A SZÉPNEK KERTJÉBEN
fényesen is rémes
helloween estéje
didereg a lelkem
beleborzong testem
jönnek a lámpások
utcán velem szemben
kaszások kísérik
fekete köpenyben
rám nevet a halál
tikkel a boszorkány
ijesztget a sárkány
csattognak fogaik
égnek lámpásaik
töknek a fényénél
szórják cukorjaik
eszembe jut Róma
mikor császár mondta
cirkuszt és kenyeret
adjatok a népnek
és akkor császár
velük bármit tehet
és szép csendben mindent
tőlük el is vehet
már észre sem veszik
hogy mivé fajul el
életük szépsége
s az ünnep szép lelke
nézd rémisztő fények
imbolyognak csendben
kaszásnak lámpása
a halálnak árnya
gyomrában magnó van
szalagról nyihognak
pokolban a holtak
krampuszoknak szeme
villog a zenére
prérifarkas táncol
boszorkány nejével
megfájdul a fejem
megfájdul a lelkem
keresem titokban
e nagy forgatagban
hova lett a szépség
hova lett a vonzás
hova lett a jóság
ebből a világból
kérdezem magamtól
és Krisztus Királytól
s ha jókedvet keres
munkában elfáradt
hétköznapi ember
miért cseréli le
az örök szépséget
az örök jóságot
torzra és rémesre
nem válaszol Krisztus
csak a vére csepeg
vére utat mutat
és azt mondom csendben
én inkább követem
AZ ÖRÖK SZÉPSÉGET
felvonulok Véle
minden körmenetben
angyalok lakoznak
angyalok táncolnak
A SZÉPNEK KERTJÉBEN!