"Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában." (1Kor 6.9-10). Ez a magyar nyelvű Káldi-Neovoulgáta fordításból való. Lehet, hogy Mattieu Jasseron atya olyan fordítást ismer, amelyből ez a vers hiányzik?

@Iowoa: Debrecenben 1 fénykereszt van, a Megtestesülés templom előtt. Nem tudom, melyik, az Egyház által hivatalosan elismert (hiteles, megbízható tehát valóban Istentől eredő, az igazi kinyilatkoztatáson alapuló) figyelmeztetésekre utalsz és milyen információkat kell ezek alapján megtalálni. Jó lenne, ha konkrét, bizonyítottan Istentől származó (tehát az igazi kinyilatkoztatás részét képező) tényeket és nem ködösítéseket említenél.
Ha ezt nem akarod vagy nem tudod, Istennek tetsző dolog a bölcs hallgatás...
És az is Istennek tetsző cselekedet, ha nem kényszerítesz senkit arra, hogy az Istentől kapott drága időt a homályos célzásaid megértésére fordítsa...

Simon Tamás László a legújabb magyar nyelvű Újszövetség-fordításban, Mt 13,6-ban ezt a kérést így fordítja: "és ne állíts minket próbatétel elé". Ezzel magyarázza döntését: "A peiraszmosz szót rendszerint kísértésnek fordítják. Néhányan úgy vélik, hogy a szó a végidők sorsdöntő próbatételére vonatkozik. Többen viszont úgy gondolják, hogy vitatható ez az értelmezés, ugyanis egyrészt hiányzik a peiraszmosz szó előtt a határozott névelő, másrészt e fogalom használata sem az Újszövetségben, sem a korabeli zsidó apokaliptikus irodalomban nem kapcsolódik az eszkatológiához, a világtörténelem végső eseményeinek a bemutatásához. Sőt több újszövetségi szöveghely (pl. Lk 8,13; 22,28; ApCsel 20,19; 1Kor 10,13; 1Tim 6,9; Jak 1,2; 1Pt 1,6), illetve korabeli zsidó imádság (pl. qumráni szövegek) a hétköznapok erőpróbát jelentő nehézségeit jelöli ezzel a szóval. A v. 13 elején található állítmány (mé eiszenenkész) mögött feltételezett arámi igealak kettős jelentéssel bír: ’ne vezess’, illetve ’ne engedd, hogy’. Úgy tűnik, hogy az evangélista számára nem jelentett ez a kettősség problémát (vö. Mt 4,1: „Akkor Jézust a Lélek a pusztába vezette, hogy megkísértse az ördög”). A Miatyánk fohásza tehát nem arra keresi a választ, hogy ki az oka a világban jelen lévő rossznak. Ahogy az imádság első kéréseiben is (Isten neve, országa, akarata) kirajzolódik, az imádkozó azért könyörög, aminek a megvalósulását önnön magatartásával is befolyásolni tudja. A félreértés elkerülése érdekében választottuk a fenti megoldást. A Jak 1,13-ban ez áll: „Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy »az Isten kísért engem«. Istent ugyanis nem kísértheti a gonosz, és ő maga sem kísért senkit” (lásd továbbá 1Kor 10,13). A Miatyánknak e nehezen értelmezhető kérése tehát azért fohászkodik, hogy Isten ne engedje, hogy az imádkozót erejét meghaladó próbatétel érje, illetve hogy ne hagyja magára erejét meghaladó megpróbáltatások között." (forrás: szentiras.hu/STL/Mt6)