Én és az én házam népe
“De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15)
Szent Pál Timóteushoz írott első levelét olvasva akadt meg a szemem a püspökök és diakónusok kiválasztásának általa javasolt szempontjain. A levél születésének időszakában a püspökök, papok és diakónusok jelentős része nős ember volt, hiszen majd minden alkalmas korú keresztény felnőtt, tehát már házas megtérő volt. Timóteus az egyike lehetett az első, keresztény családból származó püspököknek. (ld. 2Tim 1,5: „Eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan”).
A klerikusok kiválasztási szempontjai igen fontosak, de most mégis inkább Szent Pál levelének az apákra és családfőkre vonatkoztatható üzenetére térnék ki. Azt mondja Szent Pál, hogy az alkalmas klerikusi szolgálatra, „aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, hiszen aki a maga házát nem …több
Elég lenne sokszor csak megismerni a máshol bevált és jó gyakorlatokat:
Odaállni a résbe (karizmatikus.hu)
Sok jó gondolat van benne. Ugyanakkor a dolog sokkal összetettebb. Hogyan neveljük ma gyerekeinket, amikor az internet elrabolja őket tőlünk? Aztán ott van az a tapasztalat, hogy nem az apák élete, hanem az anyák és nagymamák imája esdi ki az utódok megtérését... Egy dolog az elmélet, aminek kellene lennie, és más dolog a gyakorlat, ami van...
A gyakorlat az, hogy a gyerekek hitét elsősorban az apák hite és példája határozza meg:
Miért fontos, hogy az apák templomba járjanak? (karizmatikus.hu)
A szülők hitgyakorlata és szeretete pedig életre szóló példát jelent minden gyermeknek:
Az ép házasság és a heti szentmise a gyermekeket gyarapítja - Családtudományi Szövetség (csaladtudomany.hu)
Van számos gyakorlati példa, csak a kormányzati csapásirány a materiális segítséget helyezi előtérbe a családok esetében (ami nagyon fontos és szükséges), de szinte egyáltalán nem esik szó a "szoftver" működéséről: a gondolkodás visszafordításáról, a gyerekek és szülők képzéséről ezen a területen.
Sajnos arra is van példa, hogy egyházmegyék egyszerűen kivonulnak az iskolai hitoktatásból, teljes évfolyamokat megfosztva az evangelizáció, a családi életre nevelés a házasság értékrendjének és az élet védelmének kérdéseitől.
Ugyanakkor a plébániákra történő "visszaterelés" (vö. hitoktatás, közösségépítés stb.) elég kilátástalannak tűnik a papok leherheltsége, a plébániai infrastruktúra hiányosságai és a hétvégi képzések megvalósíthatatlansága miatt.
Próbáltam nagyon finoman fogalmazni :-(