A konzervatívoknak keményebben kell fellépniük az obszcén LMBT ’büszkeség’ felvonulások ellen
Számos oka van annak, hogy a hívő és józan gondolkodású emberek elutasítsák a részvételt a „büszkeség” hónapjában, de ahelyett, hogy egyszerűen csak szokásos válaszokat adnánk, úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, ahol a konzervatívoknak támadásba kellene lendülniük. Ezeknek a bujasági karneváloknak végül is nagyon kevés közük van ahhoz, hogy mi a véleményük a házasságról vagy az LMBT napirend más aspektusairól, és minden olyanhoz, hogy ízlésesnek vagy helyénvalónak tartjuk-e a szexuális exhibicionizmust, amit bemutatnak.
Gyakran eszembe jut egy 2001-ben a The Onion-ban megjelent fanyar szatirikus rovat - amit ma már sosem publikálnának ilyen címmel – „Gay-Pride Parade Sets Mainstream Acceptance of Gays Back 50 Years Back” (A meleg Büszkeség felvonulás 50 évvel vetette vissza a melegek mainstream általi elfogadását):
A melegek és leszbikusok általános elfogadása, az előítéletek és a diszkrimináció elleni, több évtizedes küzdelemmel kivívott polgárjogi győzelmet legalább 50 évvel vetette vissza szombaton a Los Angeles-i Meleg Büszkeség Parádé évenkénti felvonulása.
Az élet győz!
„Mindig azt hittem, hogy a melegek normális emberek, olyanok, mint te meg én, és hogy a homoszexuálisok hedonista, szexmániás deviánsok sztereotípiája csak egy romboló mítosz” - mondta a 41 éves Hannah Jarrett, négygyermekes anya, aki megdöbbent a 17 napbarnított és olajozott fiú látványától, akik a lüktető techno ritmusra, pántos nadrágszíjban, egy hatalmas fallosz alakú úszógumikon cikáznak. „Ó, fiúk, mekkorát tévedtem”.
A Los Angeles-i Melegek, Leszbikusok, Biszexuálisok, Transzvesztiták és Transzneműek Szövetsége (LAGALABATATA) által szervezett felvonulás célja "az elfogadás, a tolerancia és az egyenlőség előmozdítása volt a város meleg közössége érdekében". Ennek azonban épp az ellenkezője valósult meg, mivel az esemény megerősítette a nem meleg nézők ezreinek legrosszabb félelmeit, bebetonozva a fejükben a meleg életről alkotott züllött és torz képet, amely egyenesen a legvadabb jobboldali gyűlöletkeltő irodalomból származik.
Bárcsak az anyák és apák még mindig annyira elborzadnának, mint a fiktív Hannah. Sajnos rengeteg szülő viszi el gyermekeit a „büszkeség” felvonulásokra, ahol - ahogyan azt már többször is részleteztem ezen a helyen, meztelen felnőtteket látnak - amit olyanok védelmeznek, mint a kanadai állami műsorszolgáltató, a CBC és az olyan mainstream újságok, mint a Washington Post.
Amikor azonban politikusokat és közösségi vezetőket arra kényszerítenek, hogy hűséget fogadjanak a „büszkeség” zászlajának, akkor keményen vissza kell vágniuk. Hogyan védhet meg például Justin Trudeau, vagy John Tory, vagy a liberális kabinet bármelyik betanított fókája egy olyan felvonulást, melyen egy teljesen meztelen, Tapsi Hapsi maszkot viselő férfi ugrál el a gyerekek mellett a torontói Pride-felvonuláson, a nemi szervét rázva? Ez az a felvonulás, melyen a politikusoktól megkövetelik, hogy részt vegyenek. Miért nem ítélik el vagy szólnak fel az ilyen viselkedés ellen?
Bárkinek, aki ellenzi, hogy a gyerekek meztelen felnőtt férfiaknak vagy explicit szexuális megnyilvánulásoknak legyenek kitéve, nyilvánosan el kellene ítélnie a „büszkeség” felvonulást - a szervezőknek, a résztvevőknek, azoknak a médiában, akik nyíltan védelmezik a kisgyerekeket attól, hogy nemi szervüket lóbáló férfiakat lássanak – mindenkinek.
Nem kellene védekező álláspontra helyezkednünk, amikor aktivisták és politikusok nyilvánosan teszik azt, amiért a magánéletben letartóztatnánk őket. Legközelebb, amikor Trudeau azzal vádolja politikai ellenfeleit, hogy nem kellőképpen hajtanak fejet a „büszkeség” mozgalom előtt, ezt a kérdést kellene neki feltenni: „Miniszterelnök úr, miért támogatja és pártfogolja azokat az eseményeket, ahol a gyerekek felnőttek meztelenkedésének vannak kitéve?”
És ezt a kérdést kell feltenni minden egyes alkalommal, amikor bármelyik progresszív személy előhozza a „büszkeséget” – mindaddig, amíg választ nem kapunk.
Eredeti cikk angol nyelven
