Ez a gonosznak egy nagyon sikeres behatolási területe,nagyon nagy mértékben,és egyre jobban átszövi a világot.Nagy megosztottságot okoz.Pedig aki olvassa a Szentírást,tudhatja,hogy ez nem Isten terve ,ez mástól jön.Legyünk toleránsak?Fogadjuk el?Akkor,ha nem mondjuk ki,hogy ez rossz,cinkosok vagyunk.Mint keresztény is azt mondom,ez nem jó,nem Istentől való.Gyűlölni,megvetni nem szabad ezeket az embereket,viszont kell imádkozni a gyógyulásukért és szabadulásukért.Hogy lesz a fiatalokra nézve visszatartó ereje,ha senki nem mondja,hogy igenis ez nem jó így.

Kedves Anne!Nagyon örülök,a szavaidnak,mert az a vágyam,hogy életünkkel lámpás legyek más embereknek.Hazudnék,ha azt mondanám,könnyű vinni a keresztet,mégis örömmel teszem Jézusért. Ő pedig felemel és megerősít.Ezt szeretném ha többen észrevennék és amikor gondjaik vannak,bízzanak és ne féljenek.-Egy azonban biztos-egy ilyen életnek, mint a kisfiamé,igenis van értelme,bármit gondolnak is egyes büszke, törtető emberek.Ezért nem állt senkinek jogában eutanáziában gondolkodni,mint ahogy egyik esetben sem,senkivel kapcsolatban.-Az még ráadásul Isten ajándéka,hogy Ákos mosolya,vidámsága és szeretete valami csodálatos,sebeket gyógyít.(Egyébként én is úton-útfélen sok megerősítést kapok emberektől,ami szerintem nem más,mint Isten gondviselése.)

A megfogant életnek(ami szent és Isten akaratából történik),manapság nincs tisztelete sok ember részéről,és ez már hatalmas méreteket ölt.És legjobban nincs tisztelete az egészségügyi dolgozók részéről,és főleg azon életek iránt,akik hátrányos helyzetben vannak ,esendőbbek és segítségre szorulnak(idősek és súlyosabban betegek).-Azt hiszem,tömegesen történnek hasonló dolgok,még ha nem is kapnak ilyen nyilvánosságot.-14 éves gyermekem születése utáni napjait-heteit elmesélve,egy doktornő azt mondta,nem érti,miért nem részesítették elsősegélyben,amikor ez nem lett volna bonyolult,miután kórházban született...Ha csak nem akartak rajta eutanáziát végrehajtani.-És csakugyan,amikor követeltem,hogy rögtön tegyék mellém mint a többi gyermeket,bármi is van vele,mert ő az én gyermekem,nem mertek nemet mondani.Egy nővér utasításait követve hoztam vissza az életbe,az orvosok maguk is elcsodálkoztak,hogy ő mégis életképes.A baj az,hogy az ő döntésük és mulasztásuk miatt súlyos oxigénhiányt szenvedett.(Isten mellettünk volt,és mindezek ellenére most ott tartunk,amiben nem hitt egy orvos sem,és egy gyógytornász sem.Isten elé teszem a jövőnket is,szolgáljon mindez az Ő dicsőségére.)Dönthetnek az orvosok afelől,hogy valaki nem érdemel orvosi segítséget?

Én egyszer úgy éreztem,nagyon-nagyon szíven szúrt és megsebzett egy hozzám közel álló ember.Kínzott a gondolat,mennyiben az én hibám esetleg,hogy ő így viszonyul hozzám és a beteg gyermekemhez.Közbenjáró imakérés alkalmával a testvérem azt tanácsolta:nem imádkozhatnánk esetleg ebben az esetben azért,hogy megkapd a nyelvi imát?A közbenjáró testvér azt mondta az ima végeztével:és amit kértünk,meg is van.Akkor nem éreztem semmit,viszont otthon eszembe jutott,mit mondott a testvérem.Kipróbáltam-működött.De ez csak a kezdet volt....Másnap délelőtt mosolyogva jött felém a kisfiam.Elöntött a fájdalom,hogyan lehet nem szeretni ezt az ártatlan kis teremtést,hogyan képes valaki erre?Lebiggyedt a szám,hangosan zokogva feltört bennem a nyelvi ima,könnyek, és hömpölygött sokáig,5-10 percig-mint amikor egy kisgyermek elesik és ijedten hüppögve a szülőjéhez szalad vigaszért.Magam is meglepődtem,de jólesett,vigasztalást kaptam.-Ami még csodálatos,a 14 éves halmozottan sérült nem beszélő gyermekem szerintem érti,amikor nyelveken imádkozom-érdeklődve hallgatja és mosolyog.