3
1
2
Az orosz szekularizmus és a polkorrekt aposztázia diktatúrája Ami az Egyházban manapság történik, nem esetleges konjunktúra következménye, hanem a társadalomban tomboló anarchikus liberalizmus …több
Az orosz szekularizmus és a polkorrekt aposztázia diktatúrája
Ami az Egyházban manapság történik, nem esetleges konjunktúra következménye, hanem a társadalomban tomboló anarchikus liberalizmus lecsapódása.
[…]
A Szűzanya Fatima-i kérése és ígérete egyaránt Oroszország tévtanaiból történő megtérésére irányulnak, amelyeket a köztudat – miközben összemossa Oroszországot a Szovjetunióval – csupán közhelyekkel illet. Oroszország tévtanainak feltárását éppen azok „gyümölcsei” – a bolsevik, szovjet, kommunista, szocialista ármány – hatékony álcákként nehezítik. Mivel az 1917-es Fatima-i jelenések idején a bolsevikok még csak tervezték a Szovjetunió létrehozását, a Szűzanya csakis a cári Oroszországról szólhatott. A bolsevik forradalom folytatásaként 1922-ben létrejött Szovjetunió tehát csupán elterjesztője volt Oroszország korábban kialakult tévtanainak, amelyek feltárása alapfeltétel a Szűzanya közvetítésével Isten által adott Fatima-i iránymutatáshoz.
[…]
A „tévtanok”, amelyek a Föld végső határáig elterjedtek egyetlen gyűjtőfogalommal illethetőek: szekularizáció18. Az Egyháznak a világi hatalom alá rendelése Oroszországból terjedt el, amit neves orosz ortodox tekintélyek is antikrisztusi jelleggel illetnek. „Az Egyház és az állam szétválasztásának […] eszméje egy olyan törekvéssé növi ki magát, mely […] az Egyházat egyfajta lelki rezervátumba zárja […], és éppen ez megy most végbe a demokratikus államokban. Az erkölcsösségről vallott keresztény elképzeléseket először a politikából űzték ki, most pedig fokozatosan, de hajthatatlanul eltávolítják a társadalmi élet egyéb szféráiból is. […] Rettegett Iván csak leváltotta a neki nem tetsző püspököket, Alekszej Mihajlovics irányítani akarta az Egyházat, fia, Péter pedig egyik hivatalnokára bízta az Egyház irányítását. […] Péter nemcsak hogy nem gondolt az egyházi hatalommal való szimfóniára, hanem még a pátriárka megválasztását is eltörölte. Így Oroszországban a monarchia a nyugati típusú abszolutizmus útjára lépett. Az egyházi ügyek irányítására Péter egyházi személyekből Zsinatot hozott létre, […] élére hivatalnokot, a szinódus miniszteri hatáskörű vezetőjét állította, aki személyesen a cár hatalma alatt állt. […] Az Egyház irányításának ez a formája nemcsak egyszerűen idegen volt az orosz egyházi tudat számára, hanem ellentmondott az egész ezeréves egyházi kánonnak is. […] Péter tevékenységének sok vetülete nem kulturális forradalom volt, hanem egyazon kultúrán belüli antiviselkedés. […] Az egyházi és kolostori földek államosítására úgy tekintettek, mint az első lépés az Egyház gyengítésére, az állami ügyekre gyakorolt hatásának csökkentésére és mint a kolostorok és a szerzetesség elleni harc kezdetére. […] Konstantin császár a kereszténységet államvallássá kiáltotta ki (313-ban), […] az Egyháznak mint szervezetnek is meg kellett szerveznie magát. A két hatalom kölcsönös viszonyának egész története […] az államnak az a törekvése, hogy az Egyházat mint az intézmények egyikét olvassza magába. A modern államban az Egyház – mondja Dosztojevszkij Iván szavaival – «csak valamiféle sarkot foglal el, azt is felügyelet alatt».”19
18szekularizáció (a lat. saeculum, 'világ' szóból): 1. egyházi javak kisajátítása világi célokra. 2. általános elvilágiasodás. (Magyar Katolikus Lexikon)
19Tóth Szergej: Az Orosz Egyház és az orosz állam – Beszélgetés Lepahin Valerijjel – in: Aetas, 13. évf. (1998./1.)
A teljes összeállítás a feltöltött .pdf-ben olvasható.
A célirányos gondolkodást elősegítő néhány figyelemre méltó szempont:
1. A Szűzanya szól Oroszország tévtanairól, amikből meg kell térnie, aminek feltétele a pápa általi felajánlása a kért módon.
2. A Szűzanya kilátásba helyezi Oroszország felajánlásának elmulasztása esetére a tévtanainak elterjesztését.
3. A Szűzanya ha szól tévtanokról és megtérésről, nyilvánvaló, hogy a megtérést a tévtanokra kell értenie.
4. „Portugáliában a hitigazság mindig megmarad.” – ez bennfoglaltan vajon mit jelent még?
5. A fentiek összefüggésében: Oroszország vagy megtér tévtanaiból, vagy a tévtanai elterjesztésével más államok népei is eltévelyednek, de: Portugáliában a hitigazság mindig megmarad. Mit kell értenünk a hitigazság alatt, amelyre meg kellene térnie Oroszországnak, amit ennek híján más államok népei is elveszítenek?
Következtetés: ha itt a katolikusságról volna szó, a Szűzanya talán nem mondaná ki? Akkor mégis mi az a hitigazság amire Oroszországnak meg kellene térnie, ám mivel ez nem tér meg erre a hitigazságra, azt még a többi államok népei is elveszítik?!
Ami az Egyházban manapság történik, nem esetleges konjunktúra következménye, hanem a társadalomban tomboló anarchikus liberalizmus lecsapódása.
[…]
A Szűzanya Fatima-i kérése és ígérete egyaránt Oroszország tévtanaiból történő megtérésére irányulnak, amelyeket a köztudat – miközben összemossa Oroszországot a Szovjetunióval – csupán közhelyekkel illet. Oroszország tévtanainak feltárását éppen azok „gyümölcsei” – a bolsevik, szovjet, kommunista, szocialista ármány – hatékony álcákként nehezítik. Mivel az 1917-es Fatima-i jelenések idején a bolsevikok még csak tervezték a Szovjetunió létrehozását, a Szűzanya csakis a cári Oroszországról szólhatott. A bolsevik forradalom folytatásaként 1922-ben létrejött Szovjetunió tehát csupán elterjesztője volt Oroszország korábban kialakult tévtanainak, amelyek feltárása alapfeltétel a Szűzanya közvetítésével Isten által adott Fatima-i iránymutatáshoz.
[…]
A „tévtanok”, amelyek a Föld végső határáig elterjedtek egyetlen gyűjtőfogalommal illethetőek: szekularizáció18. Az Egyháznak a világi hatalom alá rendelése Oroszországból terjedt el, amit neves orosz ortodox tekintélyek is antikrisztusi jelleggel illetnek. „Az Egyház és az állam szétválasztásának […] eszméje egy olyan törekvéssé növi ki magát, mely […] az Egyházat egyfajta lelki rezervátumba zárja […], és éppen ez megy most végbe a demokratikus államokban. Az erkölcsösségről vallott keresztény elképzeléseket először a politikából űzték ki, most pedig fokozatosan, de hajthatatlanul eltávolítják a társadalmi élet egyéb szféráiból is. […] Rettegett Iván csak leváltotta a neki nem tetsző püspököket, Alekszej Mihajlovics irányítani akarta az Egyházat, fia, Péter pedig egyik hivatalnokára bízta az Egyház irányítását. […] Péter nemcsak hogy nem gondolt az egyházi hatalommal való szimfóniára, hanem még a pátriárka megválasztását is eltörölte. Így Oroszországban a monarchia a nyugati típusú abszolutizmus útjára lépett. Az egyházi ügyek irányítására Péter egyházi személyekből Zsinatot hozott létre, […] élére hivatalnokot, a szinódus miniszteri hatáskörű vezetőjét állította, aki személyesen a cár hatalma alatt állt. […] Az Egyház irányításának ez a formája nemcsak egyszerűen idegen volt az orosz egyházi tudat számára, hanem ellentmondott az egész ezeréves egyházi kánonnak is. […] Péter tevékenységének sok vetülete nem kulturális forradalom volt, hanem egyazon kultúrán belüli antiviselkedés. […] Az egyházi és kolostori földek államosítására úgy tekintettek, mint az első lépés az Egyház gyengítésére, az állami ügyekre gyakorolt hatásának csökkentésére és mint a kolostorok és a szerzetesség elleni harc kezdetére. […] Konstantin császár a kereszténységet államvallássá kiáltotta ki (313-ban), […] az Egyháznak mint szervezetnek is meg kellett szerveznie magát. A két hatalom kölcsönös viszonyának egész története […] az államnak az a törekvése, hogy az Egyházat mint az intézmények egyikét olvassza magába. A modern államban az Egyház – mondja Dosztojevszkij Iván szavaival – «csak valamiféle sarkot foglal el, azt is felügyelet alatt».”19
18szekularizáció (a lat. saeculum, 'világ' szóból): 1. egyházi javak kisajátítása világi célokra. 2. általános elvilágiasodás. (Magyar Katolikus Lexikon)
19Tóth Szergej: Az Orosz Egyház és az orosz állam – Beszélgetés Lepahin Valerijjel – in: Aetas, 13. évf. (1998./1.)
A teljes összeállítás a feltöltött .pdf-ben olvasható.
A célirányos gondolkodást elősegítő néhány figyelemre méltó szempont:
1. A Szűzanya szól Oroszország tévtanairól, amikből meg kell térnie, aminek feltétele a pápa általi felajánlása a kért módon.
2. A Szűzanya kilátásba helyezi Oroszország felajánlásának elmulasztása esetére a tévtanainak elterjesztését.
3. A Szűzanya ha szól tévtanokról és megtérésről, nyilvánvaló, hogy a megtérést a tévtanokra kell értenie.
4. „Portugáliában a hitigazság mindig megmarad.” – ez bennfoglaltan vajon mit jelent még?
5. A fentiek összefüggésében: Oroszország vagy megtér tévtanaiból, vagy a tévtanai elterjesztésével más államok népei is eltévelyednek, de: Portugáliában a hitigazság mindig megmarad. Mit kell értenünk a hitigazság alatt, amelyre meg kellene térnie Oroszországnak, amit ennek híján más államok népei is elveszítenek?
Következtetés: ha itt a katolikusságról volna szó, a Szűzanya talán nem mondaná ki? Akkor mégis mi az a hitigazság amire Oroszországnak meg kellene térnie, ám mivel ez nem tér meg erre a hitigazságra, azt még a többi államok népei is elveszítik?!