A CSELLENGŐ
így kezdődött minden
gyermek életemben
történt egy bús napon
bevágtam a durcit
és megharagudtam
apámra, anyámra
az egész családra
az egész világra
vettem a botomat
vettem a motyómat
dugizsebpénzemet
s mikor ők dolgoztak
a szép kocsi gyárban
férfias léptekkel
otthagytam a házat
és nem néztem hátra
nevettek a rigók
kacagtak a szarkák
gúnyolt mátyásmadár
mit akar e tökmag
egyedül világban
hallottam a kérdést
ám nem válaszoltam
én magam sem tudtam
hová tart a lábam
sarkantyúztam magam
és léptem nagyobbat
már mindegy , hogy hová
csak el innen gyorsan
dohogtam magamban
dohogtam anyámra
dohogtam apámra
igazságtalan az
mit velem csináltak
konokul tartottam
magam döntésemhez
hogy nem megyek vissza
és arra gondoltam
hogyan fognak ők majd
csodálkozni este
ha nem látnak engem
esti vacsoránál
s majd hiába hívnak
s ijedten keresnek
mindenütt a házban
hívják az Oszifőt
hívják barátaim
kérdezik buszsofőrt
aki haza szokott
hozni a suliból
láttak e valahol
én meg csak vigyorgok
hát csak keressenek
hát csak kutassanak
s azt kívántam nekik
hogy úgy izguljanak
kapjanak idegbajt
mert elhanyagoltak
nem törődtek velem
úgy elhanyagoltak
hogy észre sem vették
bizim meg sem nézték
félévkor én három
tantárgyból megbuktam
s a tanulás helyett
pornóra rászoktam
apám s anyám helyett
vigasztaltam magam
mindig csak dolgoztak
alig voltak otthon
fontosabb volt nekik
karrier és a pénz
mint egyetlen fiúk
aki halld én lennék
a kosaras csapat
az egyik legjobbja
ám meg sem kérdezték
ők tőlem halld soha
hogy milyen volt a meccs
s hol áll a tabellán
a focicsapatom
egyre csak dolgoztak
gyűjtötték a zsozsót
számolták a dollárt
cserélték a peaugeót
egyre csak nagyobbra
újabbnál újabbra
én meg csak gyűjtöttem
a rossz jegyeimet
tanári naplóba
bár kaptak pecsétes
levelet sulitól
és az Oszifőtől
ők el sem olvasták
lótottak, futottak
én meg csak kínlódtam
magamra hagyattan
rájuk egyre jobban
én meg haragudtam
és egy keserves nap
beérett a döntés
lelépek otthonról
elmegyek bárhova
csak ne legyek otthon
hisz nem vagyok fontos
senkinek én otthon
így lettem csellengő
világban tekergő
messzire tekintő
és csak léptem tovább
és vitt egyre lábam
bár halld egyre jobban
gondoltam az ágyra
s meleg vacsorára
ám ekkor már sírtam
szúrt és fájt a szívem
lelkemben keserűn
zokogtam zokogtam
s utáltam, gyűlöltem
családom s magamat
………………………..
a búcsúlevelét
megtalálta egy épp
arra sétáló pár
lent a folyóparton
évente halld sokan
szöknek el otthonról
egyesek halld sajnos
s végeznek magukkal
mások meg csellengnek
és rájuk vadásznak
kábszeres dílerek
s a pornó gengszterek
ha most összeszorul
szíved és a lelked
tedd össze a kezed
imádkozzál Értük
és kérjed az Istent
térjen meg családjuk
pénzt imádó apjuk
aki kocsijára
annyi időt fordít
annyit simogatja
hogy zokog a gyerek
bent a szobájában
amikor ezt látja
a gyereknek szeme
térjen meg az anyjuk
dobja ki bizsut
és az összes cicust
kiket gyerek helyett
simogat dédelget
anyjának a keze
sorolhatnám tovább
ám ennél fontosabb
hogy halld most azonnal
imádkozni kezdjünk
a sok Csellengőért
a bajban lévőkért
és a szüleikért
mert az ima használ
az ima segíthet
megtalálni őket
és ha indít Lélek
állj be segítőnek
állj be keresőnek
szükség van sokakra
akik majd segítik
átfésülni erdőt
a víznek a partját
a panelházakat
lakatlan utcákat
s megtalálni őket
jókor és időben!
Szent Pünkösdnek napján
kaptam indíttatást
írjam meg SOS
e szomorú verset
hiszem, hogy segíthet
hogyha össze fogunk
s többen imádkozunk
mi a Csellengőkért
arra a szándékra
mit ebben megírtam!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökké!
Amen!