II. 7. Hatvanadvasárnap - készítsük elő szíveinket a közelgő böjti időre!

A böjtbevezető vasárnapok (hetvened-, hatvanad- és ötvenedvasárnap) nevei arra utalnak, hogy közeledik a negyven napos nagyböjt. (E vasárnapokat régebbi hagyományok alapján a VI. században csatolták bevezetőként a nagyböjt elé.)

A hatvanadvasárnapot a görögök „húshagyó vasárnapnak” nevezik, mert náluk ez a böjt kezdete. (Utána következik a vajhagyó hét, mert már a következő vasárnap – vajhagyó vasárnap – után vajat sem szabad enniük.)

Szentleckéje: 2 Kor 11,19-33
Evangéliuma: Lk 8, 4-15

Szentmiséjéről így ír egy régi misszále:

Rómában a Szent Pál bazilikában van az ünnepi mise. A népek apostolát állítja elénk az Egyház a szentleckében példa gyanánt. Az ő élete a kegyelem nagy csodája. A mai szentmisével arra tanít minket édesanyánk, hogy örök üdvünkért munkálkodva, ne a magunk erejében bízzunk, hanem az isteni kegyelemben, mert enélkül az evangéliumban hallott isteni tanítás nem tud gyökeret vetni szívünkben és nem tudja megteremni bennünk a krisztusi élet gyümölcsét.

Hatvanadvasárnap kapcsán érdemes elolvasni Goffine Lénárt német premontrei atya XVII. századi híres oktatókönyvének vonatkozó részét és Lepsényi Miklós, ferences áldozópap, pozsonyi hitszónok vonatkozó prédikációját 1888-ból és meghallgatni Simon Gábor atya idei elmélkedését is – mindkettő időszer a nagyböjti szentidőben is.