3
4
1
2
Régmúlt idők elbeszélése – A Kijevi Rusz első krónikája Zimonyi István: Előszó A Régmúlt idők elbeszélése, vagy régebbi nevén Nyesztor-krónika, a 9–11. század történetét tartalmazza több 11…több
Régmúlt idők elbeszélése – A Kijevi Rusz első krónikája
Zimonyi István: Előszó
A Régmúlt idők elbeszélése, vagy régebbi nevén Nyesztor-krónika, a 9–11. század történetét tartalmazza több 11–12. századi egyházi személy összeállításában. A munka fő célja választ keresni arra, hogy honnan ered és hogyan alakult ki a Kijevi Rusz. Ez pedig Kelet-Európa középkori történetének tanulmányozása szempontjából döntő fontosságú. Kelet-Európa történetében az adott periódus olyan fordulópont, amelynek következményei máig hatnak.
Kelet-Európa meghatározó hatalma a 8–9. században a Kazár Kaganátus volt. A 9. században az Abbászida Kalifátus és Kelet-Európa között a kazárok közvetítésével fellendült a kereskedelem, és az ezüstdirhemek nagy mennyiségben áramlottak Kelet-Európába, ami a régészeti anyagban is jól tükröződik. Ez a kereskedelmi lehetőség vonzotta ide Skandináviából a varégokat, akiket ruszoknak is neveztek. Először Kelet-Európa északnyugati részein jelentek meg, és hoztak létre központokat, ahol finnugor, balti és szláv nyelvű népesség élt. A 9. század végén jelentős változások következtek be. Egyrészt az addig a Volgától keletre élő besenyők nyugatra, a délorosz steppére vándoroltak, másrészt a magyarság innen a Kárpát-medencébe költözött.
Mindezek következményeképpen a Kazár Kaganátus jelentősen meggyengült, így az északi Rusz központból lehetőség nyílt arra, hogy Kijevet és környékét birtokba vegyék. A ruszok ezzel olyan környezetbe kerültek, ahol a népesség többsége keleti szláv nyelvű volt, aminek a következménye az lett, hogy a germán nyelvű rusz elem elszlávosodott. A 10. század elején a Volga–Káma összefolyásánál élő volgai bulgárok fejedelme 922-ben felvette az iszlámot, ezzel is jelezve a Kazár Kaganátustól való függetlenségét. Így a Kazár Kaganátus hatalma méginkább visszaszorult, ugyanis nyugatra a Fekete-tenger északi részét a besenyők, a tőle északra eső területeket a Kijevi Rusz, a Volga középső folyását pedig a volgai bulgárok vonták ellenőrzésük alá.
Miután a ruszok központjukat Kijevbe helyezték át – bár a volgai út jelentősége megmaradt, mivel ez kötötte össze Kelet-Európát a muszlim világgal –, a Dnyeper mentén haladó kereskedelmi út szerepe megnőtt, mivel a Kijevi Ruszt ez kötötte össze a Bizánci Birodalommal. A ruszok a Kazár Kaganátuson keresztül 912-ben, majd 944-ben a volgai vízi utat is felhasználva a Kaszpi-tó melléki muszlim tartományokra is rá tudtak támadni. A kazár kagán a 10. század közepén felmondta a ruszokkal a békés viszonyt, és nem engedte, hogy a Volga alsó szakaszán áthaladva portyázzanak. Részben ennek lett a következménye, hogy Szvjatoszlav rusz fejedelem 965-ben a Kazár Kaganátusra támadt, és súlyos vereséget mért rá, amely a kaganátus végét jelentette. Így három hatalmi központ maradt Kelet-Európában: a Kijevi Rusz, a Volgai Bulgária és a besenyők a steppén.
A 10. század második felében vetődött fel Kijevi Rusz vallásválasztásának problémája. Miután a volgai bulgárok már 922-ben felvették az iszlámot, az alapvető kérdés az volt, hogy az iszlám vagy a kereszténység felé orientálódik-e a rusz dinasztia. A keresztény központokon belül Konstantinápoly vagy Róma jöhetett szóba. Olga fejedelemasszony Konstantinápolyban járva megkeresztelkedett, de felvette a kapcsolatot Ottó német királlyal is a 950-es években. A Rusz vallásválasztásának kérdését végül Vlagyimir rusz fejedelem döntötte el, aki 988-ban szintén Konstantinápolyból vette fel a keresztséget. Ez azt jelentette, hogy a kialakuló Kijevi Rusz egyházi szervezete és kultúrája a Bizánci Birodalomhoz kötődött.
A keresztény Kijevi Rusz Vlagyimir (980–1015), majd fia, Bölcs Jaroszlav (1019–1054) idején Kelet-Európa domináns hatalmává vált. Vlagyimirnak bizánci császárleány volt a felesége, míg Jaroszlavé skandináv hercegnő, de leányait a lengyel és a magyar uralkodóház tagjaihoz adta nőül. A Rusz délen rendszeresen háborúzott a besenyőkkel, és sikeresen védte velük szemben határait. Bölcs Jaroszlav idejére esett a Kijevi Barlangkolostor alapítása, amely művelődéstörténeti szempontból a Rusz központja volt, valamint a metropólia, azaz a Rusz egyházszervezet élére először került helyi vezető, mivel korábban mindig görög papot neveztek ki. Emellett Bölcs Jaroszlav idejére esett a törvények első írásba foglalása is.
Jaroszlav halálát követően fiai triumvirátust alkotva uralkodtak 1054 és 1073 között (Izjaszlav 1054–1073, 1076–1078, Szvjatoszlav 1073–1076, Vszevolod 1078–1093). Erre az időszakra esett a kunok megjelenése, akik aztán a 11. század második felében a különböző fejedelmek oldalán részt vettek a Rusz belső hatalmi harcaiban.
A 12. század elején Vlagyimir Monomah (1113–1125) újra egy kézben egyesítette a Kijevi Ruszt. Az ő uralma idején állították össze – korábbi írott források és szájhagyomány alapján – a Régmúlt idők elbeszélését (Poveszty vremennih let, PVL), és szerkesztették egybe a kijevi fejedelmi udvar és az egyház szempontjai szerint. Ilyen módon tehát a 9–12. század történetéről kapunk egy képet, ahogyan azt Kijevben látták és tudták az ottani kolostori körökben.
Kelet-Európa középkori történetének a Régmúlt idők elbeszélése egyik alapvető forrása, így magyar fordítása és a szöveghez jól használható történeti kommentárok készítése fontos feladat. A magyar fordítás Ferincz István munkája, aki több évtizeden keresztül tartott előadásokat és szemináriumokat a Régmúlt idők elbeszéléséről a Szegedi Tudományegyetemen. A középkor oktatására tekintettel kértem fel a teljes szöveg fordítására, amit lelkesedéssel és lelkiismeretesen el is végzett. Ezen túlmenően még egy tanulmányban elemezte a PVL irodalmi helyét az óorosz irodalomban, amit csatoltunk a kötethez.
A történeti kommentárok megírása több szakember együttműködését igényelte. A téma legkiválóbb hazai ismerőjét, a Pécsi Tudományegyetem professzorát, Font Mártát sikerült megnyerni a Kijevi Ruszra vonatkozó kommentárok megírására. Emellett írt egy tanulmányt a forrás történeti értékéről, valamint egy másikat az Árpád-kori Magyar Királyság és a Kijevi Rusz kapcsolatairól. A kelet-európai nomádokra, a finnugor és balti népekre vonatkozó kommentárokat a Szegedi Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanszéke köré szerveződött műhely tagjai, Polgár Szabolcs, Kovács Szilvia, Balogh László és jómagam írtuk. A térképek elkészítése Szántó Richárd áldozatos munkája. Külön köszönet illeti Kovács Szilviát (MTA–SZTE Turkológiai Kutatócsoport munkatársát) és Balogh Lászlót (SZTE Klebelsberg Könyvtár, Keleti Gyűjtemény könyvtárosát) a kötet szerkesztése során végzett munkájukért. Ők állították össze a kötet tanulmányait, a bibliográfiát és a mutatót, továbbá szerkesztették és egységesítették a szövegeket.
Szeged, 2015. május 2.
Zimonyi István
Tartalom
Zimonyi István: Előszó 7
Ferincz István: A fordító előszava 11
Nyesztor-krónika. Poveszty vremennih let. Régmúlt idők elbeszélése:
honnan ered Ruszföld, ki volt Kijev első fejedelme, és hogyan
alakult ki Ruszföld 15
Ferincz István: A Régmúlt idők elbeszélése (Poveszty vremennih let)
mint irodalmi emlék 229
Font Márta: A Poveszty vremennih let mint történeti forrás 249
Balogh László: A magyarság a kelet-európai nomád népek sorában 279
Font Márta: A Kijevi Rusz és a Magyar Királyság a 11. században
és a 12. század elején (Szent Istvántól Kálmánig) 303
Kovács Szilvia: A kunok a Poveszty vremennih let-ben 317
Térképek 333
Bibliográfia 341
Rövidítések 375
Névmutató 377
A teljes anyag a feltöltött .pdf-ben olvasható. (Az ún. "finnugor" vonatkozásokat megfelelő fenntartással ajánlott kezelni, a megdőlt finnugrizmus ideológia matt - megj. B. D. A.)
Forrás:
publicatio.bibl.u-szeged.hu/6261/1/MOK_30_nyomda_beliv.pdf
Zimonyi István: Előszó
A Régmúlt idők elbeszélése, vagy régebbi nevén Nyesztor-krónika, a 9–11. század történetét tartalmazza több 11–12. századi egyházi személy összeállításában. A munka fő célja választ keresni arra, hogy honnan ered és hogyan alakult ki a Kijevi Rusz. Ez pedig Kelet-Európa középkori történetének tanulmányozása szempontjából döntő fontosságú. Kelet-Európa történetében az adott periódus olyan fordulópont, amelynek következményei máig hatnak.
Kelet-Európa meghatározó hatalma a 8–9. században a Kazár Kaganátus volt. A 9. században az Abbászida Kalifátus és Kelet-Európa között a kazárok közvetítésével fellendült a kereskedelem, és az ezüstdirhemek nagy mennyiségben áramlottak Kelet-Európába, ami a régészeti anyagban is jól tükröződik. Ez a kereskedelmi lehetőség vonzotta ide Skandináviából a varégokat, akiket ruszoknak is neveztek. Először Kelet-Európa északnyugati részein jelentek meg, és hoztak létre központokat, ahol finnugor, balti és szláv nyelvű népesség élt. A 9. század végén jelentős változások következtek be. Egyrészt az addig a Volgától keletre élő besenyők nyugatra, a délorosz steppére vándoroltak, másrészt a magyarság innen a Kárpát-medencébe költözött.
Mindezek következményeképpen a Kazár Kaganátus jelentősen meggyengült, így az északi Rusz központból lehetőség nyílt arra, hogy Kijevet és környékét birtokba vegyék. A ruszok ezzel olyan környezetbe kerültek, ahol a népesség többsége keleti szláv nyelvű volt, aminek a következménye az lett, hogy a germán nyelvű rusz elem elszlávosodott. A 10. század elején a Volga–Káma összefolyásánál élő volgai bulgárok fejedelme 922-ben felvette az iszlámot, ezzel is jelezve a Kazár Kaganátustól való függetlenségét. Így a Kazár Kaganátus hatalma méginkább visszaszorult, ugyanis nyugatra a Fekete-tenger északi részét a besenyők, a tőle északra eső területeket a Kijevi Rusz, a Volga középső folyását pedig a volgai bulgárok vonták ellenőrzésük alá.
Miután a ruszok központjukat Kijevbe helyezték át – bár a volgai út jelentősége megmaradt, mivel ez kötötte össze Kelet-Európát a muszlim világgal –, a Dnyeper mentén haladó kereskedelmi út szerepe megnőtt, mivel a Kijevi Ruszt ez kötötte össze a Bizánci Birodalommal. A ruszok a Kazár Kaganátuson keresztül 912-ben, majd 944-ben a volgai vízi utat is felhasználva a Kaszpi-tó melléki muszlim tartományokra is rá tudtak támadni. A kazár kagán a 10. század közepén felmondta a ruszokkal a békés viszonyt, és nem engedte, hogy a Volga alsó szakaszán áthaladva portyázzanak. Részben ennek lett a következménye, hogy Szvjatoszlav rusz fejedelem 965-ben a Kazár Kaganátusra támadt, és súlyos vereséget mért rá, amely a kaganátus végét jelentette. Így három hatalmi központ maradt Kelet-Európában: a Kijevi Rusz, a Volgai Bulgária és a besenyők a steppén.
A 10. század második felében vetődött fel Kijevi Rusz vallásválasztásának problémája. Miután a volgai bulgárok már 922-ben felvették az iszlámot, az alapvető kérdés az volt, hogy az iszlám vagy a kereszténység felé orientálódik-e a rusz dinasztia. A keresztény központokon belül Konstantinápoly vagy Róma jöhetett szóba. Olga fejedelemasszony Konstantinápolyban járva megkeresztelkedett, de felvette a kapcsolatot Ottó német királlyal is a 950-es években. A Rusz vallásválasztásának kérdését végül Vlagyimir rusz fejedelem döntötte el, aki 988-ban szintén Konstantinápolyból vette fel a keresztséget. Ez azt jelentette, hogy a kialakuló Kijevi Rusz egyházi szervezete és kultúrája a Bizánci Birodalomhoz kötődött.
A keresztény Kijevi Rusz Vlagyimir (980–1015), majd fia, Bölcs Jaroszlav (1019–1054) idején Kelet-Európa domináns hatalmává vált. Vlagyimirnak bizánci császárleány volt a felesége, míg Jaroszlavé skandináv hercegnő, de leányait a lengyel és a magyar uralkodóház tagjaihoz adta nőül. A Rusz délen rendszeresen háborúzott a besenyőkkel, és sikeresen védte velük szemben határait. Bölcs Jaroszlav idejére esett a Kijevi Barlangkolostor alapítása, amely művelődéstörténeti szempontból a Rusz központja volt, valamint a metropólia, azaz a Rusz egyházszervezet élére először került helyi vezető, mivel korábban mindig görög papot neveztek ki. Emellett Bölcs Jaroszlav idejére esett a törvények első írásba foglalása is.
Jaroszlav halálát követően fiai triumvirátust alkotva uralkodtak 1054 és 1073 között (Izjaszlav 1054–1073, 1076–1078, Szvjatoszlav 1073–1076, Vszevolod 1078–1093). Erre az időszakra esett a kunok megjelenése, akik aztán a 11. század második felében a különböző fejedelmek oldalán részt vettek a Rusz belső hatalmi harcaiban.
A 12. század elején Vlagyimir Monomah (1113–1125) újra egy kézben egyesítette a Kijevi Ruszt. Az ő uralma idején állították össze – korábbi írott források és szájhagyomány alapján – a Régmúlt idők elbeszélését (Poveszty vremennih let, PVL), és szerkesztették egybe a kijevi fejedelmi udvar és az egyház szempontjai szerint. Ilyen módon tehát a 9–12. század történetéről kapunk egy képet, ahogyan azt Kijevben látták és tudták az ottani kolostori körökben.
Kelet-Európa középkori történetének a Régmúlt idők elbeszélése egyik alapvető forrása, így magyar fordítása és a szöveghez jól használható történeti kommentárok készítése fontos feladat. A magyar fordítás Ferincz István munkája, aki több évtizeden keresztül tartott előadásokat és szemináriumokat a Régmúlt idők elbeszéléséről a Szegedi Tudományegyetemen. A középkor oktatására tekintettel kértem fel a teljes szöveg fordítására, amit lelkesedéssel és lelkiismeretesen el is végzett. Ezen túlmenően még egy tanulmányban elemezte a PVL irodalmi helyét az óorosz irodalomban, amit csatoltunk a kötethez.
A történeti kommentárok megírása több szakember együttműködését igényelte. A téma legkiválóbb hazai ismerőjét, a Pécsi Tudományegyetem professzorát, Font Mártát sikerült megnyerni a Kijevi Ruszra vonatkozó kommentárok megírására. Emellett írt egy tanulmányt a forrás történeti értékéről, valamint egy másikat az Árpád-kori Magyar Királyság és a Kijevi Rusz kapcsolatairól. A kelet-európai nomádokra, a finnugor és balti népekre vonatkozó kommentárokat a Szegedi Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanszéke köré szerveződött műhely tagjai, Polgár Szabolcs, Kovács Szilvia, Balogh László és jómagam írtuk. A térképek elkészítése Szántó Richárd áldozatos munkája. Külön köszönet illeti Kovács Szilviát (MTA–SZTE Turkológiai Kutatócsoport munkatársát) és Balogh Lászlót (SZTE Klebelsberg Könyvtár, Keleti Gyűjtemény könyvtárosát) a kötet szerkesztése során végzett munkájukért. Ők állították össze a kötet tanulmányait, a bibliográfiát és a mutatót, továbbá szerkesztették és egységesítették a szövegeket.
Szeged, 2015. május 2.
Zimonyi István
Tartalom
Zimonyi István: Előszó 7
Ferincz István: A fordító előszava 11
Nyesztor-krónika. Poveszty vremennih let. Régmúlt idők elbeszélése:
honnan ered Ruszföld, ki volt Kijev első fejedelme, és hogyan
alakult ki Ruszföld 15
Ferincz István: A Régmúlt idők elbeszélése (Poveszty vremennih let)
mint irodalmi emlék 229
Font Márta: A Poveszty vremennih let mint történeti forrás 249
Balogh László: A magyarság a kelet-európai nomád népek sorában 279
Font Márta: A Kijevi Rusz és a Magyar Királyság a 11. században
és a 12. század elején (Szent Istvántól Kálmánig) 303
Kovács Szilvia: A kunok a Poveszty vremennih let-ben 317
Térképek 333
Bibliográfia 341
Rövidítések 375
Névmutató 377
A teljes anyag a feltöltött .pdf-ben olvasható. (Az ún. "finnugor" vonatkozásokat megfelelő fenntartással ajánlott kezelni, a megdőlt finnugrizmus ideológia matt - megj. B. D. A.)
Forrás:
publicatio.bibl.u-szeged.hu/6261/1/MOK_30_nyomda_beliv.pdf