Január 26. Szent Polikárp püspök és vértanú – és az egyetlen igazán fontos kérdés

Hagyományosan január 26-án emlékezik meg az Egyház Szent Polikárp püspökről és vártanúról.

Így ír róla egy II. vatikáni zsinat előtti Misszále (1944-ből):

Polikárp Szent János evangélista tanítványa volt és ő tette püspökké Szmirnában. 86 éves volt, mikor vértanúhalált halt 159-ben. A haláláról szóló írás a vértanúk legrégibb okmánya. Ebben mondják az első keresztények: «Csontjai értékesebbek a drágakőnél.» Sírjánál kezdették vértanúságának napját «születésnapjaként» megünnepelni. Az ereklyék és a szentek liturgikus tiszteletének kezdetei ezek.

Az e napon hagyományosan mondott szentmise evangéliumi szakaszában (Mt 10,26-32) pedig így tanít minket az Úr:

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. (…) Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.”

Mindehhez képest „Ferenc pápa” a szentek ősi tiszteletének ápolása helyett a szentek tiszteletét megtagadó protestantizmus elindítóját népszerűsíti. Nem a lelkek örök üdvére leselkedő veszélyeket igyekszik leleplezni, hanem ezekről következetesen (állítólagos) evilági veszélyekre tereli a figyelmet és gyakran nem vallja meg Krisztust az emberek előtt.

Nem különös?