JÖDID NEFES ZSOLT126.2
szítom a szívemben
reménynek erényét
küldöm az Istenhez
szívemnek kérését
jöjj oly közel hozzám
öleld át lelkemet
ringasd önmagadban
testemet lelkemet
csendesen pihenek
lelkednek ölében
csendesen pihegek
fejem a szíveden
szívesen hallgatom
a TE szívverésed
érzem a pulzusod
átveszem ritmusod
és a kettőnk szíve
egy ritmusra dobog
nem bírom sokáig
követni e ritmust
el kell Tőled válni
szétszakít a ritmus
felrobbant a kiddus
kénytelen kelletlen
elenged a kezem
visszavágyik Hozzád
ölelésre lelkem
tudom nem tehetem
tudom nem mehetek
oda vissza Hozzád
még nem láthatom meg
az Isteni orcád
csak a reményt őrzöm
hogy eljön majd a nap
nem lesz akadálya
elragadtatásnak
bűnöm büntetése
az elválasztottság
kínzó büntetés ez
izzad bennem halál
ha már kiizzadtam
bűneim salakját
veszi a kalapját
éltemből távozik
az izzasztó sakál
pihentemben is áld
az Úrnak szent keze
tudom, hogy készen vár
rám a boldog halál
remélem megadod
az elragadtatást!