MEGHALT AZ IGAZSÁG
hallgat a Mester nagy Pilátus előtt
hallja a kérdést hallja a kérdezőt
semmibe se veszi a kérdést szegezőt
sajnálja a Mester a Vele elnézőt
mert látja hogy szíve lám félve megremeg
mert álma volt az este a szép jó nejének
és azt üzente reggel hogy, ne bántsa a Mestert
mert szent a Próféta és minden szép szava
lám teljesen tiszta és teljesen igaz
forog a lelkében az asszonya szava
morog a fülében a morgoncnak hangja
hallja a népet aki azt kiáltja
hogy keresztre véle keresztre véle
nem tud mit kezdeni a népe szívével
mossa a kezeit és nem tud dönteni
a lelke felborul elméje eltorzul
enged a nyomásnak a kobold szavának
és halálra adja azt Aki ártatlan
korbács üti hátát a bolond koronáz
a főpap dicséri nagy hangon Adonájt
elviszik a Mestert engedik a rablót
lám a kéz kezet mos vigyorog a gyilkos
Pilátus előtt hallgat az Igazság
az asszonya csendben siratja az urát
Pilátus szívében meghalt az igazság!