„Lelki bűnözők és lelkek gyilkosai”: Athanasius Schneider püspök válaszol a Vatikán által jóváhagyott „LMBTQ+” jubileumi zarándoklatra
Diane Montagna - Substack
2025. szeptember 10.
Athanasius Schneider püspök határozottan felszólalt a Vatikán által nemrégiben jóváhagyott nemzetközi „LMBTQ+” jubileumi zarándoklat ellen, amit „szentségtörésnek” és Isten „kigúnyolásának” nevezett.
A zarándoklatot, amely szerepel a Vatikán 2025-ös jubileumi év általános naptárában, három szervezet szervezte: az olaszországi pro-LMBTQ+ egyesület, a Tenda di Gionata [Jonathan sátra], a Global Network of Rainbow Catholics (Szivárványos katolikusok globális hálózata), amely a 2018-as vatikáni ifjúsági zsinaton lobbizott, valamint az amerikai Outreach, melyet James Martin SJ atya vezet.
Szombat délután fotók jelentek meg, melyeken két férfi résztvevő nyíltan fogta egymás kezét a Szent Péter-bazilikában, egyikük egy „F*** the Rules” feliratú hátizsákot vitt. Egy másik képen egy szivárványos pólós fiatal férfi látható, aki Bernini Baldacchino-ját háttérként felhasználva szelfit készít „karomszerű” kezéről.
A kétnapos zarándoklaton péntek este virrasztás is volt, ahol egy leszbikus pár mesélte el „szerelmi történetét”, szombat reggel pedig az Olasz Püspöki Konferencia alelnöke celebrálta a szentmisét, aki arra buzdította a résztvevőket, hogy legyenek türelmesek, amíg az egyház elismeri az LMBTQ+ életmódot. Több mint ezer ember vett részt az eseményen.
Ebben az exkluzív interjúban Kazahsztán asztanai segédpüspökével beszélgetünk reakciójáról ezekre az eseményekre, XIV. Leó pápa széles körben nyilvánosságra hozott audienciájáról James Martin atyával, valamint a katolikus egyház és a világ számára jelentkező súlyos kockázatokról, ha az egyház elveszítené erkölcsi tekintélyét ilyen kérdésekben.
Schneider püspök továbbá arra kéri XIV. Leó pápát, hogy kövesse II. János Pál pápa példáját, és nyilvánosan ítélje el az LMBTQ+ incidenst a Szent Péter-bazilikában, ismerje el a Vatikán hibáját, hogy ezt megengedte, és alázatosan és őszintén tegyen jóvátételt.
Emellett „lelki bűnözőkként” és „lelkek gyilkosaként” ítéli el azokat a papokat, akik támogatják az LMBTQ+ életmódot, és figyelmezteti őket, hogy Isten felelősségre fogja őket vonni, miközben a hívőket arra buzdítja, hogy buzgón munkálkodjanak a bűn által megtévesztettek megmentésén.
Íme az interjú Athanasius Schneider püspökkel.
***
Diane Montagna: Szeptember 6. óta terjed a világon egy fotó, amelyen két homoszexuális férfi szemérmetlenül fogja egymás kezét a Szent Péter-bazilikában, az egyikük hátizsákján a „F*** the Rules” felirat látható, valamint egy másik kép, melyen egy „szivárványos” pólós fiatal férfi szelfit készít karomszerű kezéről Bernini Baldacchino-jával a háttérben. A zarándokcsoport valahogy bejutott a bazilikába, és egy „szivárványos” keresztet tartott a magasba; nem tudni, hogy egy ilyen tárgy hogyan juthatott át a biztonsági ellenőrzésen. A zarándoklatot a Vatikán jóváhagyta, mint Ferenc pápa által meghirdetett jubileumi év részét. Excellenciás uram, mi volt az első reakciója, amikor meglátta ezeket a fotókat?
+Athanasius Schneider: Csendes sikoly volt a reakcióm, melyben a borzalom, a felháborodás és a szomorúság ötvöződött. Minden igaz hívőnek az egyházban – mind a hívőknek, mind a papoknak –, akik még mindig tiszteletben tartják Isten parancsolatainak érvényességét és komolyan veszik Őt, ezt a provokációt arcra mért pofonként kell érezniük. Úgy gondolom, hogy sok hűséges katolikus és pap egy bizonyos értelemben megdöbbent ettől a hatalmas csapástól, és időre van szükségük, hogy felépüljenek. A római Szent Péter-bazilikában példátlan cselekmény történt, amelyet Urunk szavai szerint „a szentségben álló pusztító utálatosságnak” lehetne nevezni (vö. Mt 24,15).
Mi a Szent Kapu jelentősége, és hogyan befolyásolja jelentése a szeptember 6-án történt események valóságát?
A jubileumi év és a Szent Kapu egyik alapvető jelentése az, hogy „az embert megtérésre és bűnbánatra vezeti”, ahogy II. János Pál pápa a 2000-es szent év kihirdetéséről szóló bullában kifejtette. Egy másik megkülönböztető jel a búcsú, amely a jubileum egyik alkotóeleme. Ezért a jubileumi év Isten kegyelmének hatékony eszköze, amely segít a hívőknek a bűnbánat szentségének gyümölcsöző befogadásán és a búcsú megszerzésén keresztül valódi előrelépést tenni a szentségben, ami magában foglalja az összes súlyos bűn és erkölcsi rendellenesség tudatos elhagyását. Mert „a súlyos bűnnek való szabad és tudatos átadása […] elválasztja a hívőt az Istennel való kegyelmi élettől, és ezért kizárja a hívőt abból a szentségből, amelyre hivatott” (II. János Pál, Incarnationis Mysterium, 9).
Azok az LMBTQ+ szervezetek, melyek híveiket és aktivistáikat összegyűjtötték erre a jubileumi zarándoklatra, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az Egyház ismerje el és legitimálja az úgynevezett meleg jogokat, beleértve a homoszexuális cselekményeket és a más formájú, házasságon kívüli szexuális viselkedést.
A zarándoklat szervezői és résztvevői részéről nem volt jele a bűnbánatnak és az objektíve súlyos homoszexuális bűnök és homoszexuális életmód elutasításának. A Szent Kapun való áthaladás és a jubileumon való részvétel bűnbánat nélkül, miközben nyíltan elutasítják Isten hatodik parancsolatát, a Szent Kapu meggyalázását és Isten és az engedély ajándékának megcsúfolását jelenti.
A szombati eseményben részt vevő csoportok (Jonathan’s Tent [Tenda di Gionata], a Global Network of Rainbow Catholics és az Outreach, amelyet James Martin SJ atya vezet) elutasítják az LMBTQ+ életmódból való megtérés gondolatát és úgy vélik, hogy itt az ideje, hogy a katolikus egyház elismerje azt. Mit árul el a Vatikán jelenlegi helyzetéről, hogy ezt az eseményt engedélyezték?
Ezzel a Szentszék felelős hatóságai de facto együttműködtek Isten hatodik parancsa, különösen a homoszexuális tevékenységek kifejezett elítélése érvényességének aláásásában és megkérdőjelezésében. Tétlenül nézték és hagyták, hogy Istent kigúnyolják, és parancsolatait megvetően félretegyék.
Ön szerint ez az esemény rosszabb volt, mint a Pachamama-botrány?
Teológiai és objektív szempontból a Pachamama tisztelete a Szent Péter-bazilikában rosszabb volt, mint az LMBTQ+ zarándoklat, mert közvetlenül megsértette a Tízparancsolat első parancsolatát, és ezért még a hatodik parancsolatnak ellentmondó vagy gúnyoló szörnyű eseménynél is istentelenebb volt. A szodomia és más szexuális erkölcstelenség népszerűsítése egyfajta közvetett bálványimádásnak minősül, míg a Pachamama bálványt kifejezett vallási tisztelettel illették – tömjénnel, fényekkel, gyertyákkal és leborulásokkal. Mindkét eseményt a pápának magának kell nyilvánosan jóvátennie. Erre sürgősen szükség van, mielőtt túl késő lenne, mert Isten nem hagyja magát megcsúfolni (vö. Gal 6,7).
A Szent Kapun át történő zarándoklat előtt Francesco Savino püspök, az Olasz Püspöki Konferencia alelnöke misét celebrált a római jezsuiták templomában, a Gesù-ban. Mindenki részesülhetett szentáldozásban. Nem előfeltétele-e Urunk szentáldozásban való fogadásának, hogy az ember elfogadja az egyház összes tanítását (doktrínáját és erkölcseit)?
Igen, ez minden bizonnyal előfeltétele, amint azt Isten a Szentírásban Szent Pál tanításán keresztül elrendelte: „mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.” (1Kor 11,29-30). Az Egyház kétezer éve változatlanul és egyetemesen tartja ezt a parancsot, és továbbra is fenntartja hivatalos tanításában. A Katekizmus egyértelműen kijelenti: „Ha valaki tudatában van annak, hogy halálos bűnt követett el, nem járulhat az Eucharisztiához, amíg föloldozást nem kapott a bűnbánat szentségében.” (KEK 1415). Továbbá megjegyzi, hogy „a hagyomány a Szentírásra támaszkodva -mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket mindig vallotta, hogy „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.” (KEK 2357)
Azáltal, hogy engedélyezték az ilyen nyilvános miséket az LMBTQ+ szervezetek számára Rómában és megengedték nekik, hogy átlépjék a Szent Péter-bazilika Szent Kapuját, a Szentszék hatóságai az egész világ előtt feltűnő ellentmondást mutattak a katolikus egyház hivatalos tanítása és gyakorlata között. Ezzel a magas rangú hatóságok gyakorlatilag elutasították azt a tanítást, amit kötelesek fenntartani. Ezeknek a mindenki számára nyilvánvaló tényeknek a fényében fel kell tennünk a kérdést: vajon a világ még mindig komolyan veheti-e az egyház hivatalos tanítását?
A „Courage International” szervezet egy apostolátus, amely az azonos neműek iránt vonzódást érző férfiaknak és nőknek segít abban, hogy a katolikus hit teljességével összhangban szent életet éljenek. Ha a szombati zarándoklatot a Courage szervezte volna, nem lett volna botrány. Mi az üzenete azoknak, akik részt vettek a szombati rendezvényen, és akiket James Martin atya és az LMBTQ+ mozgalom félrevezet?
Az üzenetem számukra elsősorban az együttérzés. Mert amikor valaki tudatosan elutasítja Isten kifejezett parancsát, amely tiltja a érvényes házasságon kívüli szexuális tevékenységet, akkor a legsúlyosabb veszélybe sodorja magát: az örök élet elvesztésébe és az örök kárhozatba. Irgalmat kell tanúsítanunk azok iránt, akik a homoszexuális tevékenységek legalizálását támogatják és bűnbánat nélkül, sőt büszkén ragaszkodnak ehhez. Az ilyen emberek iránti igaz szeretet abban áll, hogy gyengéden, de kitartóan hívjuk őket az Isten kinyilatkoztatott akaratához való őszinte megtérésre. Az ilyen emberek a gonosz szellem, a hazugság atyja, a sátán által vannak félrevezetve és megtévesztve és végső soron boldogtalanok még akkor is, ha elnyomták a lelkiismeret hangját.
Nagy buzgalommal kell eltelnünk, hogy megmentsük ezeket a lelkeket, hogy megszabadítsuk őket a mérgező csalásoktól. Azok a papok, akik megerősítik őket homoszexuális tevékenységükben vagy homoszexuális életmódjukban, lelki bűnözők, a lelkek gyilkosai, és Isten szigorú elszámolást fog követelni tőlük, az Ő szavának megfelelően: „Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon.” (Ez 33,7-8)
Ezt az eseményt még XIV. Leó pápa megválasztása előtt eltervezték. Egyesek azzal érveltek, hogy rosszabb is lehetett volna, ha Ferenc pápa még életben lenne. Rámutatnak, hogy XIV. Leó pápa szombaton a Szent Péter téren tartott általános jubileumi audienciáján nem fogadta az LMBT+ csoport küldöttségét, és nem is küldött üzenetet a csoportnak.
Ezek az érvek nem meggyőzőek. Ha a pápa fogadta volna az LMBTQ+-barát küldöttséget, az valóban példátlan és botrányos lett volna. Az a tény, hogy XIV. Leó pápa nem okozott ilyen botrányt, semmiképpen sem igazolja azt, hogy de facto beleegyezett ebbe az eseménybe. Valójában nem lehet ésszerűen feltételezni, hogy naiv volt, mert teljesen előre látható volt, hogy egy pro-LGBTQ+ szervezet, vagy legalábbis néhány tagja, a Szent Kaput és a Szent Péter-bazilikát platformként fogja felhasználni egy olyan ideológia népszerűsítésére, amely nyíltan megveti és elutasítja Istennek egy szent parancsolatban kifejezett egyértelmű akaratát.
James Martin atya néhány nappal az esemény előtt fényképeket terjesztett egy audienciáról, melyet Leó pápa tartott. Találkoztak-e a Ferenc pápát megelőző pápák ilyen személyiségekkel? Mi a véleménye erről és más közelmúltbeli audienciákról, például a vitatott dominikánus Lucia Caram nővérről, aki állítólag támogatja a „meleg házasságot”?
Ferenc pápa pápaságát megelőzően Péter utódai se nem fogadták hivatalosan, se nem fotózkodtak együtt azokkal, akik szavakkal vagy tettekben nyíltan elutasították a katolikus egyház tanításait és erkölcsi tanításait. Ezekkel a hivatalos találkozókkal és fényképekkel Leo pápa de facto azt az üzenetet küldte a világnak, hogy nem távolodik el azok heterodox és botrányos tanításaiktól és viselkedésüktől – különösen mivel a Szentszék utána nem adott magyarázatot, és nem javította ki James Martin atya diadalmas üzeneteit, amelyek a közösségi médiában terjedtek. Van egy közmondás, amely így szól: „Qui tacet consentire videtur” – „Aki hallgat, az egyetért” [vö. vétkesek közt cinkos, aki néma. A szerk.]
Az egyház hagyományosan nemcsak az igazságot hirdeti, hanem aktívan harcot a tévedések ellen is. Miközben az iszlám tovább terjed a Nyugaton, és Európa egyre inkább elkereszténytelenedik, mi a kockázata annak, ha a katolikus egyház átadja erkölcsi tekintélyét ezeknek a lobbiknak és mozgalmaknak?
Szent Péter és utódai, a római pápák, a Szentszékkel együtt, és így a katolikus egyház mint olyan, Krisztustól magától kapta a legfőbb erkölcsi tekintélyt ebben a világban. Ez a tekintély abból áll, hogy az egész világnak – minden nemzet és vallás népének – tanítja Isten parancsait, hogy betartsa mindazt, amit Krisztus parancsolt (vö. Mt 28,20).
Amennyiben az Egyház tanítóhivatala – a Szentszékben és a katolikus püspökségben – gyengül, homályossá, kétértelművé vagy akár ellentmondásossá válik, az igazságellenesség hatása, annak minden ideológiai és vallási formájában, elkerülhetetlenül növekedni fog.
Az iszlám ereje egyre vonzóbbá válhat egyesek számára, de az iszlám nem adja és soha nem is adhatja meg az emberi léleknek azt a szükséges lelki erőt, amely Krisztus kegyelmén keresztül belső átalakulást eredményez. Én egy muszlim többségű országban élek, ahol az ortodoxok is erősen jelen vannak; amikor az emberek látják ezeket az eseményeket, a vallási vezetők és a köznép egyaránt azt kérdezik, mi történik a pápával és a Szentszékkel.
Azáltal, hogy ilyen felháborító eseményeket engedélyeznek, a Szentszék hatóságai gyakorlatilag elhallgattatják Krisztus igazságát, Krisztus hangját. Ezért elengedhetetlen, hogy a pápának és a Szentszék hatóságainak az egyház tanításával kapcsolatos szavai hűen tükrözzék tetteiket. Hiszen nincs ennél a világon magasabb erkölcsi tekintély, mint Jézus Krisztusé, aki hatalmát a pápa és a püspökség tanítóhivatalára bízta. Micsoda hatalmas felelősség! És micsoda hatalmas jövőbeli felelősségre vonás vár rájuk Krisztus ítélőszéke előtt!
Bár írtam a Vatikán szóvivőjének, Matto Bruninak, hogy a Vatikán kiad-e egy nyilatkozatot, amelyben elismeri, hogy ezt nem lett volna szabad megengedni, és bocsánatot kér a botrányért, nem kaptam választ. Mit gondol, mit árul el ez a hallgatás?
A Szentszék egyfajta patthelyzetbe került, és kétféle reakcióval szembesül.
Egyrészt az LMBTQ+ életmód legitimálását támogató szervezetek örültek. Az LMBTQ+ aktivisták felvétele a Szent Év zarándokcsoportjai közé és ünnepélyes belépésük a katolikusok szellemi központjába, a Szent Péter-bazilikába üzenetet küldött az egész világnak, hogy a Szentszék elismeri ezeknek a szervezeteknek az elsődleges célját: a homoszexuális tevékenység és más, házasságon kívüli szexuális magatartás jóváhagyását. A világ ezért tapsol XIV. Leó pápának és a Szentszéknek.
Másrészt vannak azok – természetesen katolikusok, de nem katolikusok és más vallások hívei is –, akik továbbra is fenntartják Isten parancsolatainak érvényességét, komolyan veszik Őt, és akik sokkot kaptak. A Szent Egyház minden hűséges fia és lánya mélyen megalázva érzi magát. Ez olyan, mintha az Egyház gyermekeinek arcára pirulás ülne. Szégyelljük magunkat Isten előtt.
A Szentszék részéről zavarba ejtő csendet lehet érzékelni, amely hasonlít a bűntudattal teli csendhez, amit az elkövető szokott tanúsítani.
Ez az esemény a hónap első szombatján történt, azon a napon, amelyen a fatimai Szűzanya különösen kérte az engesztelést a Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért. Hogyan segíthetnek a hívők orvosolni a történteket?
A kialakult helyzet nem más, mint a Szent Anyaszentegyház nyilvános megalázása Isten parancsolatainak ellenségei szégyentelen örömködése előtt. Mindannyiunknak együttesen kell vezekelnünk az Isten házának és parancsolatainak szentségével szemben elkövetett sértésért. Mi, az Egyház gyermekei – mindenekelőtt a pápa, és különösen azok a papok, akik megengedték, támogatták, sőt igazolták ezt a szörnyűséget – magunkévá kell tennünk Dániel próféta szavait: „Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled. Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened.” (Dán 9,7-8)
A 2000-es nagy jubileum alkalmával Róma adott otthont az első World Pride-nak (2000. július 1–9). II. János Pál pápa nyilvánosan elítélte az eseményt, mondván:
„A római egyház nevében csak mély szomorúságomat tudom kifejezni a 2000-es nagy jubileum megsértése és a keresztény értékek megsértése miatt egy városban, amely a katolikusok szívében világszerte olyan kedves. Az egyház nem hallgathat az igazságról, mert akkor elmulasztaná hűségét Isten Teremtő iránt, és nem segítene megkülönböztetni a jót a rossztól” (KEK 2358). Ebben a tekintetben csupán azt szeretném felolvasni, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa mond, amely miután megjegyzi, hogy a homoszexuális cselekmények ellentétesek a természet törvényével, így fogalmaz: „Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.” (KEK 2358) (Angelus, 2000. július 9.).”
Excellenciás uram, milyen üzenetet szeretne küldeni XIV. Leó pápának?
Szeretném XIV. Leó pápát arra kérni, hogy lényegében ismételje meg II. János Pál pápa szavait, és ezzel az egész világ előtt tanúsítson igazi alázatot, elismerve a Szentszék hibáját a Szent Péter-bazilikában történt felháborító LMBTQ+ esemény kapcsán. Az alázat az igazság iránti bátorság. Ha XIV. Leó pápa nyilvánosan kifejezi sajnálatát, sőt jóvátételt tesz, akkor semmit sem veszít; ha azonban nem teszi meg, akkor Isten szemében elveszít valamit – és csak Isten számít. Szívből kívánom XIV. Leó pápának Isten kegyelmét, hogy legyen bátorsága jóvátenni ezt a szentségtörő cselekedetet, amely bemocskolta a jubileumi év szentségét, és hogy teljes őszinteséggel alkalmazza Szent Pál szavait: „Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek.” (ApCsel 20,26-27).
Exellenciás uram, szeretne még valamit ehhez hozzáfűzni?
XIV. Leó pápa nem Ferenc pápa, hanem Jézus Krisztus helytartója, aki számon fogja kérni tőle az igazság védelmét. Jézus Krisztus célja nem a harmónia volt, különben nem keresztre feszítették volna. Szent Ágoston pedig nagyon harmonikus életet élhetett volna, ha nem küzdött volna korának tévedései ellen, még az egyházon belül is.
Szentatyánk, XIV. Leó pápa, vegye komolyan Urunk következő szavait, amelyeket egyszer svédországi Szent Brigitta által mondott egyik elődjének (XI. Gergely pápának):
„Gyökerestül tépd ki és pusztítsd el udvarod minden bűnét! Távolodj el a testi gondolkodású és világi barátok tanácsaitól, és alázatosan kövesd barátaim szellemi tanácsait. Kelj fel, mint egy férfi, és öltözz magabiztosan az erővel! Kezdd meg reformálni az egyházat, amelyet a saját véremmel váltottam meg, hogy megreformálódjon és szellemileg visszatérjen eredeti szentségéhez, mert manapság több tiszteletet tanúsítanak egy bordélyház iránt, mint az én szent egyházam iránt. Fiam, hallgass a tanácsomra. Ha engedelmeskedsz nekem abban, amit mondtam neked, irgalmasan fogadlak majd, mint egy szerető apa. Bátran lépj az igazság útjára, és boldogulni fogsz. Ne nézz le arra, aki szeret téged. Ha engedelmeskedsz, irgalmat mutatok irántad, megáldalak, felöltöztetlek és feldíszítelek.
Gyökerestül tépd ki és pusztítsd el udvarod minden bűnét! Távolodj el a testi gondolkodású és világi barátok tanácsaitól, és alázatosan kövesd barátaim szellemi tanácsait. Kelj fel, mint egy férfi, és öltözz magabiztosan az erővel! Kezdd meg reformálni az egyházat, amelyet a saját véremmel váltottam meg, hogy megreformálódjon és szellemileg visszatérjen eredeti szentségéhez, mert manapság több tiszteletet tanúsítanak egy bordélyház iránt, mint az én szent egyházam iránt. Fiam, hallgass a tanácsomra. Ha engedelmeskedsz nekem abban, amit mondtam neked, irgalmasan fogadlak majd, mint egy szerető apa. Bátran lépj az igazság útjára, és boldogulni fogsz. . Ne nézz le arra, aki szeret téged. Ha engedelmeskedsz, irgalmat mutatok irántad, megáldalak, felöltöztetlek és a szent pápa drága pápai jelvényeivel díszítelek. Úgy öltöztetlek fel magammal, hogy te énbennem leszel, én pedig tebenned, és örökké dicsőítve leszel.” (Jelenések könyve, IV. könyv, 149. fejezet).
Forrás angol nyelven