Az én Jézusom a Krisztus, aki örül minden megtérőnek.
Aki a bűnbánó asszonyhoz így szólt:
„Bocsánatot nyertek bűneid… Hited megmentett.
Menj békével!” (Lk 7, 50)

Mi értetlenkedünk, látva Isten irgalmasságát,
- amivel nézi a világot, és az egyes embert.
És nehezen határozzuk el magunkat
a megbocsátás gyakorlására.
Pedig a történelem is tanúskodik,
hány és hány bűnösből lett buzgó keresztény,
miután megtapasztalta Istennek
és embertársainak megbocsátó irgalmasságát.

Az evangéliumbeli Simon farizeus házában,
illatos olajjal Jézus lábát megkenő,
bűnét megbánó asszony nevét
nem árulja el Lukács evangélista.
Annál jobban kiemeli
bűnbánatának őszinteségét és nagy szeretetét.
Határtalan tiszteletet tanúsít Jézus iránt,
a betoppanó bűnös nő.
Kifejezi ezt a legalázatosabb hála jelével, - a lábcsókkal.
Jézus bele lát az emberi szívekbe.
Nem azért nem utasította el a bűnös nőt,
mert megtévesztette viselkedése,
- mint ahogyan az Simon farizeus gondolta, -
hanem azért mert tudta, itt van az idő,
hogy a bűnösök Istenhez térjenek.
Benne megjelent, - Isten végtelen irgalma.
Az asszonynak, aki előtte térdel,
nagyon sokat engedett el az irgalmas Isten.
A benne kibontakozó nagy szeretet,
oka és következménye
annak a bocsánatnak, melyben részesült.
Ez a szeretet képes befedni
bűneinek nagyságát és sokaságát.

Ez így van ma is, - minden igazán megtérő bűnössel.
A bűnét bánó asszony, és azóta is, minden bűnét bánó ember,
- belátva, hogy Jézusnak van hatalma megbocsátani a bűnöket, -
szeretetre kell lobbanjon Jézus iránt.
Ennek e felizzó szeretnek alapfeltétele a hit!
A bűnét őszintén bánó embernek Isten szívesen megbocsát.
Már azért is szívesen megbocsát,
hisz kegyelmével bűnbánatra,
Ő maga indít minket.
Bűnbánatunk legyen őszinte és mély.
Ne önmagunkra tekintsünk eközben,
hanem a végtelenül szerető,
Fiát értünk feláldozó Istenre.

Jézus, - keresztjéről tekint rám.
Bűneimet gyűlöli bennem.
De engem, kimondhatatlanul szeret.
És aggódóan félt is engem.
Bűneimtől addig akar megszabadítani, - míg nem késő.
Szép nyár eleji vasárnapunk felismert kegyelmi percei
alkalmasak lehetnek erre!
Használjuk ki!
Csukor Árpád