Nagy Istenem, ha nézem a világot....
Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent „Legyen!” szavad,
Ha itt a földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! Uram, Igédben hogyha megtalállak, Ha látom ott kegyelmes tetteid, Választott néped amint egyre áldod, Türelmesen viselve bűneit. Szívem feléd ... Ha Jézust látom itt a földön járva, Alázatos, türelmes szolgaként, Látom, hogy áldást áraszt e világra, S kereszthalálra adja életét. Szívem feléd ... Ha földre nyom a búnak, gondnak terhe, Szegény szívem halálosan beteg, S hozzám hajol az Úrnak szent kegyelme, S lelkem az ő irgalma menti meg. Szívem feléd ...

Light the Candles - Angyalhangok.
Angyalhangok

Ó jöjj, ó jöjj Emmánuel...
Ó JÖJJ, Ó JÖJJ EL, BÖLCSESSÉG,
Ó EGYSZÜLÖTT, KIT ÁD AZ ÉG,
TE GYÖNGÉDSÉG ÉS ŐSERŐ:
AMIT TUDNUNK KELL, TÁRD ELŐ!
ELJŐ, ELJŐ EMMÁNUEL,
HOGY ÜDVÖZÜLJÖN IZRAEL!
Ó JÖJJ, Ó JÖJJ EL, ADONÁJ, KI CSERJELÁNGBÓL SZÓLALÁL, MAJD KŐBE VÉSTED TÍZ SZAVAD, JÖJJ TÁRT KAROKKAL JÓMAGAD! ELJŐ, ELJŐ EMMÁNUEL, HOGY ÜDVÖZÜLJÖN IZRAEL! Ó JÖJJ EL JESSZE VESSZEJE, RAB NEMZETEKNEK FÉNYJELE; HA SZÓLSZ, ELNÉMUL FÖLDI NAGY, JÖJJ, SZABADÍTÓNK CSAK TE VAGY!. ELJŐ, ELJŐ EMMÁNUEL, HOGY ÜDVÖZÜLJÖN IZRAEL! Ó DÁVID KULCSA, NYITNI KÉSZ, HA AJTÓT NYITSZ, NEM ZÁRJA KÉZ, HALÁL ÁRNYÉKA VESZ KÖRÜL, MIRAJTUNK IMMÁR KÖNYÖRÜLJ! ELJŐ, ELJŐ EMMÁNUEL, HOGY ÜDVÖZÜLJÖN IZRAEL! Ó JÖJJ, Ó JÖJJ EL, NAPKELET, MERT ÉJBEN JÁRUNK NÉLKÜLED; JÖJJ, IGAZ NAPUNK, HALLD IMÁNK ÉS FÉNYESSÉGED ÁRASZD RÁNK! ELJŐ, ELJŐ EMMÁNUEL, HOGY ÜDVÖZÜLJÖN IZRAEL! TE ÚR VAGY MINDEN NÉP FÖLÖTT, ÉS SZEGLETKŐ, MELY ÖSSZEKÖT, SÁRBÓL FORMÁLTAD HÍVEDET, MOST JÖJJ, FEJEZD BE MŰVEDET! ELJŐ, ELJŐ EMMÁNUEL, HOGY ÜDVÖZÜLJÖN IZRAEL!

Adventi éjszaka.
Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

A kis gyufaárus lány.
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. …több

Árpád-kori templomaink.
Ják, Lébény, Tihany és Zsámbék templomai.
Köszönet a film készítőjének.