A NÉGY VADÁLLAT
ha kiárad a láva
a Vezúv gyomrából
erre a világra
Vezúv mindent lezúz
felperzsel a láva
nem marad utána
ahol járt a láva
csak a füst és parázs
sok tonnányi hamu
temetetlen holtak
szénné égett testek
és leégett házak
nem látott még világ
ilyen nagy pusztítást
megrendülten nézi
állat és az ember
Vezúv tombolását
halál aratását
menekülne állat
menekülne ember
ám a menekülés
most már lelhetetlen
menekülés útját
elzárta a láva
már körbezárt mindent
hegyet és a völgyet
Nápolynak az öblét
és a tengerszemet
már a helikopter
sem tud berepülni
a tűztenger fölé
a halál integet
jön egyre közelebb
a halálnak perce
kiáltanak szentek
az Igaz Istenhez
szép Szűz Máriához
mentsenek meg minket
megnyílik az égbolt
leszakad a mennybolt
szadadul terhétől
a fekete felhő
záporoz az eső
záporoz a hála
megmenekül Nápoly
sok millió ember
hálát ad Istennek
szívükből megtérnek
bánják bűneiket
mert ők ingerelték
haragra az Istent
ha megtértek volna
még jóval korábban
és hallgattak volna
az Isten Szavára
Vezúv nem tört volna
soha a világra
így pusztult el tudd meg
Szodoma s Gomorra
nem változott világ
látod azóta sem
most is fittyet hánynak
nézd a nagyon bátrak
az Isten Szavára
azért írtam versem
hogy emlékeztessem
és figyelmeztessem
őket ez esetre
mert ha nem térnek meg
az újabb pusztítás
bármikor és bárhol
tudd bekövetkezhet
akkor más késő lesz
felébred a vulkán
mindig éhes gyomra
mindenki retteg majd
úgy ahogy az Ige
ezt a nagy pusztulást
előre megmondta
feltámad a tenger
a tenger vizéből
előjön a sárkány
és a négy vadállat
kinek a homlokán
ott az angyal jele
mind megmenekül az
ám akik hódoltak
tíz szarvú sárkánynak
s nem viselték jelét
az Igaz Királynak
lesöpri farkával
lerántja magával
mindet a pokolba
nézd a négy vadállat!