LÁNGOL A LÁNGOS
-fiktív történet-
lángost ettem estebédre
fokhagymával fűszereztem
jó tejföllel meg is kentem
reszelt sajttal meg is ettem
azt hittem, hogy mily jó(t)ettem
azt gondoltam finomság lesz
újdonság lesz az ünnepre
felébredtem az ágyamon
fejem lángolt mint a lángos
lángos képű lett a plafon
idenéztem odanéztem
lángost láttam a fejemben
lángost láttam a kertemben
lángos volt a veteményem
megtekertem a nyakamat
láttam ott is lángos szaladt
fellázadtak a lángosok
megjöttek a bélpoklosok
lángosokból állt a kezük
lángosokból állt mindenük
lángos fejben lángos szemek
lángosokat sütögettek
lángos szemmel körbevettek
sült lángossal fenyegettek
friss lángossal megetettek
megégették lángos nyelvem
kiáltozott lángos fejem
hívtam gyorsan lángos nejem
ekkor gyorsan felébredtem
megértettem sokat ettem
bepakoltam konfitáltból
ettem hozzá szalonnából
felébredtem az álmomból
kiugrottam az ágyamból
jaj de jó, csak rémálom volt
nem ettem a sült lángosból
visszatekertem a nyakam
újra mindent rendben láttam
kolbász sült a szalonnámra
áldás ült le a konyhámra
egy-két napot még koplaltam
megint lapos lett a hasam
jobbra néztem balra néztem
kolbász volt az eleségem
megkönnyebbült halld a lelkem
nem volt nekem feleségem
csak a pékás eleségem
rémálmom volt Fő utcában
karácsonynak nyolcadában
lebirkóztam az álmomat
bikarbónás nagy pohárral!