ismeretlen döntés szokásos júniusi közzététele korlátozta volna az abortuszpárti mozgalom mozgósítási képességét. A kiszivárgott tartalom a Roe hatályon kívül helyezésének jó hírével együtt sürgetővé és szenvedélyessé tette a baloldal ügyét. A baloldalnak szüksége volt ezekre a plusz hetekre, hogy hisztériát keltsen.

Miközben az abortuszpárti bázisokat feltöltötte energiával, a hisztéria felfedte a mozgalom valódi és borzalmas arcát. A vita már nem csak egy gondosan megírt kampány, melyet a Planned Parenthood ügynökei irányítanak a női egészség nevében. A radikálisok hisztériakeltése semmit sem takar el; lehetővé teszi az embereknek, hogy lássák, mi az, ami egyesíti és meghatározza az abortuszpárti mozgalmat. Most már sokkal könnyebb felismerni, hogy a kényszerített abortusz két áramlatot, két mentalitást, és igen, két Amerikát hozott létre.

Öt tanulságot vonhatunk le a Roe kontra Wade hisztériából.
1. Az abortusz vita a szabadság téves fogalmáról szól. Az első tanulság az, hogy a nők egészségének fikciója már nem a legfontosabb abortuszpárti beszédtéma. A hisztérikusok megszólaltak és úgy állították be a kérdést, mint a szabadság, hogy bármit megtehetünk, amit akarunk, tekintet nélkül a következményekre vagy emberi akadályokra - még akkor is, ha ez csecsemők megölését jelenti. Az abortuszpárti radikálisok nem fogadnak el semmilyen korlátozást; tagadják a biológiai és metafizikai valóságot.
2. Az abortusz egyesíti a tisztátalanság minden formáját és a rendezetlen szenvedélyeket. A kiszivárgott vélemény körüli hisztériához a szexuális forradalom forró témáinak teljes skálájából érkező tiltakozók csatlakoztak. Ezeket nem lehet szétválasztani. Ha valaki kielégíti rendezetlen szexuális szenvedélyeit, akkor bármilyen kapcsolat lehetséges és követelhető. Így az abortuszpártiak összekötik az abortuszt és az LMBTQ+ agendát (melynek zászlója megjelent a tüntetéseken). Helyesen következtetnek arra, hogy a terhességmegszakítás betiltása minden erkölcsi aberrációt fenyeget. Sőt, minél inkább ragaszkodott Alito bíró a kiszivárgott véleményében ahhoz, hogy nincs kapcsolat ezen kérdések között, annál inkább a baloldal megteremtette ezt a kapcsolatot.
3. Az abortusz egyesíti a politikai baloldalt. Sajnos az abortuszharc jobban egyesíti a baloldalt, mint a jobboldalt. A baloldaliak nem hagynak kompromisszumot ebben a kérdésben. A Demokrata Párt mindent megnyerhetne, ha mérsékelné abortusz-álláspontját. Most azonban, hogy a totalitarizmus híve, nem engedi meg többé az ellenvéleményt. A szocialisták, a kommunisták és az anarchisták mind ugyanabban a szenvedélyben osztoznak az abortusz iránt, tudva, hogy az támogatja egalitárius céljaikat. Zászlóik, szimbólumaik és jelszavaik mind részei voltak a kiszivárgás utáni tüntetéseknek.
4. Az abortuszradikálisok követik vagy megszegik a törvényt, ha az kedvez nekik. Az abortuszpárti mozgalom a Roe kontra Wade ügyet a „szilárd jog” ostoraként használta az életpártiak ellen. Most azonban, hogy a Roe ügy meghalt, várhatóan azt a marxista maximát fogják alkalmazni, miszerint a törvényesség bármit jelent, ami a forradalom előretörésének kedvez. Az aktivisták most azt skandálják: „Nem engedelmeskedünk!” Sőt, a politikai tisztviselők és az ügyészek már azzal fenyegetőznek, hogy nem hajtják végre a törvényt ott, ahol az abortusz illegálissá válik. A kiszivárogtatás utáni hisztéria sokakat provokált arra, hogy megszegjék a törvényt azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság bíráinak otthona előtt tiltakoztak és fenyegették meg őket. Várandósági központokat és templomokat rongáltak meg. A Roe megsemmisítéséről szóló döntés nyomán „a düh nyara” jöhet, melyben a tüntetők randalíroznak, gyújtogatnak, ölnek, csonkítanak és rombolnak. A kormányban és a médiában segédkező baloldaliak áldásukat adják majd az erőszakra a „többnyire békés” 2020-as mantra ismételgetésével.
5. Az abortuszkérdés egyre inkább azokat képviseli, akik Isten-ellenesek és Sátán-pártiak. A kiszivárgás utáni hisztéria legmegdöbbentőbb megnyilatkozása a nyíltan istenellenes és sátánpárti harag volt. Valóban, sátáni szimbólumok, istenkáromló táblák és gyűlölködő jelszavak találtak utat a tüntetéseken. Mások katolikus templomok megtámadására és megrongálására szólítottak fel (az anyák napján). Sátánista csoportok megújították azt az állításukat, hogy az abortusz számukra szentségi jellegű. Tabernákulumokat loptak el. Meggyalázták az Oltáriszentséget. Az abortuszt támogató katolikus politikusok szentségtörő szentáldozással szegültek szembe az egyházi hatóságokkal. Mindezek a dolgok anélkül történtek, hogy az abortuszmozgalomban lévők hivatalosan tiltakoztak vagy megbánták volna.
Így a kiszivárgás utáni hisztéria és a közelgő vihar sokat elárul az abortuszmozgalomról.

A Roe kontra Wade nem csak az abortuszról szól. Egy egész világhoz és egy világnézethez kötődik. A baloldal ezt világosan látja. A jobboldal nem annyira.
A tüntetések bepillantást engedtek a nemzetnek abba, hogy a baloldal és az abortuszmozgalom hová akar eljutni. A jobboldalnak teljes tisztán kell látnia a világnézeti szakadékot, és a hit és a keresztény civilizáció mellé kell állnia. Olyan ellentétes programot kell elfogadnia, amely egyesíti mindazt, ami Isten törvénye szerint való.

Íme öt módja annak, hogyan kell a jobboldalnak visszavágnia. Ezek jelentik a győzelemhez vezető utat:
1. Az életpárti mozgalomnak a szabadság valódi víziója körül kell egyesülnie. A szabadság tehát az önuralom szabálya, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy a szenvedélyek zsarnokságától mentesen éljen, és megkönnyíti az igazsággal és szépséggel teli életet. Ez rendezett szabadság, nem pedig féktelen szabadság.
2. Az életpárti mozgalomnak fel kell vállalnia mindent, ami tiszta és erkölcsös. Egyesítenie kell mindazokat, akik hisznek a természet erkölcsi törvényeiben. A baloldal azt hirdeti, hogy nincs olyan, hogy egyszempontú politika, mivel ezek a kérdések mind összefüggenek egymással. Az életpárti mozgalomnak ugyanígy kell látnia az összecsapást, és fel kell nőnie ehhez a kihíváshoz, és mindenekelőtt ellen kell állnia az LMBTQ offenzívának, amely aláássa mindazt, amit képvisel.
3. Az abortuszellenes harcnak platformként kell szolgálnia a politikai jobboldal egyesítéséhez. Miután a baloldal túlnyomórészt abortuszpártinak definiálta magát, a jobboldalnak következetesnek kell lennie, és egyesülnie kell e győzedelmes kérdés körül. Folytatnia kell a politikai csatát olyan törvények elfogadásával, amelyek kizárják az abortuszt. A cél a teljes győzelem.
4. A mozgalomnak ragaszkodnia kell a törvényhez. Csak azért, mert a baloldal megszegi a törvényt és káoszt okoz, nem jelenti azt, hogy az életpártiak a törvényen kívül cselekedhetnek. A baloldal tudja, hogyan használja ki a jobboldaliak által elkövetett bármilyen törvénysértést a maga javára. Milyen bölcsesség az, ha a baloldal kezére játszunk? Azok az életvédő aktivisták, akik megszegik a törvényt, elárulják a mozgalmat. Az életvédőknek legális és békés harcot kell folytatniuk. Mind az életpárti, mind az abortuszpárti aktivistákat, akik megszegik a törvényt, el kell ítélni.
5. Az életért folytatott harcnak mindig vallásos jellegűnek kell lennie, Isten, aki minden kegyelem és élet forrása. A baloldal tudja, hogy Isten áll a vita középpontjában. Tudja, hogy az Egyház képviseli az erkölcsi törvényt, és azt teszi akciói célpontjává. Radikálisai a sátánt hívják segítségül. Mennyivel inkább kellene az életvédő mozgalomnak Isten és a Szűzanya elsöprő erejét segítségül hívnia a végső győzelem biztosítása érdekében.

A kiszivárgás utáni hisztéria arra szolgált, hogy megváltoztassa az abortuszvita természetét. A művi abortusz már nem egészségügyi, női, politikai vagy szekuláris kérdés. A művi abortusz az az erkölcsi kérdés, ami mindig is volt: az ártatlan emberi élet kioltása.

A baloldal redefiniálja az abortuszharcot egyetemes erkölcsi, vallási, etikai és metafizikai fogalmakkal. A vitának ez az új értelmezése az élet védelmezőinek ad előnyt. Az életpárti oldalnak fel kell nőnie a helyzethez, és támadást kell indítania.
A cikk angolul