KESERÉDES.

KESERÉDES
lángra gyullad a hajnal
térdel minden angyal
látom és hallom a rétet
készülnek már a méhek
hordják a sírba a mézet
sírva öntik az illatos lépet
gyászolnak a temetésére
hordja a vizet a gonosz kobold
készül immár a halotti tor
a hóhér mossa mind a két kezét
segédje feni élesre a kést
lángra gyullad a szomorú hajnal
méhek szállnak és sírnak és rínak
ott zümmögnek Jézus teste körül
zümmögő daluknak Jézus nagyon örül
Jézus sebeit viasszal kenik
mindezt boldogan hálásan teszik
remeg az ÚR megkínzott teste
közeledik immár fényes hazatérte
feketén zümmögnek a fekete méhek
illan agyászban szépsége a rétnek
megszakad az ÚRban a lép és a lét
a mennyben az ÚR a trónusra lép
méhek felhője veszi Őt körül
édes sebeinek sok kis angyal örül
csókolják sebeit csókolják a kezeit
és az édes lépet angyalok viszik
lépésben a földre
mert ettől a mennyei édességtől
gyorsan gyógyul az emberek lelke
ebbe hal bele a gonosz minden műve
szép halála lett a koboldnak
mézbe fulladt bele a gonosz terve
mézben újul meg az ember lelke
mézben újul meg az ember élte
ezért nem keserű soha a megtérés
mindig gyógyszer nekünk ez az édesség
e kehely az Úrnak volt keserű
nekünk ebben adatik minden élet erő és derű!