A PÁSZTOR GYŰRŰJE
PÁSZTORI PECSÉTJE
koszos volt a lelkem
bűntől szagosodott,
maszatos ragacsos
lelkemnek szagára,
mint a hangyák jönnek
elő a föld alól,
épp úgy jöttek elő
koboldok pokolból,
úgy ragadtak énrám
a ronda koboldok,
nézd mint a vérszvívó
ragacsos piócák
ragaszkodtak hozzám,
s belém kapaszkodva
össze vissza martak,
lelkemnek torkába
ők belém haraptak,
és szívták a vérem
rontották a lelkem,
mivel lelkem Istent
akkor nem ismerte ,
még nem is hordozta
akkor még magában,
mint a csigabiga
sötét csíkot húztam,
a bűneim miatt
én magam utána,
nos ezen nyomomra
véres vérnyomomra,
mikor rátalált halld
koboldoknak orra,
mind követni kedtek
a gonosz koboldok,
s mikor utolértek
megtépték a testem
és jólmegtépáztak,
az volt a szerencsém
az volt a kegyelem,
Pásztor is követett
szeme látta mindezt,
és mikor utolért
engemet a Pásztor,
elzavarta őket
bekötözte sebem,
olajjal kente meg
és az ölébe vett,
s úgy vitt haza engem
a juhok házába
szalmára fektetett,
s gyógyítani kezdte
mind a sebeimet,
s mikor meggyógyultam
Ő hazaengedett,
ám a búcsúzáskor
meglepetésemre,
ajándékot adott
Pásztor nekem útra,
pásztori gyűrűjét a
az ujjamra húzta,
s végleg nekem adta
s így szólt hozzám Pásztor,
szeme és az arca
egyszerre nevetett,
vége rossz sorsodnak
vége balsorsodnak
s a bojtárkodásnak,
ezentúl te Pásztor
leszel mindörökre,
gyűrűm az ujjadon
és az én pecsétem,
az majd igazolja
én küldelek téged,
bárányok körébe
elég ha gyűrűmet,
pecsételt levelem
csendben felmutatod,
meghátrálnak tőled
mind a sárdobálók
és mind a koboldok,
kik régi életed
és bűneid miatt,
szidnak és gyaláznak
veszetten ugatva,
mindig csak magáznak
és nem bíznak benned
gyalázzák mit teszel,
gyalázzák a neved
örülök most annak,
látom nem keseredsz
látom szemed nevet,
ujjongás tanítás
ujjongás gyakorlás,
sok hallelujázás
látom jót tett veled,
és gyógyult hitedben
és gyógyult lelkedben,
mit tettek teveled
mit tettek ellened,
te már azt is tudod
te már azt is hiszed,
te már meg is éled
hogy ott vagyok véled,
Csendes Csendülőben
és ott élek véled,
szíved közepében
belső lakosztályban
belső palotádban,
s mindig veled leszek
és fölkenlek téged,
s megerősítelek
sárdobálók ellen,
én a kenetemmel
oly ékes verseket,
fogsz te még ott írni
melyeket szeretnek
versolvasó lelkek
melyeken épülnek,
ezért adják tovább
a szép verseinket,
láthatod számokon
a verseid mellett,
mily sokan olvassák
mily sokan hallgatják,
LELKEM által adott
Lelkem által súgott,
lelkedben meghallott
kezed által gépelt
közös verseinket,
no nem a sárdobálók
azok nem olvassák
azok nem hallgatják,
arra még várni kell
csak légy türelemmel,
te csak bízzál bennem,
hogy amit most súgtam
Én a te lelkedbe,
beteljesül egy nap
beteljesül az is,
amint beteljesült
az a prófécia,
amit küldtem Néked
ismeretlen által,
még Ladánybenére
egy áldott szent napon,
a postaládádba
dobta a postásom
akit te nem ismersz,
akkor nem értetted
az én üzenetem,
és csak ráztad fejed
hogy ez hihetetlen
hogy ez lehetetlen,
mégsem dobtad azt ki
mégsem tetted félre,
hűséggel őrizted
mit üzentem néked,
láthatod fejlődtél
te a sok év alatt,
ma már nem csak verset
balladát és mesét,
is tud írni lelked
s gépelni a kezed
hallani a füled,
tudom el sem hiszed
és örülök annak,
hogy nem is akarod
híre menjen annak,
hogy te pap létedre
csendben,
ám annak híre megy
és máris híre van
akarod akár nem
ennek ellenére
s nem változik élted,
és nem lesz változás
csendes életedben,
örülhet a lelked
egyedül fogsz élni
mint a jó remete,
továbbra is csendben
mert olyan a lelked
szereti a csendet,
így teremtettelek
mert eleve ez volt
a szándékom véled,
hogy vágyjon a lelked
mindig a szent csendre,
ezért intéztem úgy
régi életedben,
hogy te vadőr legyél
s megszeresd a csendet,
ezért intéztem úgy
zajos fő utcáról
Bene falujából
Csendülőbe kerülj,
s ott boldogan élhess
ahol pazar módon,
hallgathatja lelked
mindig a szent csendet,
ott lesz új műhelyed
ott fogod majd írni,
esetenként sírni
minden új versedet,
tapsolnak majd rigók
a te közönséged,
minden új versednek
minden sikeresnek,
ők fütyülik dalod
széjjel a kertekben,
ők viszik el széllel
minden áldott reggel,
a barátaidhoz
Csendülő házában
hajnalban írt versed,
remélik a rigók
remélik lelkükben,
remélik Barátok
Csendes Csendülőben,
róluk is írsz verset
egy szép áldott napon,
s kiteszik fészkükbe
kiteszik házukba,
s megmutatják annak
és olvashatja az.
aki épp arra jár
Csendülő kertjében
Csendülő házában,
hogy örüljön lelke
vigasztalódjon meg,
embernek a lelke
mikor ezt a verset,
olvassa hallgatja
a bánatos szeme
és bánatos lelke,
olvadjon meg benne
szeretettől szíve,
s gyógyuljon meg tőle
mind az összes sebe
most és mindörökre!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak
és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Köszönet és hála
azon jó családnak
akik befogadtak
Csendülő házába
köszönet és hála
a jó Barátoknak
akik segítenek
akik támogatnak
köszönet és hála
mindazon lelkeknek
akik szent hűséggel
imádkoznak értem
azt kívánom nékik
azért imádkozom
mind szentek legyenek
most és mindörökre!