I. 31. Hetvenedvasárnap - megmutatja kik lettek elsőkből utolsók (és leleplezi korunk "utolsóját")

A böjtbevezető vasárnapok (hetvened-, hatvanad- és ötvenedvasárnap) nevei arra utalnak, hogy közeledik a negyven napos nagyböjt. (E vasárnapokat régebbi hagyományok alapján a VI. században csatolták bevezetőként a nagyböjt elé.)

Evangéliumi szakaszaik:
Hetvenedvasárnap: Mt 20, 1-16
Hatvanadvasárnap: Lk 8, 4-15
Ötvenedvasárnap: Lk 18, 31-43

Egy régi misszáléban (1944) olvashatjuk:
A három evangélium elénk tárja nagyböjt meghívását, feladatát, célját. Az Úr meghívása hangzik Hetvenedvasárnapján, hogy menjünk az ő szőlőjébe dolgozni. Vagy kezdjünk el tavasszal újra dolgozni! A nagyböjt feladata lesz előkészíteni lelkünket, a mi szőlőskertünket a magvető számára, hogy az isteni magvető magja százszoros termést hozzon bennünk is.

E szakaszt ugyanakkor az Egyház hagyományosan a választott népre is alkalmazta, akiket előbb hívott el az Úr szőlőjének művelésére, és akik aztán irigykedve fogadták, hogy pünkösdöt követően a Lélek ugyanúgy kiáradt a pogányságból megtérőkre is; így „elsőkből utolsókká lettek” – ahogyan arra Leonard Goffiné is oktat bennünket híres művében (1687).
Vajon manapság hány „katolikus” templomban merik megemlíteni mindezt?

Manapság, amikor „Ferenc pápa” szerint keresztényként nem tekinthetjük más vallásúaknak a zsidókat. (Tehát szerinte Aquinói Szent Tamás nem volt keresztény? Ami biztos: kettejük közül egyikük nem az!)