Évekkel ezelőtt bementem egy antikváriumba, ahol a kezembe került az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszus albuma. Ott volt szervezés... Több százezres tömegek voltak Budapesten, akár manapság egy olimpián. Ekkor megkérdeztem a magyarországi testvéreket: hogyan lehetséges, hogy egy ilyen kegyelem után hat évvel, 500000 ezer magyar állampolgárt, zsidó származású embert bevagoníroztak és elküldték őket a halálba? Erre nem kaptam semmilyen konkrét választ, hanem csak védekező maszatolást. Szóval, aki kongresszusoktól és papoktól várja a változást, az téved. A változásnak a szívekben kell megtörténnie... A helyzet ma is hasonló: mivel nincs belátás, ezért az emberek visszatérnek a korábbi bűneikhez... A tegnap vármegye meg főispán, ma kicsinált tanárok meg orvosok, holnap egy új Horthy, és aztán... Semmi új nincs a nap alatt... De nem az Eucharisztiában rejtőző Úr a hibás ezért, hanem az önmagát bálványozó ember... Semmi új a nap alatt...