A REMÉNY GYERMEKE
üres bölcsőt ringat
a sápadt hold fénye
nem jött meg az áldás
nem született gyermek
a Pár életében
elfáradt az ima
és ernyedten lógnak
a felemelt kezek
elfáradt a hitnek
áldást hozó szava
a dicsérő ima
életadó hála
sápadt fénylő szemük
üres bölcsőt látja
régóta várt Gyermek
így lesz lassan csendben
a Család bálványa
a bölcső látványa
lerombolja lassan
az ifjú Pár hitét
vala volt reményét
nem néznek reménnyel
a Megfeszítettre
az Élet Urára
Aki segíthetne
letette a holdfény
kezéből a bölcsőt
átadta a napnak
az ringassa tovább
és élessze újra
sápadtak lelkében
az elfáradt reményt
hozza el a fénye
régóta várt áldást
hit által született
reménynek Gyermekét
ifjú Pár örömét
fölkelt a trónjáról
a napba öltözött
csodálatos Anya
remény Édesanyja
magára öltötte
reménynek palástját
megáldotta vele
az ifjú pár hitét
és minden imáját
érezték az áldást
felfakadt szívükben
újra a szent remény
újra kezdték imát
együtt adtak hálát
felemelt kezekkel
dicsérte a Család
remény Édesanyját
alig egy év múlva
megszületett Gyermek
akit régóta várt
bölcsőjébe Család
ragyogott a holdnak
újra kerek arca
boldogan ringatta
hold ragyogó fénye
a remény Gyermekét
ki édesen aludt
saját bölcsőjében
miután megkapta
első anyatejét
hála és köszönet
a remény Anyjának
hallotta imáját
Ő az ifjú párnak
megáldotta őket
és így született meg
a remény Gyermeke
boldogan ringatja
bölcsőben babáját
a boldog Házaspár
köszönet jár érte
az élet Urának
a remény Anyjának
most és mindörökre!