Február 4. Corsini Szent András püspök és hitvalló - életpéldája fontos tanulsággal szolgál

Hagyományosan február 4-én emlékezik az Egyház a XIV. századi Itália hitvalló püspökére, Corsini Szent Andrásra.

Így ír róla egy régi misszále:

Előkelő firenzei család sarja; először kármelita, majd Fiesole püspöke lett.
A szigorú vezeklés példaképe, a bűnbánati zsoltárokat naponként elimádkozta. Ezenkívül a felebaráti szeretetet gyakorolta. Különösen a tévelygők visszavezetésében volt kegyelemmel áldott.

A Szentek életéből pedig azt is megtudhatjuk, hogy szülei „sokáig magtalanok voltak”, de „a boldogságos Szüzet nagy ájtatossággal kérték” közbenjárónak ügyükben, és imáik meghallgatásra találtak.
András november 30-án született, így lett védőszentje Szent András apostol.
Serdülőkorában András tévútra tért, „szüléit nem becsülte, Isten házát pedig kerülte”. Édesanyja Szent Mónika példájára nem szűnt meg fohászkodni tévelygő fiáért, különösen a Szűzanya helyi kármelita templomban tisztelt „csodálatos képe előtt” s imái ismét célt értek: András magába szállt, megtért s úgy döntött, hogy a karmelhegyiek szerzetébe lép.

András életpéldája a Szűzanya tiszteletére, közbenjárásába vetett bizalomra tanít bennünket; valamint arra, hogy még a keresztényeknek is gyakran komoly megtérésre van szükségük.

Milyen szomorú, hogy „Ferenc pápa” a Mária-tiszteletet (is) megtagadó protestantizmust méltatja és ünnepli, a megtérésről pedig még a nem keresztényeket is szinte lebeszéli.