"Mert éppenúgy kínálja áldását a vénkor, mint a boldog ifjúság: Ahogy sötétül alkonyat, ég csillagokkal megtelik, miket nem lát a nap." (Henry Wadsworth Longfellow)

Kezdő imádság

Istenem, a Te Fiad nem öregedett meg, így nem taníthat minket az öregedésről. Vagy mégis? Mit taníthat Jézus megváltó halála - korai halála - az előre haladott korról, egyedül létről, köszvényről, romló látásról, emelkedő árakról, alacsony nyugdíjról és a bizonytalanságok áradatáról, amelyek minden évben magasabbra csapnak fölöttünk? Annak ellenére, hogy Jézus nem öregedett meg, Jézus utolsó órái fontos és megrendítő tanulsággal szolgálnak nekem.

Szenvedése és halála - melyekről ezekben a stációkban megemlékezünk - mindenek előtt arról beszél, hogy az élet teljességét nem annak hosszával, hanem intenzitásával és minőségével mérjük. Azért imádkozom most ezeket a stációkat, Istenem, mert hiszem, hogy Jézus meg fogja világosítani nekem, hogy mit jelent hittel és türelemmel, lelki energiával és igazi bölcsességgel, jókedvvel és nagylelkűséggel, optimizmussal és kitartó reménnyel megöregedni. Mint ahogy Ábrahám és Sára, Zakariás és Erzsébet példája mutatja, az öregség nemcsak a hanyatlás, hanem a beteljesülés és további küzdelmek kora is. Életem minden napjában Jézus kínszenvedéséből és halálából fogok vigaszt meríteni. Ámen.