Protestáns propaganda a katolikus püspöktől a karácsonyi interjúban?

1. kérdés: Nem írtam "győztesről". Győztese adott játékszabályok szerint játszott játéknak lehet. Nem világos, milyen játékra és játékszabályokra gondolsz e kérdésednél. Én a hagyományhűséget vizsgáltam. (Itt fontos, hogy nem az abszolút, a Szenthagyományhoz viszonyítva, hanem a saját hagyományokhoz való hűség szempontjából tekintve, mintegy külső szereplőként, mondjuk vallástalanként.) Ezen szemüvegen keresztül tekintve a kérdésre egyértelmű, hogy a protestáns püspök jobban őrzi saját hagyományait. (Ami annak tükrében különösen meglepő, hogy tudjuk jól, a protestánsok éppen a Hagyomány - és a Tanítóhivatal - elvetésével álltak elő, amikor kijelentették, hogy CSAK az Írás számít. Ezért számomra igen szomorú - immár katolikusként, saját nézőpontomból mondom -, ha azt kell látnom, hogy már a protestánsok is jobban őrzik a saját hagyományaikat, mint a katolikusok.) Hadd kérdezzek én is egyet. Olvastad a kapcsolódó cikket is? Annak fényében sem gondolod úgy, hogy egyedül Székely János lóg ki ebből a sorból?
2. kérdés: Nem mindegy, hogy kiket, hányszor, mikor, hol idéz egy katolikus püspök. És hogy mások dícsérete mellett megjelenik-e a saját hitünk gyümölcseinek bemutatása is. Ez az ünnepi interjú "a magyar vidék lapjában" jelent meg, előkelő helyen. Köztudott, hogy a magyar társadalmon belül még inkább a vidék az, amelyik hagyománytisztelő és inkább a nagyvárosokban nyert teret az önpusztító liberalizmus. Miért kell éppen ezt a nagyvárosi dekadens nihilbe belefulladó (és nem csak protestáns, hanem szabadkőműves) Ady Endrét népszerűsíteni nekik rögtön nyitásként? És nem különös, hogy utána csuklóból jön még egy protestáns példa, ilyen felmagasztaló körítéssel? Miközben a püspökatya egyházmegyéjében belül a wikipédia szerint a lakosság 78,4% katolikusnak van keresztelve. Még egy rosszul értelmezett udvariasság se írná elő ezt a fajta hízelkedést. Ide is kapcsolódik a kérdés, hogy olvastad-e a másik kapcsolódó cikket is. Ismered Ady katolikus-ellenességét?
3. kérdés: Nem világos, hogy protestánsok és szabadkőművesek (idézése, méltatása) megítélésének kérdésében miképpen gondolod bevonhatónak ezt a fajta kérdésfeltevést. Tudsz esetleg olyan, az Egyház által elfogadott magánkinyilatkoztatásról, ahol akár Jézus, akár Mária protestáns vagy szabadkőműves személyeket méltatott vagy akár csak idézgetett volna? Én nem tudok ilyenről. És a hitemből kiindulva tudom, hogy ilyen nem volt és nem lesz, mert nem is lehet. Megint csak hadd kérdezzek én is. Tisztában vagy a szabadkőművesek Egyház-ellenes tevékenységével? Tudod, hogy a fő céljuk (kimondottan) a Trón és az Oltár ledöntése volt (Ady korában)? Értesültél-e róla, hogy sajnos Magyarországra a szabadkőművesség különböző ágai közül épp a legszélsőségesebben hagyomány- és Egyházellenes francia vonulat tudott leginkább betörni és itt meggyökeresedni?
Hogyan tud egy ilyen társaság megítélése kapcsán szerepet játszani kérdésfeltevésed?

Nem világos, hogy ahol nincsenek szabályok, ott hogyan volna lehetséges győztest hirdetni. Kár, hogy az engem ebben kiigazítani szándékozó megjelzés egyetlen példát sem hoz fel minderre. Kérhetné(n)k egyet? Engem mindenesetre ez a megközelítés egyelőre leginkább a relativizmusra és a szubjektivizmusra emlékeztet. Nem kellenek közösen elfogadott - vagy jobb esetben Fentről kapott - szabályok, anélkül is lehetünk győztesek, ki-ki a maga feje után haladva? (A protestantizmus is valami ilyesfajta "okoskodás" mentén vetette el a Tanítóhivatalt és vezette be az Írás önálló értelmezését... Nemde?)
Ugyanakkor számomra továbbra is kérdés, mi célból boncolgatjuk e cikk alatt a "győztes" fogalmának különböző lehetséges értelmezését, miközben a cikk ilyesmiről nem szólt, e kifejezést nem használta...
Azt miért írod, hogy "Ha azt nem látod, hogy kisebb közösségekben a vezetők, pásztorok (püspökök) jobban tudnak kapcsolatot tartani az ővéivel, akkor az nagyon nagy baj."? Miből feltételezed, hogy nem látom? Nem írtam ilyet. Nem is volt szó itt ilyesmiről...
A szektás kérdés viszont jó és tulajdonképpen idekapcsolható. Nyilván több tényező együttes eredménye, ha egy szekta gyorsan vagy eredményesen terjeszkedik és is nem lehet mindet egy kalap alá venni. Pl. a Hit Gyülekezetét pár éve egyértelműen szektának gondoltam volna. Ma pedig kénytelen vagyok azzal szembesülni - bármilyen fájó is ezt nekem leírni -, hogy míg "Ferenc pápa" támogatja az abortuszt, a Hit Gyülekezetére e téren még egész jól lehet számítani társadalmi szinten (és talán genderügyben is - ahol "Ferenc pápára" szintén kevéssé). És itt már közel járunk az általános válaszhoz is. Szerintem alapvetően két összetevője lehet annak, ha egy szekta (ún. "kisegyház") sikeresen növekszik. 1.) Önazonosság. Habár tévednek, ők még (többnyire) valóban hisznek abban, amit a szájukkal vallanak, nem egymást dicsőítik, hanem a saját hitüket élik meg, azt hirdetik, annak a gyümölcseit mutatják fel és így magabiztosságot és erőt sugározva vonzóvá tudnak válni a keresők számára. 2.) Hűség. Sajnos - ahogyan a fenti példa is mutatja - meg kell állapítani, hogy egyes "kisegyházak" és "felekezetek" jelenleg hűségesebben őrzik a Szentírás tanításának egyes részeit, mint az ún. történelmi egyházak - sajnos most már (többnyire) ideértve a (látható) "katolikus" egyházat is...
Te nem így látod? Tudsz az általad pestisgyorsaságúan terjeszkedőnek érzékelt szekták közül akár csak egyet is említeni, amelyik egy másik szekta vagy felekezet jeles személyiségével kampányol, illetve azokat tekinti hivatkozási alapnak a sajátja helyett vagy előtt?
Ha nem tudsz, akkor viszont ez a példád nem épp azt húzza alá, amiről a cikk is szólt?...
A II. vatikáni zsinat kérdését pár sorban nem könnyű elintézni.
Ha követted, milyen videófelvételeket és egyéb tartalmakat tettem közzé itt, talán elhiszed, hogy nem lesz vita köztünk abban, hogy a zsinattal és főleg azzal, ami utána jött, komoly gondok vannak, súlyos válságba került azóta az egyház és bár nem ő volt a főkolompos, ebben nyilvánvalóan döntő felelősség hárul VI. Pálra is. Egyelőre elég ennyi ide? Amúgy könnyebb lenne válaszolnom a vonatkozó kérdésre ("azokkal mi van?"), ha ennél valamivel konkrétabb volna...
Mindenesetre remélem, hogy abban is meg tudunk egyezni, hogy nem lehet egy kalap alá venni mindent és mindenkit, ami és aki a II. vatikáni zsinat után jött az Egyház életében. Hiszen bár egy hatalmas lejtőn való fájdalmas és siralmas lecsúszás ez az elmúlt néhány évtized, azért volt, aki megpróbálta behúzni a kéziféket és megmenti a szakadékba zuhanás előtt az Egyházat: XVI. Benedek pápa. Nem így látod?
Végül egy újabb feltételezéssel élsz, miszerint én "csodálkoztam" Székely János nyilatkozatán. De ezt miből gondolod? Nem, sajnos már meg sem lepődhetünk ezeken a kijelentésein, megfogalmazásain. De azért figyelmeztethetünk az égbekiáltó hűtlenségre, nem? Vagy a II. vatikáni zsinattal ennyire szigorú vagy de ez az annál is sokkal durvább hitehagyás és megalázástatás, ami "Ferenc pápa" alatt jött az Egyházra - és nagyrészt az általa kinevezett püspökök révén terjed szét az Egyházban - az már nem zavar téged? Hogy jönne össze ez a kettő?
S legvégül: abban megint csak nem lesz vita kettőnk között, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia számos dolgot a katolikus névhez méltatlanul intéz az utóbbi évtizedekben. De hát azután, hogy VI. Pál így elbánt szentéletű Mindszenty József hercegprímásunkkal és emiatt le kellett paktálni itthon (is) a kommunistákkal, akik persze be is épültek az egyházba és azóta sem tudjuk, kik voltak a békepapok és hányból lett később püspök, ezen nincs is mit csodálkozni. (Ezen nincs mit "csodálkozni".)
Azonban ez a szomorú példa, amit ezzel kapcsolatban (teljes joggal) hozol már más lapra tartozik, nem alkalmas arra, hogy az egyes püspökök eltérő egyéni felelősségét firtassa mindebben - a cikk pedig itt valami ilyesmiről szólna.

Nézd, te több kérdést is feltettél nekem. Én mindegyikre igyekeztem legjobb tudásom szerint válaszolni (erőfeszítést nem sajnálva). Én is feltettem pár kérdést a válaszomban. Te egyikre sem válaszoltál, de egy rosszízű (engem kifigurázni szándékozó) megjegyzést azért idebiggyesztettél.
Most én törekszem rá, hogy meglássam ebben a keresztény hozzáállást, igyekszem én, csak hát egyelőre nehezen megy...
De, hogy kicsit érdemben is válaszoljak: szerintem a helyzet épp fordított. Úgy tűnik, hogy te nem értettél meg engem. (Ezért kérdeztem, hogy olvastad-e a másik kapcsolódó cikket és ezért sajnálom, hogy nem méltattál válaszra e tárgyban - se...) Ugyanis a kapcsolódó (azóta újabb példával kiegészített) cikk épp arra mutat rá, hogy én *nem* a protestáns püspököt akarom "győztesnek" kihozni, hanem inkább arra döbbenek rá e példák révén (és ezt mutatom be a nagyérdeműnek is), hogy egyedül Székely János lóg ki ebből a sorból (a négy, nem egy felekezethez tartozó egyházi személy közül).
Tehát az én olvasatomban nem egyvalaki (pl. a protestáns püspök a "győztes"), hanem sokkal inkább vesztesek vannak: azok a hívek, akik vakon követnek egy ilyen pásztort (?) - talán inkább: bérest.
No, én őket sajnálom és őmiattuk érzem méltatlannak és fájónak a látható egyház jelen helyzetét.
Ha esetleg mégis kedvet kapsz az értelmes párbeszédhez, esetleg a mókásnak szánt puszta vádon túl érvekkel is alátámaszthatnád, miért vagy ennyire biztos benne, hogy én nem értettelek...
ui.: Látod, én pl. máris teljesítettem kérésedet, nem emlegettem semmilyen erdőt. Hátha ezúttal bejön az általam korábban is remélt kölcsönösség és én is kérhetek egyet: értelmes párbeszédet.