ELCSÁBULTAN ZSOLT37.4
csábítasz a jóra Lelked a tudója
hallgatok a szóra boldog lesz az óra
megyek a templomba letérdel a lelkem
meghajtom a fejem színed elé lépek
vártad ezt a percet hallgattad a léptem
tudtad hogy eljövök tudod hogy szeretlek
otthagytam a munkám nem teszek lám semmit
csak a szívem akar a Szíveddel lenni
öröm van Tebenned öntözöd a lelkem
örömnek vizével és Lelked tüzével
hallgatom a csendben a tűznek dalát
hallgatom a dalban Szívednek a szavát
kiárad a kenet kiáltom a Neved
lángol már szívem hív a boldog Jegyes
foglald el a helyed a papi szívemben
foglald el a trónját hisz TE vagy a Király
én pedig a szolga aki Téged szolgál
csendben él a szolga mindig vár a szóra
Lelked a rugója prompt szalad a szolga
elcsábítasz reggel elcsábítasz délben
felkelek én szépen beszélek a széllel
amit megsúg nekem mind leírom nektek
így született e vers a többi közé teszem
dicsérem az Istent minden áldott reggel
Ő csábít a jóra hallgatok a szóra
ezért boldog lelkem minden áldott percben
szépséges az Isten ezért szép a versem
magasztald a Nevét megáldja a szíved
imádjad a Szívét majd szívet cseréltek
boldog az az óra kaput nyit a szóra
cserebere óra lelkemnek rugója
Hozzád visz a szívem Hozzád visz a lábam
boldogan kiáltom hogy Téged imádlak
nem adlak senkinek nem adlak másnak
én mindig várlak szép rendet csináltam
a belső szobámban meghívlak lakj velem
meghívlak élj velem boldog lesz életem
hirdetem Szent Neved hirdetem, hogy szeretsz
Isten a tudója mér szeretsz engemet
gyűjtöm a leveled őrzöm a kincseket
őrzöm a kincsemet szerelmes leveled!