1
2
Szeretetláng Lelki Napló, 1963. március 24. szeretetlang.hu/…m/leiras/szeretetlang erem.gif 1963. március 24. (II/91.-180.) Azt hittem, hogy ma az Úr Jézus panaszkodni fog. A Vele s Benne idôzô …több
Szeretetláng Lelki Napló, 1963. március 24.
szeretetlang.hu/…m/leiras/szeretetlang erem.gif
1963. március 24.
(II/91.-180.)
Azt hittem, hogy ma az Úr Jézus panaszkodni fog. A Vele s Benne idôzô gondolataimban is még az elôzô napi szentgyónásom alatt történt nagy megaláztatás és rideg visszautasítás zavart állandóan.
„Erzsébet!” Lelkem megremegett. A megszólítás különös volt nekem. Az Úr Jézus azt kérdezte: „Hiszel-e Bennem? Hiszed-e, hogy Én és Édesanyánk igazoltunk téged az Ô kármelita fiánál? Mondd, hiszed-e?” Lelkemben a választ azonnal megadtam. „Imádott Jézusom, Te tudod legjobban, milyen az én hitem.” Ô újra kérdezett: „És mondd, bízol-e Bennem? Hiszed-e és bízol-e abban, hogy a rendeltetésben, melyre kiválasztottunk, helyt tudsz állni? Megkérdezlek újra: Vállalod-e a sok megaláztatást és szenvedést, mellyel helyt kell állnod rendeltetésed érvényre jutásában? Tudod-e, hogy azok a szenvedések, melyeket eddig kaptál, csak elôkészítôi voltak annak a nagy célnak, melyet el kell érned? Eszköz vagy kezünkben. Akarsz-e továbbra is eszköz maradni? Fel akarsz-e jönni velem a Kálvária hegyére? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed. Az Ô Szívének Szeretetlángja, melyet általad kíván kigyújtani a Földön, teljes önátadást kíván tôled. Ne adj most rögtön választ erre, vonulj el magadban, és készülj fel a nagy üggyel kapcsolatos válaszra.”
(II/92.-181.)
Otthon a délelôtt folyamán is folytatta a beszélgetést:
„Látom gondolataidat, mennyire megrendített az, hogy nem hisznek ôszinte szavaidnak, melyek pedig Tôlem valók. Figyelem azt, hogy az elsô nagy szenvedést, mely mint elsô fôpróbája a szenvedések kezdetének, mennyire fogadod erôs lélekkel.
Ez a világraszóló kegyelmi ügy és idô, melyet általad akarunk elindítani, nem indulhat el agyaglábakon. Kemény, edzett, acélos lélekkel lehet csak elindítani.” S közben, míg ezeket mondta, lelkembe kegyelmeinek hatalmas áradata tört be. Az Úr Jézus megkérdezte, értem-e ezt? Ô felvilágosító szavaiban a Szentlélek Úristen, az Erôsség Lelkének csodatevô kegyelmét árasztotta rám, és a Szentlélek Isten csodálatos fényessége megvilágította elmémet. A hit és a bizalom csodálatos erejû kegyelmét adta most nekem – mondta az Úr Jézus. Mert e kettô nélkül semmi erény sem gyökeresedik meg bensômben, sem nekem, sem mások lelkében. Ez alappillére annak a nagy szent ügynek, melyet csakis így lehet megindítani.
„Elmélkedd át szavaim fontosságát, mert ez, ami most veled történt, a hit legelsô mozdulata volt lelkedben. S ha már kezdetben megakadsz az elsô nehézségekben, hogy leszel képes magasabb célok elérésére? Most a kegyelmek bôségében az elsô lépés próbatétele után látom erôlködésedet. Látom, azon akadtál meg, hogy a szent életû személy oly messzemenô visszautasítást tanúsított. Amiatt ne aggódj, hogy nincs lelki vezetôd. Mondd, miért teszed ezt? Én vezetlek téged, és ha aggódsz, azt kell hinnem, hogy nem vagy Velem megelégedve.”
E szavak hallatára lelkemben összeroskadtam. Én, bûnös, méltatlan semmi! „Imádott Jézusom! Mit teszel velem? Hogy alázkodjam meg Elôtted, mennyire bánjam bûneimet, melyekkel megbántottalak, és Te irgalmaddal újra és újra magadhoz emelsz?!”
(II/93.-181.)
Most, hogy e sorokat írom, amiket az Úr Jézus velem közölt, éppen a magányba vonultam. Az Úr Jézus kért erre, hogy mielôtt választ adok, vonuljak magányba, s így felkészülve adjak választ. Ez a nagy szent ügy állandóan lefoglalja minden erômet és minden gondolatomat. A Szûzanya teljes önátadást kíván, hogy az Ô ügye legyen nekem a legfontosabb és egyedüli életcélom. Nehéz szavak ezek, melyeket csakis a megvilágosító Szentlélek Úristen, az Erôsség és Bátorság Lelke által tudok továbbvinni. Az Erôsség Lelke az, amely által elszánt lettem mindenre. A lelki magányban az Úr Jézus valóságos megbeszélést tartott, és arra kért, hogy ezt, amit most leíratott velem, sürgôsen vigyem el a püspök atyához.
(II/94.-182.)
El is vittem. Mivel a püspök atya, akinek elvittem, már meghalt, most a másiknak kellett átadni, de ô nem válaszolt rá.
„A melléd rendelt személyre nagy munka vár. Ô lesz arra hivatva, hogy Szeretetlángom kigyúlásának kegyelmi kiáradását hírül vigye társainak, és elindítsa a kegyelmi megmozdulást. Erôt Mi adunk ehhez.” S közben sokat beszélt nekem a kegyelmi idôrôl és a Szeretet Lelkérôl. Ez szinte olyan lesz, mint az elsô Pünkösd, mely elárasztja a Szeretet Lelkével, a Szentlélek erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szûzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. Ebben a munkában a Szentlélek Leányainak kell jelentôs részt vállalniuk. Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szûz Szeretetlángja által a hitbôl fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szûzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. Ezek nagyon fontosak!
(II/95.-182.)
A püspök atya ebben az idôszakban a hozzánk közel esô faluban bérmált. Én átutaztam oda, és megkértem a titkárát (H.), hogy lenne szíves a püspök atyát megkérdezni, volna-e alkalom arra, hogy beszélhessek vele, (s ha igen), hol és mikor. Míg a válaszra vártam, igen nagy szorongás vett erôt rajtam. Alig tudtam elhinni, hogy a püspök atya egyáltalán szóba áll velem, és kértem a Szûzanyát, ha ez annyira sürgôs, indítsa erre a cselekvésre a püspök atyát.
Az ünnepi ebéd befejeztével a püspök atya, mielôtt az autóba szállt, néhány szót váltott velem, de csak ott az utcán adtam elô neki kérésemet. Legnagyobb meglepetésemre ô azt válaszolta, (hogy) szerdán reggel tíz órakor menjek le hozzá Fehérvárra, ott fogad a püspöki palotában. Azt sem tudtam, hová legyek a meglepetéstôl. Ez az intézkedés igazán gyors volt, és egyben arra is bizonyíték, hogy a Szûzanyának sürgôs az ügye, s ezt Ô intézte el ilyen gyorsan. Délelôtt tíz órakor várt a püspök atya. A beszélgetés egy óra hosszat tartott, csak mi ketten voltunk. Én átadtam az elôre leírt írást, mondtam, hogy ez az Úr Jézus és a Szûzanya kérése, közlése.
Közben eszembe jutott, hogy amikor elôször ott jártam nála, milyen nagy elôkészülettel indultam el, és nem is egyedül, hanem a mellém rendelt nôvérrel. S amint a vonaton utaztam, az Úr Jézus akkor is beszélgetett velem, és többek között azt mondta: „Lesz idô, mikor elhagyatva, egymagadban fogsz eljárni a szent ügyben.” Ezt én akkor rögtön meg is mondtam a mellém rendelt nôvérnek, és most ez is bebizonyosodott. Minket is meglepett ez a hitelesség, mely a Szûzanya bizonyítéka.
Forrás: szeretetlang.hu/…talom/leiras/masodik_fuzet.pdf
szeretetlang.hu/…m/leiras/szeretetlang erem.gif
1963. március 24.
(II/91.-180.)
Azt hittem, hogy ma az Úr Jézus panaszkodni fog. A Vele s Benne idôzô gondolataimban is még az elôzô napi szentgyónásom alatt történt nagy megaláztatás és rideg visszautasítás zavart állandóan.
„Erzsébet!” Lelkem megremegett. A megszólítás különös volt nekem. Az Úr Jézus azt kérdezte: „Hiszel-e Bennem? Hiszed-e, hogy Én és Édesanyánk igazoltunk téged az Ô kármelita fiánál? Mondd, hiszed-e?” Lelkemben a választ azonnal megadtam. „Imádott Jézusom, Te tudod legjobban, milyen az én hitem.” Ô újra kérdezett: „És mondd, bízol-e Bennem? Hiszed-e és bízol-e abban, hogy a rendeltetésben, melyre kiválasztottunk, helyt tudsz állni? Megkérdezlek újra: Vállalod-e a sok megaláztatást és szenvedést, mellyel helyt kell állnod rendeltetésed érvényre jutásában? Tudod-e, hogy azok a szenvedések, melyeket eddig kaptál, csak elôkészítôi voltak annak a nagy célnak, melyet el kell érned? Eszköz vagy kezünkben. Akarsz-e továbbra is eszköz maradni? Fel akarsz-e jönni velem a Kálvária hegyére? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed. Az Ô Szívének Szeretetlángja, melyet általad kíván kigyújtani a Földön, teljes önátadást kíván tôled. Ne adj most rögtön választ erre, vonulj el magadban, és készülj fel a nagy üggyel kapcsolatos válaszra.”
(II/92.-181.)
Otthon a délelôtt folyamán is folytatta a beszélgetést:
„Látom gondolataidat, mennyire megrendített az, hogy nem hisznek ôszinte szavaidnak, melyek pedig Tôlem valók. Figyelem azt, hogy az elsô nagy szenvedést, mely mint elsô fôpróbája a szenvedések kezdetének, mennyire fogadod erôs lélekkel.
Ez a világraszóló kegyelmi ügy és idô, melyet általad akarunk elindítani, nem indulhat el agyaglábakon. Kemény, edzett, acélos lélekkel lehet csak elindítani.” S közben, míg ezeket mondta, lelkembe kegyelmeinek hatalmas áradata tört be. Az Úr Jézus megkérdezte, értem-e ezt? Ô felvilágosító szavaiban a Szentlélek Úristen, az Erôsség Lelkének csodatevô kegyelmét árasztotta rám, és a Szentlélek Isten csodálatos fényessége megvilágította elmémet. A hit és a bizalom csodálatos erejû kegyelmét adta most nekem – mondta az Úr Jézus. Mert e kettô nélkül semmi erény sem gyökeresedik meg bensômben, sem nekem, sem mások lelkében. Ez alappillére annak a nagy szent ügynek, melyet csakis így lehet megindítani.
„Elmélkedd át szavaim fontosságát, mert ez, ami most veled történt, a hit legelsô mozdulata volt lelkedben. S ha már kezdetben megakadsz az elsô nehézségekben, hogy leszel képes magasabb célok elérésére? Most a kegyelmek bôségében az elsô lépés próbatétele után látom erôlködésedet. Látom, azon akadtál meg, hogy a szent életû személy oly messzemenô visszautasítást tanúsított. Amiatt ne aggódj, hogy nincs lelki vezetôd. Mondd, miért teszed ezt? Én vezetlek téged, és ha aggódsz, azt kell hinnem, hogy nem vagy Velem megelégedve.”
E szavak hallatára lelkemben összeroskadtam. Én, bûnös, méltatlan semmi! „Imádott Jézusom! Mit teszel velem? Hogy alázkodjam meg Elôtted, mennyire bánjam bûneimet, melyekkel megbántottalak, és Te irgalmaddal újra és újra magadhoz emelsz?!”
(II/93.-181.)
Most, hogy e sorokat írom, amiket az Úr Jézus velem közölt, éppen a magányba vonultam. Az Úr Jézus kért erre, hogy mielôtt választ adok, vonuljak magányba, s így felkészülve adjak választ. Ez a nagy szent ügy állandóan lefoglalja minden erômet és minden gondolatomat. A Szûzanya teljes önátadást kíván, hogy az Ô ügye legyen nekem a legfontosabb és egyedüli életcélom. Nehéz szavak ezek, melyeket csakis a megvilágosító Szentlélek Úristen, az Erôsség és Bátorság Lelke által tudok továbbvinni. Az Erôsség Lelke az, amely által elszánt lettem mindenre. A lelki magányban az Úr Jézus valóságos megbeszélést tartott, és arra kért, hogy ezt, amit most leíratott velem, sürgôsen vigyem el a püspök atyához.
(II/94.-182.)
El is vittem. Mivel a püspök atya, akinek elvittem, már meghalt, most a másiknak kellett átadni, de ô nem válaszolt rá.
„A melléd rendelt személyre nagy munka vár. Ô lesz arra hivatva, hogy Szeretetlángom kigyúlásának kegyelmi kiáradását hírül vigye társainak, és elindítsa a kegyelmi megmozdulást. Erôt Mi adunk ehhez.” S közben sokat beszélt nekem a kegyelmi idôrôl és a Szeretet Lelkérôl. Ez szinte olyan lesz, mint az elsô Pünkösd, mely elárasztja a Szeretet Lelkével, a Szentlélek erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szûzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. Ebben a munkában a Szentlélek Leányainak kell jelentôs részt vállalniuk. Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szûz Szeretetlángja által a hitbôl fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szûzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. Ezek nagyon fontosak!
(II/95.-182.)
A püspök atya ebben az idôszakban a hozzánk közel esô faluban bérmált. Én átutaztam oda, és megkértem a titkárát (H.), hogy lenne szíves a püspök atyát megkérdezni, volna-e alkalom arra, hogy beszélhessek vele, (s ha igen), hol és mikor. Míg a válaszra vártam, igen nagy szorongás vett erôt rajtam. Alig tudtam elhinni, hogy a püspök atya egyáltalán szóba áll velem, és kértem a Szûzanyát, ha ez annyira sürgôs, indítsa erre a cselekvésre a püspök atyát.
Az ünnepi ebéd befejeztével a püspök atya, mielôtt az autóba szállt, néhány szót váltott velem, de csak ott az utcán adtam elô neki kérésemet. Legnagyobb meglepetésemre ô azt válaszolta, (hogy) szerdán reggel tíz órakor menjek le hozzá Fehérvárra, ott fogad a püspöki palotában. Azt sem tudtam, hová legyek a meglepetéstôl. Ez az intézkedés igazán gyors volt, és egyben arra is bizonyíték, hogy a Szûzanyának sürgôs az ügye, s ezt Ô intézte el ilyen gyorsan. Délelôtt tíz órakor várt a püspök atya. A beszélgetés egy óra hosszat tartott, csak mi ketten voltunk. Én átadtam az elôre leírt írást, mondtam, hogy ez az Úr Jézus és a Szûzanya kérése, közlése.
Közben eszembe jutott, hogy amikor elôször ott jártam nála, milyen nagy elôkészülettel indultam el, és nem is egyedül, hanem a mellém rendelt nôvérrel. S amint a vonaton utaztam, az Úr Jézus akkor is beszélgetett velem, és többek között azt mondta: „Lesz idô, mikor elhagyatva, egymagadban fogsz eljárni a szent ügyben.” Ezt én akkor rögtön meg is mondtam a mellém rendelt nôvérnek, és most ez is bebizonyosodott. Minket is meglepett ez a hitelesség, mely a Szûzanya bizonyítéka.
Forrás: szeretetlang.hu/…talom/leiras/masodik_fuzet.pdf