Az én Jézusom a Krisztus,
aki bizonyságát adta a halál feletti hatalmának
és szerető irgalmasságának,
amikor feltámasztotta a naimi ifjút
és visszaadta őt megszomorodott anyjának. (Lk 7, 11-17)

Amikor meglátta, megesett rajta a szíve
és megsajnálta a síró édesanyát, -
feltámasztotta halott fiát.
Jézusunk, - csodáival istenségét bizonyította,
tanúságot tett irgalmas szeretetéről.
Akik pedig látták Jézust,
amint betegeket gyógyít, bűnöket bocsát,
szomorúakat vigasztal és hirdeti a szegényeknek
az Örömhírt, - érezhették, hogy Isten meglátogatta népét.

Az élet és a halál, mindig nagy titok volt az ember számára.
Ezért Isten, - Fiában, Jézus Krisztusban, -
eljött és vállalta mindkettőt.
Ezzel megszentelte a mi földi életünket
és csodálatos értelmet adott halálunknak.
Jézus Krisztus után már a halál,
csupán a testi élet függvénye.
Pusztán a múló életet határolja körül.
Többé már életünk, - nem a halál foglya,
hanem az életünk foglya a halál.

Az ifjút anyjának visszaadó Jézus, -
rá kell bennünket döbbentsen,
Isten életet adó szeretetére.
Nyíljanak meg lelki szemeink,
és lássuk meg az örökkévaló Országot.
Hová reményeink szerint, - majd eljutunk.
S míg oda eljutunk, fel kell felfedezzük a lélek szerinti javakat,
a szeretet tettekben megnyilvánuló gyümölcseit
amelyeknek értékei, - túlnőnek a látható világon.
Olyan javakat kell gyűjtenünk,
melyeket nem emészt meg a halál.
Ellenállni mindennek, mely az elmúlás mélységei felé vonzanak.
Életutunk az életet nyújtó Jézus felé kell vezessen.
És Általa a Menny felé, az Örökkévaló Ország felé.
Hogyan? Úgy, hogy megtartjuk Jézus tanítását.
Egyedül csak Ő tud minket kiragadni,
a mulandóság vízszintes síkjából,
a fölfelé szárnyaló lelki Magasságokba.
Ő, - a halálból az Életre vezető Út!
Törölje le a szenvedők könnyeit!
Segítse erőt nyújtva, - a gátakon védekezőket!
Áldja meg vasárnapunkat!
Csukor Árpád

bandoka25@freemail.hu.

:D