Bazsó-Dombi Attila
533

Kato-paganizmus, a maya "mise".

A misének egy új változata van terjedőben a katolikus világban: ez a “maya rítusú” mise. Ez a liturgikus mutáció a dél-amerikai pápa, Jorge Mario Bergoglio teljes támogatását élvezné. Egy új, hallucináló fejezet abban, amit a Renovatio 21-en “pápai pogányságnak” neveztünk. Egy kifejezés, amely már nem oximoron (magyarul: ellentétes tartalmakat jelölő fogalom), hanem a tények tiszta valósága.
A ” Maya mise” nem helyi rögtönzés, hanem valami, amit a római hierarchia szisztematikusan előkészített. Tehát tényleges dokumentumok keringenek.
A LifeSiteNews életvédő honlap látta az új “maya rítus” tervezetét, amely megerősíti, hogy a katolikus liturgiába bálványimádónak tűnő elemeket vezetnek be.
A dokumentum, amelynek címe “A mise rendes rítusának kiigazítása a San Cristobal de las Casas-i egyházmegye (Chiapas) őslakos népei körében”, és amely 2023 áprilisában kelt, 31 oldalas, és részletesen elmagyaráz minden olyan változtatást, amelyet a római misekönyvben a mise rendes rítusán eszközölni kívánnak. Javaslatot tesz továbbá a rendes mise rubrikáinak konkrét módosítására is. Egy közel 20 fős bizottság – két püspök, sok pap és néhány véletlenszerűen kiválasztott nő – készítette a dokumentumot, amely bőségesen használ idézeteket a néhai jezsuita Carlo Maria Martini bíborostól, az úgynevezett “Sanct Galleni maffia” vezetőjétől, a modernista bíborosok azon csoportjától, amely állítólag Bergoglio trónra kerülését irányította.
A fent említett Martini és maga Ferenc pápa mellett a tervezet szerzője, Felipe Jaled Ali Modad Aguilar atya, aki már a 2019-es amazóniai zsinat előkészítői között van, szintén jezsuita. A pap a Jézus Társasága vallásközi kapcsolatokért felelős csoportjának is tagja, és mint ilyen, az amerikai kontinens őshonos vallásaiért felelős.
A Vatikáni Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció február 27-28-án magas rangú tisztviselőt küldött Mexikóba, hogy a chiapasi San Cristóbal de Las Casas helyi egyházmegyével tárgyaljon erről az új rítusról, ami azt mutatja, hogy ez a projekt már mennyire előrehaladott állapotban van.
A San Cristóbal de Las Casas-i egyházmegye XVI. Benedek pontifikátusa alatt fegyelmi büntetést kapott, mert bevezetett egy új, bennszülött állandó diakonátust, amelyben a házas diakónusok feleségeit is bevonták a szolgálatba, ezzel egyfajta házasság általi papság reményét keltve.
Róma még 2005-ben utasította az akkori Arizmendi püspököt, hogy állítsa le az ilyen felszenteléseket. Ferenc pápa pápai trónra választása után azonban nagyon gyorsan teljesen megfordult ez a helyzet, és a pápa aktívan bátorítja a liturgikus “inkulturációt”, amelyet Dél-Mexikóban folytatnak.
A beszámolók szerint a maya rítust először áprilisban mutatják be a mexikói püspöki konferenciának, majd májusban a Vatikánnak.
A beszámolók szerint az új maya miserítus megerősíti a férfi és női laikusok szerepét a misében, és számos olyan maya rituálét tartalmaz, amelyeknek bálványimádó jelentősége van az ősi és véres közép-amerikai vallásban.
Az új bennszülött mise hivatalos tervezetének legfontosabb változásai között a következő három szerepel: a tömjénezést a mise során férfi vagy női laikusok végzik; az imádságokat egy laikus vagy nő vezeti, akinek új liturgikus tisztségét “principálisnak” nevezik a mise során; maja liturgikus táncok. Ezen kívül a maya oltár bevonását is bemutatják, de nem nevezik annak.
“A legaggasztóbb, ahogyan arról korábban beszámoltunk, és most a hivatalos dokumentum tervezetében megerősítették, a kifejezetten maya vallási gyakorlatok bevonása a katolikus liturgiába” – írja a Lifesitenews.
A maya vallást, mint tudjuk, áthatotta a többistenhit, az animizmus, az ősök imádata és – nem minden jelentőség nélkül, ahogy a Renovatio 21 olvasója tudja – az emberáldozatok.
Az új rítus magában foglalja a hangos imádkozást, a “liturgikus táncot”, a gyertyák használatát és a négy irányba való imádkozást.
Ezek a gyakorlatok jelen vannak a pogányság minden szélességi fokán, valamint a nyugati mágiában és azon túl is. A négy égtájhoz intézett ima, amely a boszorkányság modern formáiban, például a wiccában is jelen van, nem más, mint a négy égtáj felett uralkodó szellemek megidézése, amelyeket a mayák “Pawatuun”-nak neveztek. E pogány istenségek mindegyikének megvolt a maga sajátos színe: Cantzicnal, az északi isten fehér; Hosanek, a déli isten sárga; Hobnil, a keleti isten piros; Saccimi, a nyugati isten fekete.
Igen érdekes, hogy a négy égtájhoz intézett ima mellett ugyanezen színek használatát javasolja a maya rituálé tervezete is.
Ezt már láthattuk, sőt a világ televíziójában is, Bergoglio kanadai apostoli útja során. Mint tudjuk, Ferenc részt vett egy pogány indián rituálén, a “smudging”-on, egyfajta “rituális megtisztuláson” a négy égtáj felé. Egy állítólag bennszülött sámán egy pulykatollat és némi édes füvet kínált neki, majd mindenkit arra kértek, hogy vegyen részt egy “lélekkörben”, amelyből “egy szent tüzet vizualizálhatunk (…) a szent tűz egyesít mindent, ami a teremtésben létezik”
“Tisztelni fogjuk a földet, a szelet, a vizet és a tüzet” – jelentette ki a bennszülöttek öregje klasszikus ezoterikus szavakkal. “Tisztelni fogjuk az ásványi aspektust, a növényi aspektust és az emberi aspektust.” A mágikus rituálé folytatásaként a vén azt mondta, hogy “megkéri a Keletet, hogy nyissa meg az ajtaját, hogy bejuthassunk abba az irányba. Ami a Délt illeti, én is kinyitom az ajtaját, hogy bejuthassunk abba az irányba” – tette hozzá, miközben rituálisan meglengette a füstölgő füvet a pulykatollal. “Megkérem a Nyugatot, és kinyitom azt az ajtót”, amelyet sötéten “a nagymama ajtajának” nevezett, végül hozzátette, hogy “tisztelni fogja az északi irányt”, amelyet az önjelölt vénember “a nagyszülők irányának” nevezett.
Hogy “megnyissa a négy irányt”, az idős sámán négyszer füttyentett egy csont hangszeren keresztül, mielőtt azt mondta: “Arra kérem a nyugati nagymamát, hogy adjon nekünk hozzáférést a szellemek szent köréhez, hogy velünk lehessenek, hogy együtt egyesülhessünk és erősebbek lehessünk”.
Ez egy nekromantikus esemény volt – a halott vagy más szellemekkel való kapcsolatfelvétel – amelyen a pápa a világ televíziójának élő adásában vett részt. Nekromantikus elemek már Mexikóban is jelen lennének bizonyos helyzetekben. A szinódusról szóló 2021-es bejegyzésében Aguilar azt írta, hogy “az őslakos népek vallási hagyományaiban a megkülönböztetés értelmében az az elem, amely a legnagyobb figyelmet keltette, az a fontosság, amelyet annak biztosítására fordítanak, hogy a meghozott döntések összhangban legyenek a természettel, a teremtéssel”. Discernment and Synodality in the Interreligious Context | The Society of Jesus
“Sok esetben szükség van az ősökkel (az ősökkel, akik már meghaltak, de továbbra is részei a közösségnek) való konzultációra, hogy a meghozott döntések velük is összhangban legyenek”.
Minden értelemben a halottak szellemeivel való “konzultációról” beszél: ez szó szerint nekromanciát jelent. Mint a kanadai sámáné, aki Bergogliót fogadta.
Most ugyanezek a gyakorlatok hivatalosan is szerepelnek a katolikus misében. A gyakorlatban pogányosítják a katolicizmust, méghozzá komolyan. A római egyházat egy kato-pogány vallássá degradálják, szörnyű vonásokkal: mert ha észreveszik, ez nem egy olyan kereszténység, amely a New Age panteizmusba vagy a lutheri redukcionista intellektualizmusba téved, hanem egy olyan ősi, mérhetetlenül kegyetlen vallás diktátumai szerint mutálódik az istentisztelet, ahol az emberáldozat az istentisztelet alapvető része.
A maya régészeti lelőhelyeken valóban gyermekkoponyák hegyeit találták meg – 2005-ben Comalcalcóban egy nagy tömegsírt találtak, ahol egy- vagy kétéves gyermekek koponyái voltak. A maják művészetükben (metszetek, vázák) az új király trónra lépésének rituáléja vagy a naptáruk kezdete alkalmával reprodukálták a gyermekszívek kiemelését. Yucatán területén a gyermekáldozatok még a gyarmati időszak éveiben, az 1521 és 1824 közötti három évszázados spanyol uralom alatt is folytatódtak.
Krisztustól eltérően a maya istenek nem áldoztak embereknek: azt követelték, hogy embereket áldozzanak fel értük. A maja istenek vérszomjasak voltak – ártatlan vérre szomjazta, nagy számban.
Világos, hogy a pogányság visszatérése a valódi manipulátort szolgálja, hogy visszahozza az emberáldozatot, ami ellentéte a szentmisében ünnepelt Isten-áldozatnak. És ezen a ponton mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a népirtó vallás által inspirált liturgia megjelenése éppen azokban a napokban történik, amikor a hagyományos szentmisét, az általában “latin misének” nevezett tridenti rítust Bergoglio messze a már a Traditionis Custodes motu proprio ban meghatározott elsöprő határokat meghaladóan támadja. Mindenki azt híreszteli, hogy a szentmise vetus ordo gyakorlatilag mindenhol meg lesz akadályozva – és azt is látjuk, hogy Amerikában még az FBI is megindul a hívek üldözése érdekében.
Tehát: igen az ezoterikus maya misére, nem az V. Pius misére. Az olvasó láthatja, hogy mostanra már minden álarc lehullott. Minden világos volt már a Pachamama bemutatása előtt is.
Az egyház nemcsak öngyilkosságot követ el: hatalmas halálgépezetté perverzálódik. A fogamzásgátlás felé való nyitás és mindenekelőtt az emberi lények laboratóriumban történő előállítása – ahol minden egyes karonülő csecsemőért tucatnyi embert áldoznak fel – pontosan ezt jelenti. Hogyan is ne gondolhatnánk tehát a pápa által propagált és megfélemlített oltóanyagra, amelyet vitathatatlanul ártatlan magzatok emberáldozatával nyernek.
Ez a pusztulás egyháza, az emberi lények vesztének egyháza – miután alávetették magukat a pogány démonoknak, akik, ahogy a Szent Mihály arkangyalhoz szóló ima írja, “ad perditionem animarum pervagantur in mundo (lelkek vesztére körüljárnak a világban) “.

A keresztényekre nehéz idők várnak.

Roberto Dal Bosco

A magyar nyelvű fordítás forrása:
Katolikus pogányság. Az egyház útban az emberáldozat felé | Péter sziklája